Az idei év sem telhet el Stephen King feldolgozás nélkül. Az HBO pedig gondoskodott is erről, hiszen sajátgyártású sorozatként adaptálta A kívülálló című regényét. Az utóbbi időben egyébként is reneszánszát éli King műveinek az adaptálása elég csak szétnézni a filmes palettán, ahol az elmúlt három évben, olyan feldolgozások érkeztek a mozikba, mint az „AZ” 1-2. rész, a Kedvencek temetője remake és az Álom Doktor. A Netflix sem szükölködött adaptációkban, hiszen nekik ott volt a Bilincsben és az 1922. Sorozatos fronton pedig a Mr. Mercedes és a Castle Rock szériák azok, amik nagyobb népszerűségnek örvendtek. Mostanáig, hiszen A kívülálló talán a legjobb sorozatos King adaptáció, ami valaha készült és egy streaming szolgáltató kívánhat magának.
Egy békés oklahomai kisvárosban brutálisan meggyilkolnak egy tizenegy éves kisfiút, Frankie Petersont. Az ügyet a profi, de mégis az élet által megtört Ralph Anderson (Ben Mendelsohn – Ready Player One, Marvel Kapitány) nyomozó kapja. Az első számú gyanúsított pedig Terry Maitland (Jason Bateman – Förtelmes főnökök 1-2, Ozark) a köztiszteleben álló középiskolai tanár. És habár a bizonyítékok egytől-egyig mind az ő bünösségét igazolják, mégis vannak olyan információk, melyek kétkedésre adnak okot és megnehezítik Anderson nyomozó dolgát.
A kívülálló alapsztorija, tulajdonképpen egy kökemény krimi, de minden néző jól tudja, hogyha King keze is benne van a dologban, akkor valószínüleg a természetfeletti sem maradhat ki a repertoárból. De itt közel sem uralja le a történetet, hanem a háttérben meghúzódva, szépen folyamatosan tör egyre csak előre. Ez a sorozat pont, azért különleges és kiemelkedő, mert a sok misztikus krimihez képest itt nincs a néző arcába tolva, hogy: „Ott a szörny kérem alássan, őtet kell majd legyőzni!”, hanem a karakterekkel együtt rakjuk össze a puzzle darabkákat. A kívülálló, vagyis outsider pedig nem puszttán címként van jelen vagy esetleg fenyegetésként, hanem, mint metafora is.
A karakterek egytől egyig megtörtek vagy a társadalom által kirekesztettek, ez pedig a misztikummal és a nyomasztó hangulattal egy olyan egyveleget alkot, amit nem könnyű megemészteni. Az atmoszféra befogadásán az sem segít, hogy a tíz részes évad nagyon lassan építkezik. Persze a készítőknek erre meg van az oka, de pont a lassúsága és a nehezen emészthető légkör lehet az egyetlen váló ok. Ami, viszont nagyon nagy piros pont, hogy a természetfeletti szálat profin és okosan oldják fel, valamint a szóban forgó entitás elleni összecsapás sem lett túltolva. A kívülálló misztikus lény, amellett, hogy indítékait tekintve igazolja az alapvető törvényét az életnek, emellett megint csak többletjelentéssel felruházott figura.
Technikai fronton sem lehet panaszunk az alkotásra, hiszen a rendezés jó, tele van ötletes és egyedi kamera beállításokkal, a fényképezés is pazar és az aláfestő zene is passzol. Az akciók terén sem hagy kivánni valót maga után, ugyan nincsen sok belőle, de amikor megtörténik, akkor annak súlya van. A színészi alakítások is kiemelkedőek, bár itt leginkább Ben Mendelsohn, Cynthia Erivo (Harriett), Marc Menchaca (Ozark) és Jeremy Bobb (Jessica Jones) négyesét tartom érdemesnek kiemelni. Az ő játékuk mozgott a legszélesebb skálán és volt talán a leghitelesebb, valamint legazonosulhatóbb. Ettől függetlenül a többiek is fantasztikus alakítást nyújtottak, sőt!
De még így is A kívülálló legnagyobb jutalomjátékosa az nem más, mint Mendelsohn, hiszen amellett, hogy végre megmutatta, hogy jól áll neki a pozitív szerep neki volt a legnehezebb dolga is. Hiszen amellett, hogy az ő karaktere, Anderson nyomozó a nézők megtestesítője, vagyis a publikum is csak annyit tud, amennyit ő. Még a legbrutálisabb érzelmi hullámvasútakat is neki kellett elvinnie a hátán. Erivo karaktere után ő legnagyobb outsider a történetben. Az örök szkeptikus, akinek az egész hitvilága felborul az események hatására és ezt nem könnyű megemésztenie, ráadásul még múltbéli tragédiák és rosszul meghozott döntései is folyamatosan kísértik. Igazi kanosszajárás az övé és ezt Ben Mendelsohn olyan természetesen, egyszerűen, méltóságteljesen hozza, hogy le a kalappal.
A kívülálló az idei év első és sajnos több, mint valószínű, hogy utolsó King feldolgozása. Azonban érdemeit még így sem szabad elvitatni tőle: az egyik legérettebb adaptáció az író misztikus krimijei közül, emlékezetes mindent átható atmoszférája, története van és egy a szerepében lubickoló Ben Mendelsohn láthatunk, akit szintén egy hihetetlenül erős és profi színészgárda támogat hasonlóan meggyőző alakításokkal. Ennek ellenére ott van a lassúsága és a nehezen fogyaszthatósága, ami mellett nem szabad elmenni és talán ez az egyetlen dolog, ami egyeseknél biztosan meg fogja pecsételni a szériá sorsát.
