- Szia uram, lenne itt egy forgatókönyv… - Wie bitte? Ich spreche kein… <Innentől a jelenetet szaktolmáccsal kell elképzelni> - Szóval lenne itt egy forgatókönyv. Olcsó. Öt csóka megy az erdőben és lelövöldözi őket egy pszichopata. - Jó, de… és? - Vannak problémáik. Akkor a csajok is megnézik. - És mi a vége? - Mi lenne? Egy megmarad. - Na jó, tudja mit, úgyis holtszezon van. Megveszem. Mennyi lesz? - Ezresé’ a magáé, főnök, meg adja oda azt a kanapét, látom, nem használja, fődön úgyis kényelmesebb.
Nem tudom, hogy a magyarul A vadász és a préda címen futó Prey-nek hogyan született a forgatókönyve, de a fenti párbeszéd egész valószínűnek tűnik. A film tényleg arról szól, hogy megy öt csóka az erdőben és lelövöldözik őket. Vannak problémáik. Aki lelövöldözi őket, annak is vannak problémái. Akár érdekes is lehetne. De nem az.
Az öt csókát alakító színészek közül David Kross a legismertebb név, A felolvasóban ő alakította Ralph Fiennes kiskorú változatát, de játszott a Hadak útján-ban is. Jó színész, kedves arc, itt is teljesen hitelesen alakítja az emberbarát lúzert, aki mindenkin segíteni akar, mégis folyton kibabrálnak vele. A bátyja (Hanno Koffler) munkával hitegeti, és mintha a barátnőjéhez is túl közel állna, túra közben neki kell kihúznia a még nála is szerencsétlenebb haverját (Yung Ngo) a szakadékból, és mindig mindenki rajta vezeti le a frusztrációit. Rajtuk kívül a kirándulócsoport tagja még egy stramm erdőjáró (Klaus Steinbacher) meg egy agresszív kismalac (Robert Finster) is. Rájuk lövöldözik valahonnan a sűrűből egy titokzatos, fekete ruhás nő (Maria Ehrich).
Erdőben levadászós filmet azért láttunk már egy párat, este 10 utáni agymosásra semmi nem olyan hasznos, mint a műfaj egy-egy álló/hullócsillaga, melyek címében feltűnően gyakran szerepel a „vad” és szóbokra. A dolog többféle irányt tud venni. Vannak azok a filmek, ahol valamelyik erőszakszervezet megpróbálja levadászni az erdőben szaladgáló Bear Gryllst (Rambo). Atmoszferikusabb filmekben két Bear Grylls szaladgál az erdőben, és egymásra vadászik (Veszett vad). Az ebbe a típusba tartozó alkotások általában igen izgalmasak, és sokat megtudhatunk belőlük arról, hogyan élnénk túl az erdőben, ha mondjuk mi lennénk a Sylvester Stallone. A hullócsillag kategóriában az erdőben szaladgáló szexi nőt menti meg a Bear Grylls a gonoszoktól (Űzött vad). A zsánernek nyilván családi változata is van, ahol papa-mama-gyerekek szaladgálnak az erdőben, és általában a családfő avanzsál Bear Grylls szerepére, ezzel egyúttal a párkapcsolati problémákat is sitty-sutty lerendezve (Veszélyes vizeken). Lazán a műfajhoz kapcsolódik minden olyan film, ahol valamilyen erdei állat/nemevilági szörny elől menekülnek a szereplők (hadd ne soroljam, kivéve talán személyes kedvencemet, a Vadon foglyait, amiben Antony Hopkins lepacsizik Hollywood állandó barnamedvéjével, Barttal).
A fentiek közt vannak jó (elgondolkodtató) filmek, vannak rossz (klisés) filmek, vannak véresek, vannak ártalmatlanok, ami a jelzőik közt nem szerepel, az az „unalmas”. Ami a Vadász és a prédát minden más hasonló alkotás közül kiemeli, az a mindent elsöprő, méla, fokozhatatlan unalom. Nem hiszem, hogy ez rendezői szándék lett volna, mert akkor valószínűleg nem lenne a filmben feszült zene meg lopakodós jelenetek. Ámde hiába dünnyögnek az ominózus vonósok. A szereplők és a történet annyira érdektelen, hogy egyszerűen nem tud lázba hozni, hogy mi történik.
David Kross karakterén kívül senki nincs igazán kibontva (egyébként ő se nagyon, és az erőltetett flashback-eket nyugodtan el lehetett volna felejteni), a sztori 3 percben összefoglalható, és nyílegyenesen halad A-ból a 20 cm-re lévő B-be, közben szinte minden műfaji klisét eldurrantva, de nem kihasználva. Mindez nem lenne gond, ha közben pörögne az akció, de nem pörög. A csapat szépen, egyenletesen elhullik. Egy darabig érdekes az angyalarcú gyilkos, meg egyáltalán, hogy egy nő kergeti a kigyúrt borostás csávókat (v.ö. modern szemléletváltás). De csak úgy nagyjából 5 percig. Nem, nem izgatott fel, hogy miért fogott a nenő puskát, csak a hülye nem sejtette az elejétől fogva. Nem, nem izgatott fel, hogy ki fog megmaradni, mert ebben a filmben annyira nem voltak csavarok, hogy nem is reménykedtem abban, hogy majd pont a végére tesznek egyet. Nagyon szépek voltak a tájak, de ezt inkább személyesen, mondjuk a Börzsönyben.
Sok mindent szoktam csinálni filmnézés közben. A gyermek Babits házidolgozatának megvitatása pont nem tartozik az első 25 tipikus tevékenység közé, de most ez is megvolt (két legyet egy csapásra). Ha valaki nekilát A vadász és a prédának, minimum egy jó könyvet készítsen be mellé.
