Pedro Pascalt be kell mutatni, mert az az út, amit mindössze hat sikeres év leforgása alatt bejárt, már a maga nemében is felér egy csodával. Sokáig az a srác volt ott, a hátsó sorban, aki csak mellékszereplőknek asszisztált. Az a sokadik utas, akit csak Charles Bronson bajusza és jellegzetes arcéle miatt vettünk észre. Megfordult egy tucat krimisorozatban és színházi darabban, mire végül negyvenéves korára szerepet kapott a Trónok harcában. Oberyn Martell karaktere után újabb sor cop-show szerepet gördített maga mögé, mire a Netflix felkérte, hogy legyen a Narcos egyik vagány drogelhárító ügynöke. Még el sem felejtette Pablo Escobart és Javier Peña karakterét, de már a Kingsman: Az Aranykörben pörgette lasszóját és A védelmező 2-ben boxolt Denzel Washingtonnal. Ha ez nem lett volna még elég, megcélozva a világhírt fejére húzta a mandalóri sisakot a Star Wars nagy port kavart sorozatában és innen egy ugrással már a DC egyik főgonoszaként Wonder Woman oldalán láthatjuk legközelebb a moziban.
Kérem, ismerjék meg ezt a fergeteges humorérzékű, széles mosolyú, szerény figurát, aki már lassan őszülő korára ragadta meg a siker lábát és úgy tűnik, egyhamar nem akarja elereszteni. A kedvenc bohócunk, az egyetlen és utánozhatatlan Pedro Pascal következik!
Politikai menekültből a legnagyobb mozirajongó
José Pedro Balmaceda Pascal 1975. április 2-án született Chile fővárosában, Santiagóban, Verónica Pascal gyermekpszichológus és José Balmaceda nőgyógyász-andrológus második gyermekeként. Aki jártasabb a dél-amerikai kontinens történetében, talán tudja, hogy a 70-es évek nem Chile legbékésebb évei közé tartoztak. Pedro születése előtt két évvel Augusto Pinochet tábornok katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. A harcok során az akkori államfő, Salvador Allende öngyilkos lett, Pinochet pedig szigorú diktatórikus rendszert épített ki és üldözte Allende támogatóit, meg a máshogy gondolkodókat. A vadászat Pedro családját is elérte, mikor egy nap édesanyja nagybátyja, az ellenálló Andres Pascal Allende sebesülten beállított a Balmaceda-házba. A család befogadta és ellátta sebeit, Pascal nővére, az akkor háromesztendős Javiera emlékszik rá, hogy nagyon mérges volt a szüleikre, mert „a szobájába rakodták a jövevény holmiját és fegyvereit” – mesélte a színész egy interjúban.
A család így csakhamar felkerült Pinochet feketelistájára és menekülni kényszerült. Édesapja titokban kellett, hogy kisurranjon a kórházból, ahol akkortájt dolgozott. A gyerekeket az egyik nagynénihez adták, a szülők pedig hosszú hónapokig bujkáltak, míg végül a venezuelai nagykövetségen kaptak ideiglenes menedéket. A család először Dániába emigrált, majd édesapja állást kapott a texasi San Antonióban, így végül az Egyesült Államokban telepedtek le.
A népes spanyol ajkú közösség miatt nem érte akkora kulturális sokk a Balmaceda-családot. Itt alakult ki Pedro filmek iránti rajongása és a vágy, hogy színész lehessen. „Furcsa kimondani, de az apám hibája az egész. Hatalmas moziba járó volt és minket is megfertőzött” – mesélte egy interjújában nevetve. A család rohamléptékben fogyasztotta az amerikai popkultúrát, San Antonio Spurs kosármeccsekre jártak és gyakorta előfordult, hogy akár heti háromszor is moziba mentek. „A szüleim nem voltak szívbajosak annak a terén, hogy milyen filmek valók egy gyereknek” – vallotta be Pedro egy beszélgetésben– „így történhetett meg az, hogy hatévesen láttam a Rambo – Első vért.”
Egy nyáron volt egy rövid időszak, amikor a mozi lett a második otthona. „Édesapám egész héten dolgozott, édesanyám meg a PhD-jére készült. Ilyenkor anya beadott a moziba és mondta a mozisoknak, hogy’…este hatra jövök érte, az E.T.-t fogja nézni…’. De én helyette a Polteirgest – Kopogó szellemre ültem be. Az E.T.-t már láttam!”. Ekkor ismerte meg A nap birodalmát Christian Bale-lel és az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatóit Harrison Forddal. Akkor határozta el magát: „Ezeket én is át akarom élni!”. Akkora Indiana Jones-rajongó lett, hogy kétszer is eltörte a karját, amikor próbálta utánozni a vakmerő régészprofesszort. Sőt, még a Poltergeistből is memorizált és adott elő részleteket.
A kábeltévé aztán a televízió elé szegezte. Mindent megnézett, amit lehetett, és előfordult, hogy napi 13 órát töltött a képernyő előtt. Egy beszélgetésben így emlékezett vissza akkori élményeire: „Úgy éreztem, ez valami csoda!” Ekkor találkozott Whoopi Goldberg monodrámáinak közvetítéseivel a Broadway-ről, amelyek teljesen lenyűgözték.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Édesapjával Valparaisoban
Egészen 1986-ig, Pedro 11 éves koráig laktak San Antonióban, majd miután édesapja Orange megyében kapott állást, a família Kaliforniába költözött. Itt már nehezebb volt a beilleszkedés a kamaszodó fiú számára. „Kemény két év következett, sok-sok zaklatással” – meséli egy interjúban. A fiatal Pedróban buzgó színészi ambíciókra édesanyja is felfigyelt, és nem ellenezve fia vágyait, beíratta egy közelben fekvő előadóművészeti középiskolába. Pedro film és dráma iránti rajongása itt csúcsosodott ki. Falt minden színdarabot és filmet, ami a kezébe került. Első színpadi tapasztalatait is a közeli Costa Mesa színházában és nyári színésztáborokban szerezte. Végzős évében szerzett egy jegyet az „Angels in America” Broadway előtti bemutatására Los Angelesben. Ezután már nem tudott ellenállni a színpad hívogató erejének, a színjátszás véglegesen beszippantotta. „Teljesen megváltoztatott” – emlékezett vissza egyik beszélgetésében erre a felejthetetlen színdarabra.
A kezdő színészi lét küzdelmeitől az első igazi munkákig
Ahhoz, hogy komolyabban tudjon álmával foglalkozni felvételizett a New York-i Tisch School of the Arts művészeti iskolába, ahol megtanult történetet elemezni, elmélyedt a színészet elemeiben és technikai tudást szerzett. De, mint szinte minden kezdő színészt, őt sem találta meg azonnal a siker. Hosszú és küzdelmes évek következtek.
Egy tucat apróbb színházi előadás és reklámfilm után első filmes munkájaként 24 évesen szerepet kapott az Undressed: Alul semmi című ifjúsági sorozatban, mely a főiskolás korú fiatalok szexuális problémáit helyezte a középpontba szituációs-komédiába bújtatva.
Egy rész erejéig megjelent A S.H.I.E.L.D. ügynökeit megalkotó és a Bosszúállók-filmet rendezőként jegyző Joss Whedon Buffy, a vámpírok réme címen futó nagy sikerű szériájában. A hét évadot megélt sorozat történetének középpontjában az emberiséget a démonoktól és vámpíroktól megmenteni igyekvő szőke gimnazistalány, Buffy állt. Pedro Pascal a sorozat negyedik évadjának első részében tűnt fel, ahol is egy olyan elsőéves gimnazistát alakított, akit megszálltak a vámpírok és az emberek ellen fordították, így miután Buffy-ra támadt, a lány kénytelen volt végezni vele.
Később apróbb szerepekben megjelent a New York rendőrei, az Angyali érintés és a Nyomtalanul egy-egy epizódjában is. Azonban édesanyja tragikus hirtelenséggel bekövetkező halála csaknem teljesen megakasztotta karrierjét. Ez idő tájt változtatta meg a nevét édesanyja iránti tiszteletből Balmacedáról Pascalra. Ínséges idők következtek az ügynökét vesztett fiatal színész számára. Bár kapott kisebb szerepeket pár rész erejéig az Esküdt ellenségek sorozatban, mégis többnyire az utcákat koptatta munkákat keresve, meghallgatásról meghallgatásra járva.
Ekkortájt alakult ki szorosabb baráti kapocs a guatemalai származású amerikai színésszel, az ez időben szintén munkahiányban szenvedő Oscar Isaac-kel, akit a New York-i színházi világból ismert meg. Az új Star Wars-trilógia későbbi sztárjával a közös szenvedély és a nehézségek hamar egységbe kovácsolták őket és életre szóló barátságot kötöttek.
A két jóbarát sosem nő fel igazán, Pedro Pascal és Oscar Isaac a WIRED interjújában ugratja egymást
A munkák viszont csak nem jöttek, és az, amiről mindketten gyerekként álmodtak, egyre elérhetetlenebbnek tűnt. Vágyaik leszűkültek a legszükségesebbre: a létfenntartásra. Oscar Isaac egy beszélgetésben így emlékezett vissza erre az időszakra: „Az volt az álmunk, hogy ki tudjuk fizetni a bérleti díjat. (…) Nem volt semmi stratégiánk, csak szenvedtünk és fogalmunk sem volt, hogy csinálhatnánk azt, amit annyira szeretünk, úgy, hogy itt áll előttünk egy leküzdhetetlen akadály.”
De Pedro Pascal a szerep nélküli időkben sem gondolt arra, hogy feladja céljait. „Szerettem a színészetet és annak a gondolatát, hogy dolgozó színész vagyok”. Időnként voltak kisebb munkái, amiből el tudta tartani magát. Többek mellett megjelent a Helyszínelők, a Különleges ügyosztály, és hat rész erejéig A férjem védelmében című sorozatokban. Utóbbiban Nathan Landry helyettes államügyészt alakította. Televíziós szerepek híján színházi munkákat vállalt vagy éppen becsúszott egy Xerox-nyomtató-reklám, amikor pedig pangás volt, akkor a megélhetésért beállt felszolgálónak egy kávézóban. Így teltek el 20-as és 30-as évei.
Pedro Pascal egy Xerox-nyomtató-reklámban
A karrierindító első nagy dobása
A nagy áttörés azonban csak nem akarta megtalálni. Így esett meg, hogy kiadásai fedezésére fiatal színésznövendékeket is oktatott. Egyik itteni tanítványától hallott arról, hogy a Trónok harcába felvételt hirdetnek. Úgy érezte, illik rá a világias és vakmerő kardvívó-herceg karaktere, így jelentkezett. Ahogy néhány színésszel lenni szokott, végül Pedrót is megtalálta a szerencse, egy a New York-i iskolai osztálytárs és örök barát, a Ratched-sorozat címszereplőjét alakító Sarah Paulson segítségével.
Sarah Paulson megkérte közeli barátnőjét, Amanda Peetet, hogy juttassa el Pedro jelentkezését Oberyn Martell szerepére férjének, a Trónok harca társ-showrunnerének, David Benioffnak. „Egy iPhone telefonnal készített videót küldött, ami önmagában véve elég szokatlan” – emlékezett vissza Benioff – „…és ez nem a legújabb iPhone volt szuper minőségű kamerával. Állóképpel lett rögzítve, homályos volt, szörnyen nézett ki… az egész olyan amatőrnek tűnt. Kivéve az alakítást, ami intenzív volt és hihető.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az örök barátok, Sarah Paulson és Pedro Pascal
Még fel sem fogta, de már a Trónok harca díszletei között találta magát Charles Dance és Lena Headey oldalán, Belfastban. „Ott ültem és nem hittem el, hogy ez megtörténik” – mondta egy interjúban. Mivel maga is nagy rajongója volt a sorozatnak, hihetetlen élmény volt számára, hogy bekerülhetett. Azonban már első forgatási napján ismertették karaktere szörnyű végzetével, amikor is egy párbaj során a Hegy előbb kinyomja a szemeit, majd szétroppantja a fejét, vagyis a fejét helyettesítő modelldarabot. A párviadalra egy wushu-mesterrel készült fel, az ikonikus lándzsapörgetést pedig otthon, egy hobbiboltból vásárolt farúddal gyakorolta. Az pedig saját ötlete volt, hogy spanyol akcentussal beszélve kelti életre az ikonikus Vörös Viperát, annak ellenére, hogy ő maga hibátlanul beszéli az angol nyelvet.
Bár összesen hét epizód erejéig képviseltette magát George R. R. Martin univerzumában, alakításáért számos kritikai elismerést zsebelt be. Megkapta az Ewwy Award-ot a Legjobb vendégszereplő színész drámasorozatban szekcióban és legjobb új televíziós színésznek jelölték a NewNowNext Awards-on. A sorozat többi szereplőjével együtt pedig őt is jelölték a Screen Actors Guild-díjra a Szereplőgárda kiemelkedő alakítása drámasorozatban szekción belül.
A Trónok harca-szerep végül meghozta számára a várva várt áttörést és rajongók ezrei kedvelték meg. Bár élvezte a hirtelen jött népszerűséget és a sikert, mégsem tekintett magára sztárként. A mindig vidám és jókedvű színész szerényen viselte berobbanó népszerűségét. Egy interjúban így mesélt az érzésről: „Teljesen megváltoztatta az életem. A vicces a dologban amúgy az, hogy korábban minden szerepemet, legyen az bármilyen apró is, nagy áttörésként éltem meg. A sokadik TV-s szerepnek is tudtam úgy örülni, hiszen ez azt jelentette, hogy ki tudtam fizetni a számlákat.”
Meglett karakterszínészből keresett sztár
Az immár 40-es éveibe forduló Pedro számára ezután következett egy pár részes kitérő A mentalistában, ahol Marcus Pike FBI-ügynököt alakította, aki Teresa Lisbonnal később romantikus viszonyba bonyolódik. Az ügynök szerep úgy tűnik, jól állt neki, hiszen rövidesen szerződtették a Netflix saját gyártású sorozatába, a hírhedt kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar életét feldolgozó Narcosba. A széria 2015–2017 között három évadot és összesen 30 részt élt meg. Pedro Pascal ezúttal nem egy sokadik epizódszereplőként, hanem mind a 30 részen keresztül a sorozat egyik főszereplőjeként alakíthatta Javier Peñat, az amerikai drogelhárító szerv (DEA) ügynökét. Bár az első évadban az ő karaktere a Pablo Escobart alakító Wagner Moura mellett másodlagos volt, a harmadik évadra már központi figurává nőtte ki magát. Javier Peña, egy Burt Reynolds-típusú macsó, hallgatag figura, akinek szívébe a keménység mellett érzékenység is szorult, és bizonyos helyzetekben ugyanolyan esendő, mint bárki más.
A felkészüléshez ő és a sorozatbeli partnerét, Steve Murphy-t alakító Boyd Holbrook Quanticóban igazi drogelhárító ügynököktől tanulva egyhetes kiképzésen vett részt, ahol a valós helyzetek bemutatásával készítették fel őket a szerepük adta helyzetek tökéletes átélésére. Egy beszélgetésben elmesélte, hogy többek mellett, egy félelmetes módon valóságosnak tűnő drogvásárlási gyakorlatot is eljátszattak velük.
Pedro Pascal kalandjai Quanticoban
A Narcos évadjai közben szerepelt Matt Damon A Nagy Fal címmel futó „chinese ponytail” filmjében, ahogy azt az Oscar-host Jimmy Kimmel hívta egyszer. Az amerikai-kínai fantasy koprodukcióban a Tovar névre hallgató európi zsoldos harcost keltette életre és harcolt Matt Damon oldalán a nagy falat támadó mitikus szörnyek seregei ellen.
A Narcos után szerepelt Matthew Vaughn Kingsman: Az aranykör címmel futó akció-komédiájában, ahol a lasszóval bűvészkedő cowboyfigurát, a Whiskey névre hallgató antagonista kettősügynök karaktert alakította. Matthew Vaughn a Narcosban figyelt fel a színészre. „Megvolt benne volt a hencegésre, a felvágásra való hajlam, mellette erős önbizalom, de egyben egyfajta sebezhetőség is, attól tartva, hogy visszautasítják”. A filmmel kapcsolatban Pedro így nyilatkozott: „Matthew Vaughnnak fűlik a foga a nosztalgiához. Pimasz módon, egy merész R-besorolású filmmel repít vissza minket a gyerekkorunkba.”
Nem sokkal később, 2018-ban szerepet vállalt egy indie-sciene-fiction mozi, A lelőhely űrzsiványaként, Sophie Thatcher és a függetlenfilmes-guru, Jay Duplass oldalán. A nagyszabású sci-fiben egy tinédzser lány és az apja egy távoli, idegen bolygóra utazik, hogy annak értékes erőforrásait bányásszák, azonban a békés felfedező út rövidesen élet-halál harccá alakul.
Úgy látszik, az antagonista szerep bejött neki, mert ő alakította A védelmező 2-ben Denzel Washington fő ellenfelét, a barátból ellenséggé lett egykori CIA ügynököt, Dave Yorkot. Egy évre rá pedig Ben Affleck, Charlie Hunnam és régi cimborája, Oscar Isaac mellett igyekezett rátenni a kezét egy drogbáró összegyűjtött vagyonára. A Netflix Határok mentén című filmjében Pedro Pascal, Francisco „Catfish” Morales volt elitkommandós pilóta karakterét öltötte magára és merült alá egy akciótól és golyózáportól nem mentes dzsungeltúrába.
A peremvidékre és tovább!
2019-ben végleg bekopogtatott hozzá a szerencse, hiszen Jon Favreau felkérte, hogy legyen a vadiúj Star Wars-sorozat, a The Mandalorian főszereplője. Pascal természetesen igazi rajongóként azonnal igent mondott a megkeresésre.
A The Mandalorian teljesen új vizekre evezve igyekszik feltámasztani a jól ismert Star Wars univerzumot. Történetileg A Jedi visszatér után játszódik, ahol is a birodalom bukása után keletkező hatalmi átrendeződés során a peremvidék lakói egyik oldalról az Új Köztársaság, másik oldalról a volt birodalmi hadurak között evickélve próbálnak fennmaradni egy olyan szférában, ahol elég ambivalens annak a meghatározása, hogy mi a jó és mi a rossz. Egy ilyen törvényen kívüli karakter, a fejvadászatból élő mandalóri harcos Din Djarin is. Az élete fejvadász mércével mérve szokványosan telik, míg egy nap találkozik a Yoda fajából származó Gyermekkel. Ez a találkozás aztán mindkettőjük életét megváltoztatja. Az önfeláldozás és az öncélúság kettősének konfliktusa jelenik meg a történet folyamán, amely ugyanúgy része a Star Wars világának. „Szerintem elképesztő, hogy a Lucasfilm megengedte Dave Filoninak és Jon Favreau-nak, hogy – persze a stílust és tónust megtartva – elvigyék egy kicsit más irányba a sztorit. (…) Tetszik, hogy elmosták a határokat a jó és a rossz között. Jó ez a szürkeség.”
Mielőtt bármit is tudott volna a The Mandalorianról, Jon Favreau már tudta, hogy Pedro Pascalt akarja a szerepre. „A kisugárzása és megjelenése a klasszikus filmsztárokat idézi” –meséli Favreau egy interjúban –, „olyan valaki, aki komolyan veszi a munkáját.”. Az író-rendező-producer érezte, hogy megvan az a jelenléte, és megvannak azok a képességei, amelyekkel tökéletesen életre tudja kelteni Din Djarin karakterét.
Meggyőzni egy színészt arról, hogy végig egy sisakban játsszon, nem könnyű feladat, azonban Pedro Pascal nem kételkedett a projekt sikerességében. „Beleegyeztem, mert az első benyomásaim azt sugallták, hogy ez egy igencsak nagy dobás lesz.” Igaza lett. A The Mandalorian elsöprő lendülettel robbant be a köztudatba. Ehhez természetesen kellett Jon Favreau és Dave Filoni szakértő kormányzása is. „Dave Filoni nélkül nem lett volna ugyanaz a projekt, mert az ő szeretete és rajongása a legőszintébb a történet iránt. Ez az a szint, ahová mind szeretnénk felnőni” – mesélte a színész egy interjúban.
A Gyermek helyett a popkultúrában egyszerűen csak Baby Yodának hívott apró, zöld lényecske tagadhatatlanul a show legnagyobb durranása lett. A The Mandalorian hihetetlenül cuki teremtményét Pedro első látásra megkedvelte. A modellfigurának távirányítással lehet irányítani a fejét, a szemeit, száját, a füleit és még az arckifejezéseit is. „Az elején improvizáltam egy jelenetet, Baby Yoda meg reagált rá. Ez annyira vagány volt!” – számolt be a színész a figurával való első tapasztalatairól.
Annak ellenére, hogy a játékideje minden percét maszkban tölti, nem volt felkészülésmentes a próbaidőszak. Finomítani kellett a gesztusain és dolgozni a testbeszédén, egyéb kifejező készségein. De Pedro számára ez nem volt nagy akadály, hiszen veteránnak számít a színház világában. „Olyan volt, mint visszamenni a színházba, ahol sokat ki lehet fejezni mozdulatlansággal és nagyon gazdaságos mozdulatokkal.” – mesélte egy ízben a színész.
Helyzete azonban bonyolult volt, mert épp akkor forgatta az új Wonder Woman-filmet és közben egy Broadway-színdarabban is szerepelt, így néhány jelenetben kaszkadőrjei, Brendan Wayne és Lateef Crowder szerepeltek helyette, akiket később ő alászinkronizált.
A show azonban nem működne igazán, ha a nézők nem éreznék át Mando alakuló viszonyát a Gyermekhez. Favreau szerint Pedro Pascal ezt a kezdetek óta megértette és „követte a kapcsolat ívét. (…) Meglátásai nem egyszer segítettek a jelenetek újragondolásában”.
A sorozat a speciális effektek területén is alkalmazott egy újítást. A digitális effektek mellett használt „practical effect”-ek (díszlet köré épített LED-falra vetített háttér) még átélhetőbbé tették a jeleneteket a színészek számára és természetesebbé azok hatását a képernyőn. Nem rest hangsúlyozni, hogy bár ő kapja a legtöbb pozitív visszajelzést, a siker nem kizárólag az ő érdeme. Egyrészt ott van mellette a kaszkadőri jeleneteit is maga alakító Gina Carano és a tapasztalt fejvadászt alakító Carl Weathers, másrészt a sorozat közös erőfeszítés, „a díszlettervezők, építészek, kamerások, öltöztetők és minden stábtag közös munkájának eredménye. (…) Egy ilyen kaliberű franchise-nál, csak egy darab fa vagy, amit majd kifaragnak valahogy. Ez az egész annyira specifikus. Ez Star Wars!”
A The Mandalorian nyújtotta kitöréséhez azonban továbbra is nagyon szerényen viszonyult: „Még mindig megvan ez a ’mit tettem, hogy ezt érdemlem’ érzésem (…) nem tudom elnyomni magamban a rajongót – így nőttem fel.”
Ugyanaz a csillogó szemű kisgyerek
2020-ra, 45 éves korára abban a helyzetben találja magát, amiről mindig is álmodott. A hét Emmy-díjas The Mandalorian címszerepe mellett a DC Comics egyik főgonoszként a csúszómászó Maxwell Lord szerepét alakítja az új Wonder Woman-filmben, olyan sztárok mellett, mint Gal Gadot, Chris Pine vagy Kristen Wiig. Egyik interjújában így nyilatkozott eddig átélt élményeiről: „Nem is próbálom elrejteni az izgatottságomat, hogy átélhettem és folyamatosan átélhetem mindezt!”
„Folyamatosan csodálkozom, amikor mindenki komoly fickónak tartja” – mondja Patty Jenkins, a Wonder Woman 1984 rendezője. „Azt kell mondanom, hogy Pedro az egyik legvonzóbb ember, akit ismerek. Olyan figura, akit mindenki meg akar hívni mindenhova, és akit szeretnénk, ha mindig ott lenne a közelünkben.”
Még 2018-ban éppen Hawaiin készítették elő a Határok mentén forgatását cimborájával, Oscar Isaac-kel, amikor Patty Jenkins felhívta telefonon és szerepet ajánlott neki a következő Wonder Woman-filmben.
Jenkins számára nem volt ismeretlen a chilei származású színész: „Korábban forgattam vele egy TV pilotot, így nem volt szüksége rá, hogy bizonyítson. Tetszett az ötlet, hogy őt válasszuk, mert van benne egyfajta váratlanság, hisz nem ordít róla, hogy gonosztevő.”
Jenkins elképzelése szerint Maxwell Lord egy énközpontú, csúszómászó iparmágnás, akinek jó érzéke van a manipulációhoz, és akit hajt egy mélyről táplálkozó pátosz. Ez egy olyan nagyszabású karakter, amilyet Pedro Pascal még nem alakított, így a szerepre való felkészülés során egy ortodox módszerhez nyúlt. Összegyűjtött egy csomó ábrázolást és képet Max Lordról és teleragasztotta vele a forgatókönyvét, hogy jobban megismerje a karaktert. „Ahelyett, hogy este, munka után a Netflixet nézem, inkább, csinálok valami fizikai dolgot, firkálgatok és elmélkedek, ötletelek a figurán.”
Jenkins nagyon bizakodó Pascal alakításával kapcsolatban. Szerinte ez lehet az a szerep, ami majd kinyit nagy ajtókat a színész számára. Pedro nem osztja a rendezőnő optimizmusát ezzel kapcsolatban, és a tőle megszokott szerénységgel mondja: „Ez annyira speciális eset volt, sosem fog újra megtörténni.” Ilyen rövid idő, ilyen hirtelen jött sikerei után miért is gondolná azt, hogy nincsenek hasonló kaliberű szerepek kilátásban? „Nem tudom.” fejtette ki egy interjúban – „Védem magam mentálisan! (…) Ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen… hogyan is várhatnék mást.”
A film bemutatója a pandémia miatt többször eltolódott, most azonban úgy tűnik, az alkotók elhatározták magukat és karácsony környékén műsorra tűzik a mozikban és Amerikában az HBO Maxon.
A menet nem áll meg, hiszen december végén jön Priyanka Choprával közös filmje, a We Can Be Heroes, amelyben a színész régi Narcos-beli nyomozópartnerével, Boyd Holbrookkal küzd a Földet megszállni akaró földönkívüli erők ellen. A Kémkölykök megálmodójának, Robert Rodrigueznek a következő alkotásában is a gyerekekre hárul a feladat, hogy megmentsék a világot. Miután szuperhős szüleik fogságba estek, Cápasrác és Lávalány gyermekei együttes erővel kénytelenek szembeszállni a fenyegető sötét erőkkel. A Netflix akció-vígjátéka várhatóan december 31-én érkezik meg a streamingplatformra.
A színész nemrég Budapestről posztolt egy képet Instagram-oldalán, amely nem véletlen, hiszen minden jel szerint hazánkban forog Nicolas Cage-dzsel közös filmje, a The Unbearable Weight of Massive Talent. A vígjáték sztorija szerint a leégett Nicolas Cage gázsiért cserébe ellátogat egy filmrajongó milliárdos születésnapjára, ahol a CIA-nak kémkedve gyűjt infókat a drogbárónak gyanított kiskirályról.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Instagram oldalán pár napja a Margit hídról posztolt
Emellett előkészületi fázisban van egy thrillere Willem Dafoe és Morena Baccarin oldalán, ahol egy amerikai üzletembert alakít, aki után Willem Dafoe kémkedik. A helyzet bonyolódik, ahogy a kém többet kezd érezni az üzletember felesége (Morena Baccarin) és a rá megszólalásig hasonlító ikertestvére iránt. Az Észak-Brazíliában játszódó Tropicot Willem Dafoe felesége, Giada Colagrande rendezi.
A Trónok harca óta szerzett népszerűség és sikerek hatására nem szakadt el a talajtól. Idősebben, majdnem 40 éves volt, mikor megkapta a sikeressé válás útján őt elindító szerepet a sorozatban. Már érett fejjel érkezett bele a top kategóriás színészek miliőjébe. „Bármily izgalmas és különleges érzés is tud lenni a hírnév, nem érzem annyira valódinak, mint az emberi kapcsolataimat vagy azt a tényt, hogy a hátam sajog vagy a reggeli pánikot, hogy vajon hol szerzek majd kávét. Ezeknek a dolgoknak sokkal nagyobb a tétje számomra, mint annak, hogy az emberek úgymond híresnek gondolnak. (…) Nehéz megfogalmazni, de nem érzem híresnek magam.”
Én azonban azt hiszem, hogy egy kicsit azért mégis az.
