péntek, július 26, 2024

Trending

Hasonlóak

Addams Family – A galád család (The Addams Family – 2019) [Kritika]

Közeledik a Halloween, így nem meglepő, hogy a mozik kínálatában is feltűnnek az ünnep hangulatához kísértetiesen passzoló filmek. Véletlen vagy tán szándékos egybeesés, hogy Mindenszentekre egy régi ismerős család indít támadást a rekeszizmaink ellen. Ez nem más, mint a galád család, Addams Family. Bár legújabb történetüket már nem élőszereplős verzióban ismerheti meg a közönség, igazi fekete humorukból semmit sem vesztettek az évek során.

A 89 perces amerikai-angol családi vígjáték nem hazudtolja meg filmbéli elődjeit, hiszen már az első képkockák során olyan morbid humor tárul elénk, amit – a szereplőkéhez hasonló – tágra nyílt szemekkel konstatálunk. Idővel persze kicsit lazábbra veszi a humort, de megmarad végig az Addams-filmekre jellemző sötét poénoknál, amelyek megadják ennek a filmnek azt a különleges ízét, ami a szokványos, „szivárványos, kéz a kézben ugrálunk a mezőn” családi animációs vígjátékok ellentétje. És ettől lesz más, talán még viccesebb is. Az igazi Addams-fanoknak viszont lesz némi sokkoló és valahol érthetetlen megoldás a magyar szinkronban, pontosabban a fordításban. A már megszokott neveket valamilyen felfoghatatlan indíttatásból szintén lefordították. Így lett Wednesday Addamsből Szerda Addams, de a Google szövegfordító Fester nagybácsit sem kímélte. Viszont az angol nyelvű betétdalok megmaradtak eredeti nyelven, és nem maradt ki a már klasszikussá vált „csettintéses” főcímdal sem.

A történet szerint Addamsék egyik nap úgy érzik – főként lányuk, Szerda (még leírni is rossz így…) javaslatára -, hogy ideje ismét némi társadalmi életet élniük a hosszú évek óta tartó elszigeteltség után. Így családostól autóba vágják magukat, hogy lemenjenek a kastélyukkal szomszédos kis kertvárosba, ahol érthető módon némileg furán fogadják a kissé dark famíliát: ez pedig meg is adja a film vezérfonalát, miszerint a „két világ” hogyan viszonyul majd egymáshoz.


Maguk a karakterek leginkább Tim Burton-féle szereplőkre (Pl. A halott menyasszony) emlékeztetnek. Céllövöldés pálcikalábak, nagy fejek, fura testalkatok. Akár még rokoni kapcsolatban is állhatnának a két mozi szereplői, annyira erős a hasonlóság, nem beszélve a sötét komédiáról. A rendezőpáros egyik tagja, Greg Tiernan eddig leginkább a kisebbeknek készített meséket, például Thomas, a gőzmozdony epizódokat, valamint a már egyáltalán nem kölyköknek szánt Virslipartit. Kollégája, Conrad Vernon már belekóstolt, milyen nagyobb volumenű alkotásokat rendezni, mint a Shrek 2. vagy a Szörnyek az űrlények ellen. A fent említett duónak nem ez lesz az első közös projektje, a már említett Virslipartin szintén együtt vezették a munkafolyamatokat. És ha már említettem A halott menyasszony című animációs filmet, nem véletlenül érezhetünk némi hasonlóságot, hiszen Matt Liebermann mellett az a Pamela Pettler írta társszerzőként a forgatókönyvet, aki a fent említett mesén kívül, még a Rém Romban is megmutathatta írói vénáját.

Charles Addams anno 1964-ben keltette életre a róla elnevezett családot. De hiába az akasztófahumor kortalansága, a készítők is érezték, hogy haladni kell azért a korral és kissé modernizálni ezt az újabb történetet. Mostanság a mesekészítők elengedhetetlen elemként tekintenek a közösségi média valamilyen formában történő megjelenítésére a rajzfilmekben is. Mindenhol kulcsfontosággal bír, hogy valamelyik szereplő aktív felhasználó legyen és ezt beleépítsék a történetbe is. Ez az Addams Family – A galád család esetében is így van, ahol bizonyos értelemben annak negatív hatására próbálják felhívni a figyelmet azon kívül, hogy némi társadalomkritikával és népneveléssel is megspékelik a storyt. Így lesz üzenete a filmnek a szórakoztatáson felül, hogy ne ítéljük el a másikat, ha épp máshogy néz ki, máshogy öltözködik vagy bármilyen értelemben is eltér a számunkra megszokottól. A mozi az elfogadásra buzdít, de benne nem egy kimondott karakterfejlődést mutat, hanem egy társadalmi iránymutatással kíván jelezni a nézőknek.

Az eredeti nyelvű moziban olyan kiválóságok adták a hangjukat, mint Charlize Theron (Morticia Addams), Oscar Isaac (Gomez Addams) vagy épp az ilyen tónusúfilmek „hercegnője”, Chloë Grace Moretz, aki már több hasonló filmben szerepelt (Éjsötét árnyék, Engedj be stb.), most Wednesday Addams hangját kölcsönözte. De a mozi készítői készültek egy olyan plusz poénnal is, konkrétan Snoop Dog által megformált Izé személyében, akinek karakterébe belecsempészték a rapper énjét is. A szemfülesek ezt észre is fogják venni. Összefoglalva tehát az Addams Family – A galád család animációs film főként a fekete humor kedvelőinek tartogat vidám perceket. A famíliára jellemző sötét poénok most is ugyanúgy jelen vannak, mint ahogy azt az eddigi A.F. filmekben is tapasztaltuk. Megszokott karakterek, immáron animációs formában köszönnek vissza ránk, megtartva a megismert stílusukat. A film bír némi társadalomkritikával és fő üzenetként az elfogadást hirdeti az ő sajátos humorával a mai social media rejtett veszélyeivel együttesen.

Addams Family – A galád család
Összességében
Az Addams Family – A galád család könnyed szórakozást jelent a stílus és maga a család kedvelőinek. A karakterekhez hű feldolgozás morbid humora mögé jelentést is sűrített, így a kacajok mellett a tudatos néző el is gondolkodhat üzenetén.
Pozitívumok
Jól megrajzolt, Tim Burtont idéző karakterek
A fekete humort kedvelő nézőknek és az Addams Family adta stílust szeretőknek okoz jó pár vidám percet
Megmaradtak a régi karakterek, ezáltal hűen reprodukálták a családot
Tartogat némi társadalomkritikát és üzenetet a maga sajátos nyelvén, főleg az elfogadásról
Negatívumok
Érthetetlen módon még a szereplők neve is a szinkron áldozatául esett, pl. Wednesday Addamsből Szerda Addams lett.
Akad egy-egy erősebb poén, ami talán az érzékenyebb lelkületű nézőknek sok lehet, de ezek száma minimális.
70
Értékelés
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.