Élősködők (Parasite / Gisaengchung – 2019) [Kritika]

Az a jó a koreai filmekben, hogy soha nem azt kapja az ember, amit a trailerek sugallanak. Az Élősködők is pontosan ilyen – elsőre thrillerre számítanánk rejtélyekkel és feszültséggel, ehhez képest a műfaji besorolás nem olyan egyértelmű. Szórakoztat, de el is gondolkodtat, megnevettet, de sokkol, kiszámítható, de mégis meg tud lepni. Van benne humor, ami megragadja a figyelmet, fanyarság, amit kivetíthetünk magunkra, feszültség, amitől az elejétől a végéig izgalmas, és a legfontosabb, hogy egy olyan elképesztő történetet tár elénk, ami minimum hátborzongató. A film hazánkban először a miskolci CineFesten debütált, majd október végén a 12. Koreai Filmfesztivált nyitotta meg, de nem kell aggódni: akik lemaradtak, de pótolni szeretnék, decembertől az itthoni mozik kínálatában is megtalálják majd.

A történet szerinti Kimék egy igazi léhűtő banda: a félszuterénben tengődő négytagú család tagjai hírből sem ismerik a tisztességes munkát, alkalmi keresettel is alig rendelkeznek, emiatt a gyerekek, bár tehetségesek, iskolába nem járnak. Amikor egy nap Ki-woot, a fiatalabbik sarjat meglátogatja egy jó sorú barátja, felcsillan a remény, hogy végre kamatoztathatja angol tudását a tehetős Park-család lányának magántanáraként. A dolog ott indul el a lejtőn, amikor a munka elvállalásához diplomát hamisítanak neki. Ki-woo hamar meglátja a lehetőséget gazdagéknál, és szép sorban mind a négyen beszivárognak a jómódú famíliához ilyen-olyan minőségben. Mint minden ilyen helyzetben, itt is jön majd néhány buktató, ami elindítja a történetet egy bizonyos végkifejlet felé, előre vetítve egy komoly katarzist, a dramaturgiai eszközök többnyire ismerősek is lesznek, de közel sem a megszokott fordulatokkal találkozunk, pláne nem a döbbenetes vége-csattanót illetően. Az Élősködőkben gyakorlatilag minden benne van, ami egy jó filmhez kell. Fürdőzik a keserédes, néha fekete humorban, de közben suttyomban gerjeszti is a feszültséget, ami egy jó krimi alapja. Könnyen gördül előre a történet, eközben ügyesen lavírozik a műfajok között, kapunk egy marék thriller elemet, egy kis horrort, némi akciót, mindezt ügyesen felépített emberi kapcsolatok színesítik. Maga a történet olyan erős, hogy a színészek igazából csak kellékei a mesélésnek, egyikük se emelkedik ki vagy lesz fontosabb a másiknál, mégis bármelyikük nélkül hiányos lenne a sztori.

A karakterekszépen épülnek fel, mindegyik szereplő a helyén van, se hiány, se felesleg nincs. Mindig érdekes, ha egy film arra bazírozik, hogy a negatív szereplőknek akarjunk szurkolni, de az a helyzet, hogy ebben a történetben nincs egyértelműen kimondva, hogy ki a jó és ki a rossz. A társadalmakat átszövő, hivatalosan csak a statisztikákban megnevezett, a gyakorlatban azonban élesen diagnosztizálható osztálykülönbségek itt is, ott is szúrnak egyet, az ebből fakadó kényelmetlen feszültség módszeres felépítése adja a selyemzsinórt, mely végigkalauzol minket a történetben. Mindkét család hordozza a maga keresztjét, a 132 perces játékidő pedig bőven hagy helyet a fordulatok felvezetéséhez és kidolgozásához. A film tobzódik a szimbolikus elemekben. Már az is jelzésértékű, ahogy a Park-család egykori házvezetőnője kigúnyolja az észak-koreai híradásokat. A hangok és a zenék folyamatosan kiemelt szereppel rendelkeznek, erősen befolyásolják, hogy hogyan is érdemes egy adott snittetértékelni. Bár szagot nyilván nem érzünk, elég sokáig beszélnek róla a filmben ahhoz, hogy egy idő után mégiscsak kaparja majd valami az orrunkat. Még a díszkő, mint jelzés értékű elem is fontos szerepet kap, a koreai társadalomra jellemző babonaság egy pillanatra itt is felüti a fejét. A helyszínek és azok elrendezése, a színek és a terek mind tűpontosan irányítják a néző figyelmét a szereplők elhelyezését és a jelenetek feldolgozását illetően.

A látványért Hong Kyung-pyo operatőrt illeti a dicséret, aki olyan filmekben működött közre, mint például az itthon is ismert tavalyi Gyújtogatók, vagy a 2013-as Snowpiercer – Túlélők viadala, melyben szintén Bong Joon-ho rendezővel dolgozott együtt. Azért veszélyesek a társadalomkritikát bemutató filmek, mert sokkal közelebb állnak a valósághoz, mint mondjuk egy thriller vagy egy vígjáték. Amikor a film végén elindul a stáblista, biztos vagyok benne, hogy többek fejében is megfordul: ez akár még meg is történhet. És ez az, ami a nézői vélemények kialakításakor megadja az utolsó lökést.

Élősködők
Olvasói értékelés10 Votes
86
Élősködők
Összességében
Bong Joon-ho filmje nem véletlenül zsebelte be az Arany Pálmát, ez a film egyszerűen zseniális. A látványtól a történetig, a műfaji sokszínűségtől a fontos mondanivalóig minden megtalálható benne, ami egy remek filmhez kell. A színészek alakítása és a rendezői munka egy izgalmas, velős, szórakoztató és elgondolkodtató elegyet alkot, melyet kár lenne kihagyni.
Pozitívumok
Szuper történet
Az elejétől a végéig kerek egészet alkot
Nincsenek üresjáratok
Felépíti és végig fenntartja a feszültséget
Negatívumok
Talán csak a 132 perces hossza roható fel
95
Értékelés

Friss

Nagy sztárokkal támad a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület

Ötéves előkészület után tavasszal kerül mozikba a Dungeons and Dragons új moziváltozata (az elsőt 2000-ben mutatták...

Új filmjével szeretné fejreállítani a nézőket a hollywoodi fenegyerek

Nem csupán a műfajokkal zsonglőrködik az Oscar-díjas Jordan Peele (Tűnj el!, Mi), hanem a...

Kiderült, ki rejlik a Fekete telefon gyilkosának álarca alatt

Álarcos gyilkos rabol gyerekeket a Fekete telefonban, amelyet az év thrillerének neveznek, és igen meggyőző...

A csend nyomai: Orosz Helga és Nagy Veronika Csend-szövetek című kiállításán jártunk

Mindenki hagy valamilyen nyomot, aki él. Csak az egyikünk kisebbet, a másikunk pedig  nagyobbat....
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

Elvis kritika (Elvis – 2022): A Király felemelkedése

Elvis Presley a popkultúra egyik legismertebb alakja. Életútja abszolút méltó arra, hogy megfilmesítsék, és...

Örömapa kritika (Father of the Bride, 2022, HBO Max): Örömapa a pácban

Mint leendőbeli menyasszony, hogy kicsit lenyugtassam az idegeimet a vészesen közeledő esküvőm miatt, úgy...

A pók feje kritika (Spiderhead, 2022 – Netflix): Chris Hemsworth jutalomjátéka

A Netflix filmek terén sokat fejlődött az elmúlt években. Időről-időre fel-fel bukkannak olyan filmek,...