Dienes Attila szobrászművész Marosvásárhelyen született, 1943-ban. Kolozsváron végezte el az Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemet.
1988-ban költözött Magyarországra, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Képzőművészek- és Iparművészek Szövetsége, illetve a Magyar Szobrász Társaság is felvette tagjai közé.
„Ars poétikája” így hangzik:
„A szobor átszellemült anyag, az élet káprázatával
felruházott élettelen, anyagba kalapált extázis, csiszolt
felületre izzadt érzelem, kristállyá dermedt életérzés,
varázslat, üzenet, aminek anyagisága csak megjelenésében
igaz.”
Továbbá azt is mondja:
„Nem lehetek világmegváltó, de ha ez emberiség felül tudna emelkedni az izmusok világán talán megmenthető a világunk a pusztulástól.”
A szobrászt az élet nagy kérdései foglalkoztatják, például a hit, és a metafizika, de a szexualitás is témája. Szobrait márványból, diófából, kőből készíti. A Vigadó galériája ad most otthont műveinek.
A Bibliában szereplő tudás fája, mely a tiltott gyümölcsöt érleli, Dienes tolmácsolásában átlényegül valami mássá. A gyümölcsök itt emberi fejekként vannak ábrázolva, jelképei a végtelen tudásnak.
A megmintázott fa fájdalommal telinek tűnik. A „Mindent tudás fája”, és a „Mindent tudás kapuja” nemcsak új világot nyit meg előttünk, hanem visszavezet egy archaikus korba, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt. A paradicsomból való kiűzetés után jön az „Örök ima”, ami talán a Miatyánk, és hangtalanul, összekulcsolt kézzel mondatik ki a végtelenségben.
Univerzumunkban rendszer van. Nemcsak a jó és a rossz harcáról szól, hanem a rend és a káosz egymásra utaltságáról, és körforgásáról. Ahogyan Dienes mondja:
„A REND a KÁOSZBÓL, tüneményes RENDSZERT alkot. A rendszer a rend része de nem azonos vele. A rendszereknek életük van, születnek és elpusztulnak, majd újjá születnek. A rendszerek halála, az IDŐ és TÉR, paramétere közti elmozdulás a RENDTŐL a KÁOSZ felé.„
A „Kétpólusú világunk” is ezt jeleníti meg. Az „Egyensúly”, a „Teremtő asztala”, a „Kvázi kristály”, az „Ellentétek szimbiózisa”, az „Ellentétek egysége”, és a „Rész és egész” mind ezen a nagy küzdelmen alapulnak. Kétféle létező forog egymás ellen és körül. Ez nagyon fontos a művész számára, mert szerinte az evolúció van mindennek a hátterében. Az evolúció pedig se nem rossz, se nem jó, csak egyszerűen van.
A „Metafizikus csendélet” és „Metafizikus kompozíció”, az „Organikus formák metafizikus térben”, a „Metamorfózis”, és a „Gondolatok nélkül” nyilvánvalóan az érzékeken túli valóság megfigyelésén alapulnak, vagyis a metafizikán. A művész így mondja:
„Arisztotelésznél 10 kategóriát találunk, ezek között a legfontosabb a szubsztancia, az a létező, aminek a léte egyik másik létezőtől sem függ. Tulajdonképpen a metafizika egy olyan világ tanulmányozása, vagy azon való elmélkedés, aminek létét nem tudjuk bizonyítani, mert nincs dialektikus viszonya a világmindenséggel. Fizikán túli világ az egyik megfogalmazás. Ide tartozik a túlvilág, és minden olyan életforma vagy jelenség, ami előtt érthetetlenül állunk, de megmozgatja a fantáziánkat.”
Más témája a szexualitás.
Kifejezetten lényegre törő ábrázolásaival a szexualitás legtömörebb lényegét fogja meg, mely meglehet, hogy néha érzelem mentes. Ez a testiség szerinte „a férfi – női tetszelgés evolúciós ősi, mondhatni állati eredetünk bugyraiból ered.”
Az ősformák, a női és a férfi alakok egymásra találása szinte extatikus idomokat és külsőt eredményez. Ahogy Freud mindent a szexualitásra vezetett vissza, úgy Dienes is megtalálta ennek a tézisnek a gyújtópontját. A „Pajzán formák”, és az Áttört forma” a testiséget a matéria szintjén mutatja be.
Az érzékek és érzékfelettinek a birodalmában járunk tehát, az izgalmas szobrokon keresztül megélhetjük a véges és a végtelen fogalmát, az érzékeken túli érzékelést és az időutazást is. Sok szobor van kiállítva, amelyről nem beszéltem, de remélem, hogy ez a kis ajánló kedvet csinál hozzájuk. A tárlat június 25-ig látogatható.
