2019-ben talán az év egyik legnagyobb meglepetése volt az, hogy a vígjáték műfajából ismert Todd Phillips elkészítette a Joker című filmet, melyben azt követhetjük végig, hogy egy mentálisan sérült, a társadalom peremére szorult ember, Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) hogyan őrül meg, és válik Jokerré. A Taxisofőrből, és A komédia királya című Scorsese moziból inspirálódott mozi hihetetlen siker lett. Több, mint egymilliárd dollár bevétel és két Oscar-díj volt a jutalom. Joaquin Phoenix, mint legjobb férfi főszereplő, illetve a zenei aláfestésért Hildur Guðnadóttir vehette át a díjat, teljesen megérdemelten. Bár Phillips azt mondta, hogy nem tervez folytatást, a nagy sikerre való tekintettel gyakorlatilag borítékolható volt, hogy elkészül a következő rész. Miután bejelentették a Joker: Folie á Deux alcímet, azt is mondta Phillips, hogy ez kicsit más lesz, mint az első rész, hiszen zenei betétek is lesznek benne. Kockázatos vállalásnak tűnt egy olyan minőségi filmet, mint a Joker első része folytatni, de nézzük, hogy sikerült.
Arthur két esztendeje van bezárva az Arkham intézetbe, és a tárgyalását várja. Egyik nap összetalálkozik az intézet másik szárnyában Lee-vel (Lady Gaga), akivel rögtön megtalálják a közös hangot. Gothamben forradalmi hangulat kíséri az évszázad perét, és Arthurból ismét felszínre tör Joker.
A mozi alapvetően három népszerű filmes zsánert ötvöz magában. A film első fele egy elmegyógyintézetes sztori, míg a másik fele egy tárgyalótermi dráma. Közben pedig ott van ugye a musical, ami a legnagyobb kockázatot rejtette. Phillips előtt le a kalappal, hogy nem az első részt akarta lemásolni, hanem mert más utat választani.
Technikailag hibátlan a film, elképesztő a fényképezés, a zene és a színészi játék. Gyakorlatilag ebben lehozta ugyanazt a zsenit, mint az első rész. Történeti szempontból jól építkezik, és ha nem is tudta megközelíteni az első részt, ezt nem is rónám fel hibának. Egy lassabb folyású filmet látunk, ami lépésenként halad abba az irányba, hogy megértsük Arthur és Joker karakterének valódi viszonyát.
A musicales stílus szerintem kellően jól lett megvalósítva. Az elképzelt, álomszerű szekvenciák kivétel nélkül működtek, a másik, a valódi világban történt éneklések többsége sem vallott kudarcot. Alapjaiban jól simulnak bele a cselekménybe, és csak egy-két ilyen résznél éreztem, hogy inkább megakasztja a történetet, és nem előreviszi. Szóval összességében abszolút jól illett a zene a filmhez, aminek jelentése is volt, hiszen Arthur és Lee között a zene nyelve az egyik legnagyobb kapocs. Phoenix ismét zseniális, és Gaga sem okozott csalódást, kettejük közt jól működik a kémia.
Úgy érzem, hogy muszáj szóba hozni a filmmel kapcsolatos kritikákat, amik gyakorlatilag pár kivételtől eltekintve negatívak. Az, hogy a kritikusok nagy része nézhetetlennek, borzalmasnak találja, az egyik legnagyobb hülyeség, amit a filmmel kapcsolatba meg lehet fogalmazni. Elhiszem, hogy sokuk azt várta, hogy ebben a részben majd Arthur végképp Jokerré változik, aki a jövőben Batman fő nemezise lesz. Hát megsúgom ezeknek az embereknek, mind a kritikusi, mind a nézői tömegből, hogy már az első résznél is egyértelmű volt, hogy ez nem az a Joker, aki Bruce Wayne ellensége lesz. Bruce-t láttuk az első részben kisfiúként, már csak a korkülönbség sem stimmel, ráadásul Todd Phillips is elmondta, hogy Arthur Jokere egy szimbólum, egy inspiráció annak a Jokernek, aki ott van valahol Gothamben.
Elképesztő számomra az a negatív áradat, amit a film kap. Menő manapság felülni a negatív hype vonatra, és már csak azért is utálni valamit. Készült az utóbbi évben számtalan, valóban szinte nézhetetlen képregényfilm, de ezt nem lehet összehasonlítani velük.
Akik ekézik a filmet, azok valószínűleg leragadtak egy szinten, és könnyed képregényfilmekhez hasonló stílúsú filmet vártak. Ehhez a mozihoz kell egyfajta érettség, és nyitottság, abszolút nem való mindenkinek. Főleg nem a kiégett, önmagukat kritikusnak mondó írkászoknak, akik veszik a bátorságot, hogy egy ilyen produkciót leszóljanak, mert ettől hiszik magukat nagy megmondóembernek. Lehet egy filmről negatívot írni, de érezzük már a határokat! Aki nézhetetlennek titulál egy ilyen minőségű filmet, annak nagyon szívesen mutatok filmet, ami valóban nézhetetlen. Lehet véleményt formálni, de nem gusztustalan módon, elriasztva az embereket a megtekintéstől, és egy ilyen hihetetlen produkció összes tagjának munkáját méltatlanul lehúzni.
Kellett folytatás a Joker első részének? Nem feltétlen, bőven megmaradhatott volna egy egyszeri filmnek. De ha már elkészült, véleményem szerint méltó folytatása lett az első résznek. Arthur karakteríve tökéletesen lett bemutatva. Egyszerűen nem volt egy pillanat sem, amikor unatkoztam volna, a mozi végig az üléshez szögez. A film végére megértjük, hogy a film címe miért Joker és miért nem The Joker. Phillips be merte vállalni azt, hogy valami mást csinál ,mint először, és számomra összehozott egy magas színvonalú folytatást, gyakorlatilag egy tökéletes lezárással. Mert utálhatják a lezárást a finnyás fanok, kritikusok, de ha azt nézzük, hogy mit is képvisel Arthur Jokere, nem tudnék elképzelni méltóbb befejezést. Hatalmas gratuláció Phillipsnek, hogy egy ilyen karakterdrámát tudott elmesélni két részben.
