Kicsivel több, mint három hónappal az első Harry Potter Mozinap után megrendezésre került a második is, amiért most sem tudunk eléggé hálásak lenni az ötletgazdáknak, akiknek köszönhetően a Bölcsek köve után, a Titkok kamráját is újra nagyvásznon izgulhattunk végig, közel 17 évvel az eredeti bemutatóját követően. Magáról az eseményről külön posztban értekezünk majd, de most jöjjön egy „retro” kritika a filmről…
Kereken egy évvel a Bölcsek köve történései után vesszük fel a fonalat, amikor is Harry ismételten a Roxfortba készülődik, ám ezt a szobájában váratlanul megjelenő, Dobby névre hallgató házimanó minden erejével próbálja megakadályozni. Végül azonban a kis túlélő, Ron barátja hathatós segítségével mégis csak eljut a Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába. A dolgok pedig csak innen kezdenek igazán furcsa fordulatokat venni. Valaki, vagy valami ugyanis sorban próbálja eltenni láb alól az iskola nem tisztavérű – úgynevezett sárvérű – varázslótanoncait.
Nehéz elfogulatlanul írni egy olyan filmről, ami gyerekkorom egyik legmeghatározóbb alkotása volt és, amit ezért minden hibája (mert azért van neki) szeretek. Az sem titok, hogy az egész franchise-ból ez a felvonás a kedvencem, annak ellenére, hogy nem ezt, hanem az Azkabani fogoly-t tartom a legjobbnak. Úgyhogy gyorsan essünk is túl a negatívumokon, hogy aztán jöhessenek a pozitívumok. Szóval a Titkok kamrája legnagyobb hibája az, hogy túl sok hasonlóságot mutat az első filmmel. Persze ez nem csak a készítők hibája, hiszen az írónő, J.K. Rowling maga is többször elmondta, hogy az első két kötet egyfajta bevezetésként szolgált egy nagyobb történethez, és ekkor még nem volt határozott elképzelése arról, hogy merre is kéne tovább vinni a sztorit, ezért a második könyvben újra felhasznált szinte mindent, ami az elsőben is működött. És, habár a könyv lehet, hogy több különbséget tud felmutatni, addig a film olyan, mintha a Bölcsek köve remake-je lenne.
Amit az alábbi példák is alátámasztanak:
- Harry-t ezúttal is fogva tartják Dursley-ék, hogy ne tudjon visszameni a Roxfortba
- Hagrid kis házi kedvencei (az első filmben Bolyhoska, most Aragog)
- Harry megmentés a Tiltott rengetegben (az első filmben Firenze, most az elvarázsolt kocsi)
- Harry most is a barátaival indul felvenni a harcot a gonosz ellen, de az utolsó pillanatban magára marad és egyedül kell ezt megtennie
- A film Dumbledore és Harry beszélgetésével és az évzáró vacsorával ér véget, csakúgy, mint a Bölcsek kövében.
A számos hasonlóság mellett a folytatás másik negatívuma a hossza lehet egyesek számára. A 161 perces játékidő, ugyanis nem éppen nézőbarát hossz.
Mégis az előbb felsoroltak ellenére ki merem jelenteni, hogy a Titkok kamrája jobban sikerült, mint egy évvel korábban bemutatott elődje. Mivel a főszereplőket már megismertük, ezúttal nem kellett időzni a bemutatásukon, ezért több idő jutott a karakterek mélyítésére. Továbbá a rendező, Chris Columbus is sokkal otthonosabban mozgott másodjára ebben a világban. Ez a színész és történetvezetésen, valamint a vizuális effektusok használatán is meglátszik. Az effektek ugyanis most még jobban belesimultak a környezetbe és kevésbé lógott ki az a bizonyos lóláb, mint a Bölcsek köve egyes jeleneteibe.
A három, akkor még gyerek színész is jobban tudott azonosulni karakterével. A legnagyobb piros pont azonban egyértelműen az új sötét varázslatok kivédése tanárt (Gilderoy Lochart) életre keltő Kenneth Branagh-ot illeti, akihez a legtöbb humoros jelenet köthető. Igazán üde színfoltja a filmnek, mind a mai napig. Habár Lochart karaktere humorban gazdag, a mozi többi része viszont már kevésbé. A Titkok kamrája ugyanis a folytatások java részéhez híven kissé komorabbra vette a hangvételt, ami jelen esetben a horror irányába való elhajlást jelenti. És ez abszolút pozitívumként értendő. A széria ettől a filmtől kezdve vált egyre komorabbá és felnőttesebbé, és lett az, amiért milliók rajongnak még most, közel 20 évvel a bemutató után is. Az Aragognál tett látogatás pedig még ma is borzongató élmény és nem mellesleg talán a kedvenc jelenetem is a franchiseból.
És meg egyszer hatalmas köszönet a szervezőknek…
