Szépen lassan, csepegtetve jönnek a mozifilmek vissza a filmszínházakba. Míg az amerikai malom be nem indul újra, addig főleg az öreg kontinens alkotásai azok, amik beinvitálhatják a nézőket a termekbe. Ilyen a legújabb francia vígjáték, mely leginkább a francia műfaj és humor kedvelőinek szólhat.
A legnagyobb húzónév pedig nem más, mint az egyik főszereplő, aki történetesen magát alakítja, Gérard Depardieu (Pofa be!, Asterix és Obelix, Az utolsó vakáció, stb.). A történet másik kulcsfigurája, az a Michel Houellebecq, aki azon felül, hogy szintén önmagát formálja meg, a francia kultúra kedvelőinek, leginkább, mint író lehet ismerős. Franciaország napjaink egyik, két legmegosztóbb híressége az, akik most Guillaume Nicloux (Michel Houellebecq elrablása, La Clef, Valley of Love, stb.) rendező szolgálataiba álltak és közreműködtek ebben az igazán összetett alkotásban.
Bár vígjátéknak kategorizálják, mégse mondható könnyed másfélórás kikapcsolódásnak. Van benne nem kevés emberi dráma, mélyebb mondanivaló, mely az élet és a halál, illetve a halál utáni emberi mivoltat kívánja taglalni. Mellette elgondolkodtatja a nézőt, mikor arról szól a diszkurzus, hogy bár halad az idő, az ember megöregszik, de a születésnapokat jelölő gyertyák száma bármit is befolyásol-e, akár az újrakezdésben, egy új szerelemben vagy a megszokás uralta hétköznapokat felválthatja-e valami új, melyre bármikor nyitottnak kell lennünk.
Jóval mélyebb ez a film, mint amire számíthatunk. Van benne nem kevés önirónia is, amit a két főszereplő fel is vállal, kicsit oda is szúrva önmaguknak és főleg a francia nézőknek, hisz nem véletlen lettek olyan megosztó személyiségek. Akik követik a két művész életét, tudhatják, hogy Depardieu már jó ideje az orosz földön éli életét, miután összekülönbözött többek között a francia jogrenddel is. Míg Houellebecq egy nála is megosztóbb személyiség, aki bár nemzetközileg elismert és kedvelt író, de nőgyűlölete és alkoholizmusa olyannyira híressé/hírhedtté tette, mint nagysikerű művei, pl. Elemi részecskék, A csúcson vagy A térkép és a táj.
Michel Houellebecq és Niclouxnak ez már a második közös filmje, a Michel Houellebecq elrablása mozi után. És fontos megemlíteni, hogy célszerű ezt a filmet azelőtt megtekinteni, mielőtt megnéznénk A terápiát. Mivel nem csak több színész is újra fellelhető ebben a darabban, de többször utalnak is rá a történet során. Nem véletlen utalt rá a rendező is, hogy elsődleges célja az volt, hogy A terápiában egyesítse korábbi filmjei, – a Valley of Love érzelmességét és a Michel Houellebecq elrablása című alkotásának humorát -. A Valley of Love volt az első film, melyben a rendező együtt dolgozott Depardieuval. Ebből kifolyólag sem lepődhetünk meg azon, hogy már akkor Michel Houellebecqra és Gérard Depardieura írta a filmjének forgatókönyvét, mikor még le sem szerződtette a két színészt erre a filmre.
A történet egyszerűen indul, Michel (Michel Houellebecq), az író és Gérard (Gérard Depardieu), a színész egy terápiás-gyógyító központban találkoznak. A hedonista életet élő páros számára igazi megpróbáltatás „túlélni” a kezelések okozta lemondásokat, melyek a komoly diéta melett, alkohol és cigaretta megvonással is járnak. Egyik nap viszont megjelenik a Thalassoban (ez a gyógyítóközpont neve és egyben a film eredeti címe is) pár váratlan vendég, akik az íróval közös ismerősük hol létét próbálják kiszedni Michelből. A férfi nem túl együttműködő, de segítőre lel újdonsült barátja személyében, akinek a rejtélyes történetről (is) megvan a maga elképzelése….
A film inkább beleillik egy francia humorral átitatott művészfilmnek, mint egy megszokott vígjátéknak. Így komolyabban rá kell hangolódni, hogy érteni és élvezni tudjuk. Néhol igazán szórakoztató a maga nyelvezetében, néhol kissé altató és monoton. Ahhoz semmi kétség nem fér hozzá, hogy a szereplők nagyszerűen hozzák – nem meglepő módon – saját maguk megformálását. Lesznek benne meglepetések is, főleg egy hollywood-i színész bizonyos értelemben vett „megjelenítését”, mely leginkább mögöttes gondolati tartalmat hordoz magában. Mivel mindkét művész önmagát alakítja, így az anekdotáikat hallgatva igazi csemegékre is bukkanhatunk a régi történetek megismerve.
