A Gucci nevet valószínűleg a legtöbb ember ismeri, vagy hallotta már valahol. Egy elit márka, melyről azonban az átlagember sokkal többet talán nem tud. Ridley Scott viszont úgy gondolta, hogy sok érdekes háttérsztorit rejteget a Gucci dinasztia élete, amit igazán megéri vászonra vinni.
A film elsősorban Maurizio Gucci (Adam Driver) és Patrizia Reggiani (Lady Gaga) kapcsolatát mutatja be, miközben betekintést nyerünk a Gucci márka sikertörténete mögé. Patrizia a kissé szerencsétlennek tűnő Mauriziora az első adandó alkalommal ráhajt, hiszen azonnal elkezdenek peregni a zöldhasúak a szeme előtt, Maurizio pedig kissé naivan elhiszi, hogy a nőt a lelke fogta meg, semmint a vagyona. A nő aztán a családba kerülése után belülről kezdi mozgatni a szálakat. Fényűzés, ármánykodás, és gyilkosság.. ezt próbálja bemutatni nekünk a Gucci-ház a csaknem két és fél órás játékidejében.
A mozi rendkívül stílusosan mutatja be a történetet. Kissé néha már szappanoperákat meghazudtoló jeleneteket is láthatunk, de ez valahogy mégis jól állt neki, olaszosan szélsőséges temperamentumosság jellemzi, de nem éreztem egy pillanatig sem kínosnak vagy túltoltnak. A karakterek kellően különbözőek és a köztük lévő viszonyokat is jól bemutatja nekünk a film, ezért pedig a motivációk is érthetőek.
A színészi alakításokon nagyon sok múlt és azt hiszem, hogy a főszerepben lévő Adam Driver és Lady Gaga mindent kihoztak a karakterükből. A felismerhetetlenségig elmaszkírozott Jared Leto, pedig ugyancsak kiváló volt Paolo Gucci szerepében, sikerült jól lehoznia a szerencsétlen, tehetségtelen figurát, aki a neve miatt azt hiszi, hogy azonnali VIP jegye van a divat világába. A két nagyágyú, Al Pacino és Jeremy Irons is azt hiszem, hogy méltóak voltak a nevükhöz. Salma Hayek is feltűnik egy viszonylag fontos szerepben, de a többiekhez képest kissé súlytalan.
A mozi technikai szempontból is magas szintet hozott és a fényképezés helyenként különösen klassz volt. A zeneválasztás is nagyrészt működött, ám néha talán nem igazán passzolt az adott jelent hangulatához.
Az atmoszféra, a karakterek és a történet alapvetően viszik magukkal a nézőt, viszont úgy gondolom, hogy egy nagyon picit túlnyújtották a mozit. Néhol funkció nélkülinek éreztem a hosszú snitteket, de szerencsére nem sok ilyen volt.
A történet elég sok évet ölel fel, és közben néha az az érzése az embernek, hogy kíváncsi lenne a köztes időkben történtekre, mert így bizonyos pontoknál nem teljesen érthető a karakterek közti viszonyok érezhető változása.
A Gucci-ház alapvetően egy érdekes, elegánsan olaszos bemutatása a híres márka mögött megbúvó család fényűzéstől és ármánykodástól átitatott életének. A mozi végig hoz egy konzisztensen jó hangulatot, és ezt a rendezés mellett a színészeknek is jócskán megköszönhetjük. Nem hibátlan mozi, de bőven megugorja az elvárásokat, és végre a márkához most már konkrét embereket is társíthatunk.
