péntek, március 29, 2024

A befejezésen gondolkozom (I’m thinking of ending things, Netflix – 2020): Kritika

Be kell vallanom, hogy nagyon vártam ezt a filmet. Megnéztem a trailert, amit feldobott a Netflix és megvett kilóra. Nem néztem utána semminek, csak beleugrottam az ismeretlenbe az előzetes alapján. Szeretném itt leszögezni, hogy ha a furcsa hangulat, a feszültségkeltő zene és Tony Colette miatt azt hinnéd, hogy egy Örökség-féle, bőr alá kúszó horrort fogsz látni, akkor felejtsd el.

I'm thinking of ending things
Im Thinking Of Ending Things. Jesse Plemons as Jake, Jessie Buckley as Young Woman in Im Thinking Of Ending Things. Cr. Mary Cybulski/NETFLIX © 2020

Én elkövettem ezt a hibát, de viszonylag hamar letértem erről a vágányról, mert a film tempója nem engedte meg már az első 20 percben sem azt az amplitúdót, ami egy Ari Aster-féle hullámvasúthoz kell. Meg aztán, mikor először – a 20. percben – megállítottuk a filmet, hogy PIHENJÜNK!!!!!, ránéztem már, hogy kinek a filmjét nézem és helyre is kerültek a dolgok. Charlie Kaufman, akinek olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint A John Malkovich menet, az Adaptáció, az Egy veszedelmes elme vallomásai és az Egy makulátlan elme örök ragyogása, biztosan nem fog horrorral megkínálni minket. Viszont egy lélekszaggató, metaforákkal teletűzdelt belső utazásra szívesen elkalauzol bárkit. Egy, a tőle megszokott, zavarba ejtően sokrétű, kaotikus világba, ahol könnyebb elveszni, mint félálomban a saját gondolataink között.

A film egy monológgal indít. Egy ház avítt berendezései között svenkel a kamera, az idő súlya szinte tapintható, egy nő (Jessie BuckleyJudy) a gondolatait osztja meg velünk. Majd egy fiatal lány beül Jake (Jesse PlemonsAz ír) mellé az autóba, hogy elinduljanak annak szüleihez (David ThewlisA mindenség elmélete, Toni ColletteÖrökség) és továbbra is a lány belső monológjait hallhatjuk, amint azon gondolkodik, hogy véget kéne vetnie ennek a kapcsolatnak. Nem meglepő a gondolatsor (nekem). Nehéz elképzelni ennél össze nem illőbb párost. (Már ha nem szégyelljük a pofánkat amiatt, hogy megítélünk egy párost aszerint, hogy ránézésre összeillenek, vagy sem. De bennem akaratlanul is felbuggyant a gondolat, hogy egy ilyen sráccal soha nem jönne össze egy ilyen lány.) Az utazás hosszú, már-már valós idejűnek tűnik, és végig gondolatok, kérdések, válaszok cikáznak, miközben tapintható az unalom, az érdektelenség, és a cselekedet értelmetlenségének súlya úgy ül mindkettőjükön, mintha a srác kimondatlanul is tudná, hogy a lány véget akar vetni a dolognak.

I'm thinking of ending things
Im Thinking Of Ending Things. David Thewlis as Father, Toni Collette as Mother in Im Thinking Of Ending Things. Cr. Mary Cybulski/NETFLIX © 2020

Mégis megérkezünk a szülői házba és elindul egy olyan pszichedelikus trip, amire nem tud igazán felkészülni az ember lánya. Idősávok, színek, hangulatok, korok változnak. Jake és a barátnője egymásra hordják a film összes metaforáját (bár ezt már a kocsiban elkezdték), miközben próbál mindenki zavarba ejtően normálisan viselkedni, annak ellenére, hogy semmi nem lineáris, egyértelmű, vagy érthető. Azt hiszem, akkor sem tudnék semmit elspoilerezni, ha végigmesélném a teljes narratívát, mert ez a film nem akar egyenes és egyértelmű lenni. Ez a film emlékeket, gondolatokat, érzéseket vonultat fel. Kusza, néhol tudsz vele azonosulni, néhol azt is nehéz megmondani, hogy ki van valóban jelen és ki csak egy emlék.

Mindenesetre én úgy gondolom, hogy egyetlen ember fejében jártam ezalatt a furcsa utazás alatt. De mielőtt bárki megijedne, hogy mégis csak elárultam valamit, amit nem kéne, higgyetek nekem, ez egyáltalán nem ennyire egyértelmű. Ez csak az én interpretációm egy filmről, ami – én legalább is azt hiszem – megosztóbb lesz, mint Kaufman eddigi művei közül bármelyik. Viszont, aki fogékony a meglehetősen lassú, feszültséggel végighuzalozott, gyönyörűen fotózott filmekre, az ne hagyja ki ezt se.

I'm thinking of ending things
Im Thinking Of Ending Things. David Thewlis as Father, Jessie Buckley as Young Woman, Toni Collette as Mother, Jesse Plemons as Jake in Im Thinking Of Ending Things. Cr. Mary Cybulski/NETFLIX © 2020

A színészi alakítások, a fényképezés, a filmnyelvi megoldások csodálatosak. A zene nagyon szépen megtartja a filmet. Ugyan Kaufman megannyi utalása sokat kivesz az emberből és sokáig hurcibálod magaddal a történetet, hogy lassan kibogozd a szálakat, de ha valaki hajlandó a zavarosban tölteni 2 óra 14 percet, majd hosszú lecsengéssel megfejteni egy emberi drámát, annak nagyon is ajánlom a filmet. Aki nem szerette az Adaptációt, vagy ad absurdum, már a Makulátlan elmét sem, az nagyon messzire kerülje el, az esetleges idegösszeropi elkerülése végett.

Friss

Feltámasztási kísérlet – A törvény nevében 4.évad (True Detective Season 4, HBO Max -2024) kritika

A törvény nevében sorozat 2014-ben indult és Nic Pizolatto showrunner rögtön egy olyan évadot...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...

Messiásmítosz csodálatosan kivitelezve – Dűne: Második rész (Dune: Part Two, 2024) kritika

Denis Villeneuve egy olyan adaptációt vállalt el, amely jó pár rendező számára csalódást keltett,...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...

Messiásmítosz csodálatosan kivitelezve – Dűne: Második rész (Dune: Part Two, 2024) kritika

Denis Villeneuve egy olyan adaptációt vállalt el, amely jó pár rendező számára csalódást keltett,...