Nicky Larson – Ölni vagy kölni? (Nicky Larson et le parfum de Cupido – 2018) [Kritika]

Ezen a nyáron sem maradhatunk francia vígjáték nélkül. Erről pedig Phillippe Lacheau gondoskodik, aki nem csak jelen alkotás főszerepét, de rendezői feladatait is magára vállalta. És az Alibi.com és a Hozzám jössz, haver? filmekből megismert színész ismét hadat üzen a rekeszizmoknak ebben az elég „érdekesnek” mondható krimi vígjátékban. Maga a film egyébként egy japán anime/manga adaptációja, amely az ázsiai piacon City Hunter néven került a köztudatba. A főszereplő karakterét, valamint kinézetét is ez ihlette, és miután az eredeti alkotó Tsukasa Hojo áldását adta, elkészülhetett a francia változat is. Kis érdekességként említeném meg, hogy anno 26 évvel ezelőtt már Jackie Chan főszereplésével forgattak egy távol-keleti City Hunter mozit, de annak nincs sok köze a francia filmhez. Ha a főszereplő Nicky Larson-t nézzük, kinézete és viselkedése alapján leginkább José Luis Torrente és James Bond szerelemgyermekeként tudnánk aposztrofálni. De maga a film is ennek a két imént említett kultikus figurának a történeteinek egyvelegére emlékeztet.




A nézőknek arra kell készülni, hogy nem fogták vissza magukat a készítők. Szinte már a polgárpukkasztás, a határok nem enyhe feszegetése jellemzi az alkotás egészét. Az ingerküszöböt így többször átlépheti, azoknál, akik nincsenek felkészülve az erősebb szexuális képi, valamint verbális poénokra. Néha magam is dörzsöltem a szemem, hogy ezt most tényleg jól láttam?! Olykor pedig már azon röhögtem fel, hogy ha nem látom, nem hiszem el. Pár vicces jelenet tényleg egész jól üt, néhány pedig inkább azoknak fog tetszeni, akik vevők a pajzán, vagy az olykor akár morbidba átívelő poénokra. Ennél a filmnél megdőlni látszik az a teóriám, amely szerint a francia filmek feketék vagy fehérek. Értve ez alatt, hogy vagy egész jól sikerülnek, vagy pedig sírva rohanunk mozi után a jegypénztárba, hogy adjanak egy Men in Black féle emléktörlő kütyüt. Ha nem vesszük komolyan az alkotást és tényleg csak röhögni akarunk 91 percen keresztül, akkor nem lesz nagy csalódás.

Lacheau partnernőjének ismét, a már az Alibi.com-ból is megismert Elodie Fontan-t (Bazi nagy francia lagzik 1-2.) kérte fel, akivel ismét szuper párost alkotnak. Jól néznek ki egymás mellett a filmvásznon és nagyon jól hozzák a karaktereiket. De a készítők úgy gondolták, hogy nem elég egy szép nő a filmbe, ezért megdobták az alkotást egy világsztárral is. Valószínűleg kihasználták az alkalmat, hogy az akkor még „Muzsika Tv-s”, prímás bajuszt viselő francia világbajnok focista, Adil Rami aktuális barátnője Pamela Anderson volt, így felkérték az egykori kebelcsoda Baywatch sztárt, hogy dobjon kicsit a mozi PR értékén. Ő pedig örömmel hajlott ezen szerepre, hogy némileg önmagát – csak épp Jessica Fox néven -, alakítva ismét mozivászonra kerüljön.

A francia filmkészítők imádják az autós jeleneteket, főleg, ha autóbontósat játszhatnak, mint agresszív kisgyerek a homokozóban. Így ebből a filmből sem maradhatnak ki porig zúzott négykerekűek és az autós üldözések sem. A film története egyébként nem lett túlgondolva. Létezik egy spéci parfüm, melyet magunkra fújva, az első ember vagy élőlény (mert lehet állat is), aki megszagolja rajtunk, mérhetetlen szerelmet és vágyat érez majd irántunk. Ha pedig 48 órán belül nem vetjük be az ellenanyagot, akkor visszafordíthatatlan lesz ez az állapot. Majd mikor nyoma vész a csodakölninek, felkérik a hiperszuper magánnyomozót, Nicky Larson-t, hogy segítsen visszaszerezni azt a jogos tulajdonosának, ami mégsem tűnik olyan egyszerű feladatnak…

Nos nem spoilerezek azzal, ha felteszem azt a kérdés, hogy ha a szerelem szérum kb. 1 literes, akkor az ellenanyagból miért csak termékmintányi, 10ml adagot gyártottak?! Nagyon logikát nem kell keresni az ilyen filmekben, de egy költői kérdésnek megteszi. Ha megnézzük a stáblistát egy igazán összeszokott csapatról beszélhetünk, hisz a főbb szerepeket játszó színészek, már mind dolgoztak együtt minimum egy, de inkább két filmben, például a már korábban is említett Alibi.com és a Haver hozzám jössz? című alkotásokban. Ezt az összeszokottságot érezni is a mozin és jót tesz az egész cselekménysorozatnak.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés2 Votes
97


Nicky Larson - Ölni vagy kölni?
Összességében
A Nicky Larson - Ölni vagy kölni? egy igazi francia stílusú vígjáték, amely a műfaj kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni fog, még az erősebb szexuális poénjai ellenére is. Aki viszont nem vevő az ilyen humorra, annak lehet csak helyenként lesz szórakoztató. Nem fogja vissza magát a film, amit akar azt kimondja és megmutatja. Ehhez mérten is kell kezelni és akkor egy egész kellemes másfél órát tölthetünk el egy akciókkal, szép női testekkel és néhol erősebb poénokkal teletűzdelt filmmel.
Pozitívumok
Néhol egész jó poénok hangzanak el
Pörgős történet
Látszik az összeszokottság a gárdán
Hozza a megszokott francia humort
Negatívumok
Egyes jelenetek erősen súrolhatják az ingerküszöböt
Van pár logikai baki
70
Értékelés

Friss

Nagy sztárokkal támad a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület

Ötéves előkészület után tavasszal kerül mozikba a Dungeons and Dragons új moziváltozata (az elsőt 2000-ben mutatták...

Új filmjével szeretné fejreállítani a nézőket a hollywoodi fenegyerek

Nem csupán a műfajokkal zsonglőrködik az Oscar-díjas Jordan Peele (Tűnj el!, Mi), hanem a...

Kiderült, ki rejlik a Fekete telefon gyilkosának álarca alatt

Álarcos gyilkos rabol gyerekeket a Fekete telefonban, amelyet az év thrillerének neveznek, és igen meggyőző...

A csend nyomai: Orosz Helga és Nagy Veronika Csend-szövetek című kiállításán jártunk

Mindenki hagy valamilyen nyomot, aki él. Csak az egyikünk kisebbet, a másikunk pedig  nagyobbat....
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

Elvis kritika (Elvis – 2022): A Király felemelkedése

Elvis Presley a popkultúra egyik legismertebb alakja. Életútja abszolút méltó arra, hogy megfilmesítsék, és...

Örömapa kritika (Father of the Bride, 2022, HBO Max): Örömapa a pácban

Mint leendőbeli menyasszony, hogy kicsit lenyugtassam az idegeimet a vészesen közeledő esküvőm miatt, úgy...

A pók feje kritika (Spiderhead, 2022 – Netflix): Chris Hemsworth jutalomjátéka

A Netflix filmek terén sokat fejlődött az elmúlt években. Időről-időre fel-fel bukkannak olyan filmek,...