A második világháborút követően nemcsak Európában, de világszerte is nagy politikai és társadalmi változások történtek. Több dél-amerikai országban – érdekes módon a 70-es években -, különböző időben ugyan, de katonai junták jöttek létre. Ilyen diktatúra volt Uruguayban, Argentínában, Brazíliában és a Kutyák és titkok helyszínéül szolgáló Chilében. A Pinochet rezsim alatt lezajló atrocitásokban – a rendszer működése érdekében – rengetegen részt vettek, ez a helyzet pedig egy nyomasztó szégyenfoltként lebeghet a lakosok tudatában, akik szülei vagy nagyszülei is a diktatúrát szolgálhatták.
Filmünk „hőse” a 40-es éveiben járó Mariana – becézve Mimi -, aki egyszerűen unatkozik. Apja egy vállalatot vezet, amihez lánya aláírásaira van szüksége, anélkül, hogy abba beleszólna, míg férje egy tehetős, állandóan elfoglalt üzletember. Mimi így mindenféle egyéb elfoglaltsággal próbálja lekötni magát, és a törődés kevés jeleit kutyája felé fejezi ki. Lovaglóórákat is vesz, és ezalatt elkezd vonzódni idősebb oktatójához, akiről azonban fokozatosan derülnek ki múltjának sötét titkai: emberi jogi bűncselekményekkel vádolják az említett korban végzett tevékenységei miatt. Mimi – mivel nincs jobb dolga – nekiáll kideríteni, hogy miről is van szó, aminek következménye, hogy közvetlen környezetéről és családjáról is megtud dolgokat.
Marcela Said chilei rendezőnő célja a felső tízezer üres, szeretet nélküli és lélektelen ügyködéseit mutatja be, amely mögött ott húzódik Chile kollektív szégyenérzete a katonai diktatúra miatt. Mindezt rideg, steril, az empátiát minimálisan sem megkövetelő módon teszi, ahol unszimpatikusabbnál unszimpatikusabb karakterekkel történnek gyakorlatilag érdektelen dolgok.
A szándék alapvetően érthető és érezhető, de a kivitelezés egy vontatott és sajnos főként unalmas filmet eredményezett, ami a kritika elején közölt történelmi tények ismerete nélkül túlzottan zavaros és céltalan lehet. Antonia Zegers, mint Mimi, valamint a lovagló oktatóját alakító Alfredo Castro remek alakításai javítják azonban az összképet.
A színészek tökéletesen adják át azt a mély, tátongó lyukat ami ezen két ember mellkasában rejtőzködhet: azt az ürességet, amely egyszerűen megválthatatlanná teszi őket a néző és a világ szemében. Rajtuk kívül ugyan felsorakozik pár szereplő, de szinte minimális a hatásuk – a Kutyák és titkok ezen két figura duettje, akik próbálnak valamilyen jellegű örömöt lelni egymásban a hátralévő időben. Az oktató fölött Damoklész kardjaként lebeg az igazságszolgáltatás egyre szűkülő hurka, míg Mimi végtelenül ódzkodik attól a közönytől, ami visszavárja. A múlt terhe mellett az egyik központi gondolat a férfiak megrendíthetetlen dominanciája, akik Mimit minden alkalommal lekezelnek, vagy utasítgatnak. Számukra csak egy kellék, egy eszköz: apja az aláírásokat végezteti vele, míg férje gyermeket vár tőle. A nő lázadása így egyfajta válasz erre, de a status quo valódi megtörésére nem tesz próbát – ami a film részéről egy pesszimista, de az adott szociokulturális közegben érthető következtetés.
Zegers második rendezése azonban túlzottan vontatott, és mivel karakterei tekintetében egyáltalán nem vár törődést a nézőtől, cselekménye, vagy explicit mondanivalója lehetett volna izgalmasabb és nyilvánvalóbb. A hosszú, üres képkockák tükrözik a szereplők jellemeit, viszont esetenként elviselhetően lassúvá teszik az egyébként körülbelül másfél órás filmet. Mindez sok megoldatlan és elvarratlan szálhoz társul, ahol sok mindenre célozgat a cselekmény, de kevés gondolatot vezet végig. Mimi és az oktató „katarzisa” ugyan, a maga csendes, nemtörődöm módján ütős is, de ez nem elegendő a mű egyéb hiányosságainak leplezéséhez. Nagyon fontos és tárgyalandó témákat vesz górcső alá a Kutyák és titkok, de a kivitelezése elfojtja azokat a mondanivalókat, amelyeket hatásosabban kellene a közönség felé kommunikálni. Az akadozva kibontakozó alapszituáció, a sokszor céltalan vágások és a történelmi előismeretek nélküli zavarossága miatt nehezen ajánlom, főleg mozizásra a filmet. Kifejezetten kár érte, mert eszméletlen potenciál rejlik alatta, és egy kétségtelenül tehetséges művész félresikerült víziója tárult elénk.
