11.7 C
Budapest
hétfő, október 19, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Jumanji: Vár a dzsungel (Jumanji: Welcome to the Jungle - 2017)

Jumanji: Vár a dzsungel (Jumanji: Welcome to the Jungle – 2017) [Kritika]

A videojátékok egyik igazán érdekes jellemzője az, hogy a játékos saját tudását, készségét párosítja virtuális karakterével. Ennek mértéke változó, de sokszor meglévő figurák fölött veszi át a gamer az irányítást, átitatva saját személyiségével. Fontos szempont az is, hogy ki miért játszik: van aki izgalmas történeteket, kalandokat keres, más lassabb, magával ragadó meséket, míg vannak, akik a közösségi mókát kutatják. A Jumanji – Vár a dzsungel szépsége abban rejlik, hogy a kedves, de sokszor bugyuta humor alatt meglepően remekül ragadta meg – persze leegyszerűsítve – ezeknek az elemnek a hangulatát.

A történet az 1995-ös Jumanji modern újragondolása, ahol a társasjáték helyét felváltja egy videojáték. A középpontban négy teljesen különböző, a középiskolai archetípusokat megtestesítő fiatal áll, akik bekerülnek Jumanji világába, és választott karakterük testébe bújnak. A visszahúzódó, állandóan videojátékozó Spencer az izmos, nagy darab Dr. Smolder Bravestone lesz, akit a bájosan sármos Dwayne Johnson alakít. Fridge, a jóvágású, magas sportolósrác az alacsony, fegyverhordozó zoológus „Veréb” bőrébe kerül, akit a már ismerhetően felturbózott Kevin Hart kelt életre. Martha, a visszahúzódó könyvmoly avatarja a dekoratív, lenge öltözetű Ruby Roundhouse, a helyzet kettősségét pedig Karen Gillan remekül tükrözi. Talán a legabszurdabb helyzetbe az állandóan selfie-ző, önmagába szerelmes „cicababa”, Bethany kerül, ugyanis a játék időtartamára Shelly Oberonná, a duci térképésszé változik, aki mellesleg férfi, és akit Jack Black jellegzetes stílusával ad elő.

A film szerethető és esetenként meglepően mély humora ebből a disszonanciából fakad: a srácok olyan testekbe kerülnek, amikhez gyakorlatilag semmi közük. Karaktereik tulajdonságai és saját jellemük párosul bizarr komikus szituációkat eredményezve, ami elviszi a hátán az egyébként eseményben nem túl gazdag történetet. Ami igazán vagány, hogy a felsorolt színészek mennyire jól és gyakran ötletesen játsszák el a bennük lévő tiniket, akik helyzetükben, testükben és kifordult világukban próbálnak kiigazodni. Állandó téma a felszínesség, illetve az, hogy mennyit is jelent, főleg fiatalon az embereknek. A film általában mélyen szántó gondolatok helyett inkább a pillanatnyi komikumot választja, de néha-néha felvillan egy kis társadalomkritika két hahotázás között.

A kiváló tájak valódi mivolta talán túl ritkán bontakozik ki, és a látványos akciójelenetek helyett kisebb összecsapások nagyobb történések utáni sóvárgást hagynak maguk után. Ami van se rossz, de – ha már egy kalandos videojátékról van szó – bőven elfért volna pár adrenalin fűtötte, pörgős képsor a kergetőzések és közelharcok hagyományos kivitelezése helyett, főleg Henry Jackman aláfestő zenéje mellé. Jake Kasdan rendező, aki továbbá egyike az öt írónak azonban a szereplők tekintetében ötletesen ragadta meg a modernitást, a videojátékokat, és az emberek helyzetét az egészben. Hőseink különböző feladványokkal szembesülnek, amelyek megoldásához saját képességeik és korlátaik ismerete a kulcs, és ami a legfontosabb, az együttműködés.

A Jumanji – Vár a dzsungel kellemesen szívmelengető központi mondanivalója az, hogy a közös élmények a különböző hátterű emberek között is barátságot kovácsolhatnak. Nem foglal állást karakterei életvitele tekintetében, hanem közelebb húzza a sztereotip felfogásoktól szenvedőket: nem a külső határozza meg az egyént, és nem csak a közös érdeklődés hozhat létre kötelékeket. Ráadásul mindezt úgy éri el, hogy a videojátékokat részben szatirikusan, parodizálva prezentálja, részben azonban szórakoztató, közösségépítő tevékenységekként, amelyek alapvető tényezői a modern világban.

Családdal vagy barátokkal szuper élmény lehet a legújabb Jumanji, amely sajátos varázzsal korszerűsíti a sokak számára már klasszikussá váló nevet. Ugyan az akciók kissé fel vannak vizezve, a humor pedig esetenként lagymatag, a cselekmény pedig a legjobb esetben is kiszámítható, de ehhez remek alakítások, egy kreatív kettősség, és szerethető jellemek párosulnak, a megszokottnál elgondolkodtatóbb, ámbár sokszor túlzottan rejtett gondolatokkal.



Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/
Hírdetés

KI NE HAGYD!