Claire Darling utolsó húzása (Le dernier vide-grenier de Claire Darling – 2018) [Kritika]

Mi történt itt, kérem szépen? Először is adott volt egy igencsak megtévesztő trailer. Megtekintettem, és az előzetes alapján következtetéseket vontam le és arra jutottam, hogy ez a film számomra kiszámítható lesz, illetve a pontos befejezést is előre sejteni véltem. Tévedtem! A Claire Darling utolsó húzása ugyanis minden volt, csak unalmas és kiszámítható nem.

Hősnőnk (Catherine Deneuve) egész életét családi drámák, tragédiák és rossz döntések sorozata jellemzte. Az emberi lélek és elme egy darabig tartja működőképes állapotát, majd összezuhan, nem bírja tovább. Claire esetében ez abban nyilvánult meg, hogy felkeresi őt Isten, figyelmeztetvén, a Földön élete utolsó napjához érkezett. Claire ettől elméletileg megijed, gyakorlatilag pedig egy óriási piacokat is meghazudtoló kiárusításba kezd. Előre bocsájtom nektek, hogy ha a giccstől és a fura babáktól féltek, ne kövessétek el azt a vétket, hogy megnézitek ezt a filmet. Tehát rémes és boldogtalan élete folyamán a most már idősödő főszereplő dekorációkkal, bábukkal vigasztalta magát férje és fia halála miatt, ezek után pedig elüldözte maga mellől lányát, Marie-t (Chiara Mastroianni) is.

Őszintén szólva, nem vagyok túl szigorú: véleményem szerint a történet jó, de a színészi játék vontatott és egyhangú. Az is elképzelhető természetesen, hogy a szereplők karizmáját nem éreztem. Úgy gondolom, nem csak azzal adhatjuk el a feszültséget a nézőközönségnek, hogy újabb és újabb cigaretta rágyújtására kényszerítjük a magányos hölgyet. Továbbá, ha van egy olyan érdekes szál, mint például az anya-lánya konfliktus, azt a múlt mellett, a jelenben is izgalmasabban kibonthatjuk. A szereplők jelen állapotát, az aktuális pillanat kihasználását nem sikerült tehát bemutatnia az alkotásnak, viszont kiválóan elénk tárta a múltat. A múltban együtt ülnek a jelen szereplői régi önmagukkal, figyelik, szemlélik egykori énjüket és az eseményeket.  A „szép” és a „kreatív” kifejezésekkel fejezném ki ezzel kapcsolatos érzéseimet. A jelenben azonban elmarad az aktivitás és az impulzus-kiváltás.


Az események ennek ellenére pörgősek, a cselekmény lendületesen halad előre, olyannyira, hogy már tényleg várjuk a címben szereplő utolsó húzást. A filmeknek számomra a tanulság a legfontosabb része: a tanulság jelen esetben pedig az, hogy hozhatunk jó vagy rossz döntéseket, akár olthatunk ki életeket így vagy úgy, véletlenszerűen vagy direkt, egy biztos: célszerű kiélvezni, nem magányosan, hanem a hibáinkat belátva megkoronázni azt a kalandot, amely megismételhetetlen lesz. Hiszen elméletileg csak egyszer kapunk lehetőséget erre. Nem tisztünk szentté avatni Claire-t, ám a pálcatörés is felesleges. Nem egy édes szuperhőst, hanem egy nagyon is elcseszett élettörténetnel lehetünk szemtaúi. Okuljunk, gondolkozzunk, és próbáljunk jobbak lenni, mert az óra nemcsak a filmben ketyeg.

Akadtak ugyanakkor a történetbe nem passzoló jelenetek is. Például a végjátékban helyet kapó ördögűzés. Csak egy kérdésem lenne: Miért kellett ez bele? Abszolúte semmihez nem volt köze, ezért kissé úgy éreztem, hogy a rendező ötlethiányból fakadóan tette bele ezt a szcénát. Ennek ellenére egyébként összességében egy roppant izgalmas befejezést kaptunk tőle mind látványvilág, mind tartalom-ügyileg. És, hogy kinek is köszönhetjük ezt az alapvetően nem rossz filmet? Hát, Julie Bertuccellinek, aki pályáját annak idején rendezőasszisztensként kezdte, majd a dokumentum-, később pedig a játékfilmek világába csöppent, végül és legkevésbé utolsó sorban a Cannes–i Fesztivál Kritikusok Hetének díjazottja lett: 2003-ban készült, „Mióta Otár elment” című filmjével. A főszerepeket játszó színésznők jó választásnak bizonyultak, hiszen számos különféle műfajban bizonyítottak már. Catherine Deneuve pedig egyértelműen a huszadik század második felének egyik legismertebb és legkeresettebb francia színésznője.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés3 Votes
0
Claire Darling utolsó húzása
Összességében
A Claire Darling utolsó húzása telis-tele van izgalmas lehetőségekkel és egy váratlan befejezést is tartogat a nézők számára, de a színészi játék és a rendezés néhol hagy némi kivánnivalót maga után.
Pozitívumok
Érdekes alaptörténet, telis-tele izgalmas lehetőségekkel
Váratlan befejezés
Pörgős és lendületes
Negatívumok
A színészek passzív játéka
A rendezés nem mindig tökéletes
A múlt és a jelen összhangjának hiánya, illetve arányaiban rossz elosztása
65
Értékelés

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...
Mészáros Eszter
Mészáros Eszter
Szia! A nevem Eszti, imádok írni és filmeket nézni. A véleményközlő műfajok a kedvenceim, ebből fakadóan a kritika is. Sokszínű az ízlésem, mindenféle filmet megnézek, de leginkább a művészfilmeket kedvelem. Egy filmkritika írásánál a fókuszba a karaktereket és a történet kidolgozottságát teszem.

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...