A Csaló csajok egy nőközpontú remake-je, az 1988-as, A Riviéra vadorzói (ami egyébként szintén egy remake: a Dajkamesék hölgyeknek címre hallgató alkotást újrázták 1964-ből) című klasszikus vígjátéknak. A film direktorának, Chris Addisonnak ez volt az első nagyjátékfilmje, korábban csak sorozatepizódokat rendezett, például az Amerika Huangjai-hoz, illetve színészként is feltűnt, többek között a Ki vagy Doki? egyes részeiben. Miben tudott hozzáadni a rendező a nagysikerű ’88-as történethez? A szereplők nemet váltottak, és itt már férfiakat csalnak tőrbe nők, azok együgyűségét kihasználva.
A Csaló csajok már a címével elárulja a teljes cselekményt. Az első csaló, a kisstílű New York-i bűnöző, Penny (Rebel Wilson), aki egy nagymellű nő kamu fotójával csal ki pénzt a megvezethető és prosztó férfiakból, mondván, hogy a képen látható nő a húga, akit elraboltak. Egy balul sikerült akció után azonban jobbnak látja, hogy dobbantson, így a francia Riviéra felé veszi az irányt. A vonaton is palira vesz egy gyanútlan fickót, aminek szemtanúja a jóval nagyobb pályán játszó Josephine (Anne Hathaway). A már meggazdagodott csúcsbandita munkahelye a francia tengerpart, így konkurenciát lát az újonnan érkezőben, ezért már az első alkalommal kiszúr vele. A film kettejük párharcáról szól, hogy vajon melyiküknek sikerül hamarabb kicsalni a célösszeget egy milliomostól, miközben egy rejtélyes Medúza nevű csalókirálynő is megbújik valahol a háttérben.
Rebel Wilson naiv Pennyjét, a dagi- és bugyuta poénok tárháza veszi körül, amire jobb, ha felkészülünk, mert a film gerincét ezek adják. De, a kimértebb és sokkal inkább femme fatale-szerű karaktert hozó Anne Hathaway is hasonló poénokkal kell, hogy operáljon, holott az ő szerepe nagyobb érzelmi kilengéseket engedett volna a színésznőnek. Mindketten jól hozzák a rájuk osztott szerepeket, Wilson-t már többször láttuk komikaként (Koszorúslányok, Hogyan legyünk szinglik?), de Hathaway színészi képességeinek sem jelentett akadályt egy olyan humoros szerep, mint Josephine. Míg Penny az alulról jövő és ügyetlen svindlis, addig Josephine a csalásból megélő felső tízezres bűnöző. Ebből kifolyólag a filmben szinte minden jelenetben más-más ruhakölteményben és hajkreációval a fején jelenik meg Hathaway, ami a háttért szolgáltató tengerpart mellett az egyetlen látványelem a filmben. A Csaló csajok teljes cselekménye felvázolható Rebel Wilson kínosabbnál kínosabb szituációinak és Anne Hathaway csinosabbnál csinosabb ruháinak kettősségével.
A film műfaját tekintve, valahol a buddy movie és a heist filmek között helyezkedik el félúton, holott minkét műfajból ki is lóg valahogy. A heist, vagy más néven “rablós filmek”-re jellemző felkészülés szekvencia, bár itt is megvan, de nem olyan hangsúlyos. A buddy movie-ra jellemző, a szereplők közötti ellentétekből fakadó dinamika szintén fellelhető, de a cselekmény nem sarkallja együttműködésre a két hölgyet, inkább egymással szúrnak ki ott, ahol lehet. Ezen a ponton az előzetes csúsztatását is megemlíthetjük, ahol az összedolgozásra került nagyobb hangsúly, míg a filmben épp ellenkezőleg, a versengés a döntő fontosságú. Illetve, ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a legjobb poénokat már ellőtte az előbb említett előzetes.
Az alkotás ezek ellenére egyébként mégis működik a maga bugyuta módján. Gyakran reflektál önmaga poénjaira, és azok a leghatásosabbak. Egyszer még a Neveletlen hercegnő-re (ez volt Anna Hathaway első nagy szerepe) is történik utalás. Ami azonban felróható a filmnek, hogy sokszor következetlen és indokolatlan döntésekbe sodorja a karaktereket. Kontextus nélkül megemlítendő, hogy a filmben előkerül egy titkos földalatti bunker, ami egyetlen jelenet poénjai kedvéért került csak bele a filmbe, azonban se előtte, se utána nincsen rá utalás. Ezek az apró irreális helyzetek pedig megbontják egy ilyen típusú vígjáték egységét. Az epizódszereplők indokolatlan döntéseibe pedig beletartozik, hogy sok százezret érő gyűrűket hagynak férfiak nők kezén, holott ennek semmi különösebb alapja nincsen, és a rablások pontosan emiatt nem lesznek elég szórakoztatóak, hiszen az az érzésünk támad, hogy az ebben a világban élő férfiaktól bárki képes kicsalni félmillió dollárt.
