Az HBO Max idén április végén megjelent sorozata megtörtént esetet dolgoz fel. Hiszen a texasi Wylie csendes kisvárosát 1980-ban egy szörnyű gyilkosság rázta meg, ami mindent megváltoztatott. Ezt a történetet a rá jellemző alapossággal és igényességgel mutatja be nekünk David. E. Kelly (Hatalmas kis hazugságok, Tudhattad volna) ebben az alkotásban.
A történetünk szerint Candy Montgomerynek (Elizabeth Olsen – Doctor Strange az őrület multiverzumában) mindene megvan, amire egy ember vágyhat: kedves férj, két szép gyermek és egy gyönyörű kertes ház. Ráadásul egy csinos és népszerű hölgyről beszélhetünk, aki a metodista egyház egyik fontos tagja is. Viszont többre vágyik az unalmas kisvárosi életnél, hiszen a házassága is zátonyra futott. Pat és Candy kapcsolata már nem egy szenvedélyes szerelem. Sokkal inkább egymás mellett élés. Mrs. Montgomery pont ezért, egy nap úgy dönt, hogy megkérdezi barátnője férjét Allan Goret (Jesse Plemons – A befejezésen gondolkozom), hogy lenne-e kedve egy viszonyhoz? Hosszas gondolkodás és tervezés után Alan beleegyezik és minden átalakul. Ám mindez nem sokáig marad titokban, pláne miután nem sokkal később Allan feleségét vérbe fagyva találják a mosókonyhában.
A sorozat írójának, a már említett Kellynek ennek az igaz történetnek az abszurditása keltette fel a figyelmét, valamint szerette volna feltérképezni, hogy hogyan történhetett meg egy brutális gyilkosság a csendes kisvárosban és mi válthatta ki. Ehhez alapanyagként John Bloom és Jim Atkinson könyvét vette alapul, ami az Evidence of Love: A True Story of Passion and Death in the Suburbs címet viseli.
Az alkotás nagy hangsúlyt tesz a főhős és a mellékkarakterek lelki világának a kibontására. Szerkezetileg az első három rész, az, ahol a legtöbb hiba található, mert legtöbbször egy montázsba hajló szerelmi drámát kapunk, amit sokszor csak Elisabeth Olsen és Jesse Plemons fantasztikus alakítása tart víz fölött. Maga a viszony kialakulása és lefolyása szögegyszerű és emiatt papírvékonnyá válik a sztori. Ez inkább egyfajta szemléltetés, mint mélyre ásás. Azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy a dialógusok precízen vannak megcsinálva és bemutatják a lényeget. Minderre pedig tökéletesen épül rá a negyedik rész, ahol kicsúcsosodik a történet. Megkapjuk a tetőpontot, vagyis magát a gyilkosságot, ami annyira van ködben tartva amennyire kell, ahhoz, hogy a záró három rész egy jelentőségteljes tárgyalótermi drámává tudjon válni, ahol minden összeáll, és ebben van a sorozat igazi ereje. Itt nyílik ki igazán a történet, és már-már egyfajta true crime dokumentumfilmhez kezd el közelíteni. A mellékszereplők is nagyobb szerepet kapnak. Többek között könnyen bele tudjuk élni magunkat Candy férjének az örlődő Patnek a szerepébe, valamint Tom Pelphrey Don Crowderként lopja a showt. Az eddig megtett lépések kifizetődnek. Ami pedig a legfontosabb, hogy itt megkapjuk az elgondolkodtató morális kérdéseket is. A sorozat konkrétan kényszerít minket arra, hogy véleményt alkossunk az ügyről, hogy döntőbírák legyünk.
Összességében ez egy kiváló alkotás, amit legfőképp a krimi szerelmeseinek kötelező darab. Mindenki másnak pedig erősen ajánlott, mert egy megtörtént esetet mutat be hitelesen, precízen és végig kifejezetten objektíven. A készítők nem arra hegyezték ki ezt az alkotást, hogy ítéletet mondjanak, hanem arra, hogy a lehető legpontosabban bemutassák ezt az ügyet, és a nézőre hagyják az ítélkezés jogát.
