Amennyire szerettem az 1-2. évadot A koronából, a 3.-ra annál nehezebben tudtam magam rábeszélni, mert az első pár részben nagyon zavart a teljes, ám logikus stábcsere. Hiába a logika és az észérvek, Claire Foy (II. Erzsébet), Vanessa Kirby (Margit hercegnő) és Matt Smith (Fülöp) annyira illettek karaktereikhez, hogy furcsának és néhol ellenszenvesnek tűntek idősebb kiadásaik.
Ám pár rész után az ember – köztük persze én is – rájön, hogy amellett, hogy szükséges volt a váltás, az új színészek épp olyan jól illenek karaktereikhez, mint a régiek. Így a 4. évadra már kétségem sem volt afelől, hogy az Oscar-díjas Olivia Colman (II. Erzsébet), az Outlanderből ismert Tobias Menzies (Fülöp) és a nemcsak a Harry Potter miatti személyes kedvencem, Helena Bonham Carter (Margit hercegnő) tökéletes választás volt a casting direktorok részéről.
Bár nagyon szeretem az angol történelmet, A korona minden évada tartogat meglepetéseket számomra, hisz bőven nem ismerem olyan mélységig, mint amennyire szeretném. A 4. évad azonban, eltérően az első háromtól, már a nem is olyan távoli jövőben játszódik, és a média fejlődésének és megerősödésének köszönhetően sokkal több ismert pontja van a mostani cselekményeknek, mint a korábbiaknak.
A 4. évad az 1979 és 1990 közötti időszakot foglalja magába, köztük is két fontos nő színre lépését, nevezetesen Diana Spencerét (Emma Corrin) és az első női miniszterelnökét, Margaret Thatcherét (Gillian Anderson). Thatcher mellett az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) is fontos szerepet játszik az évadban, rögtön az első részben politikai célú merényletet követnek el.
Az első három rész alapján bizton állíthatom, hogy Gillian Anderson nagy eséllyel indul jövőre az Emmy, a Golden Globe és persze szinte az összes díjért, olyan fantasztikusan, már-már zavarba ejtően jól hozza Thatchert görnyedt tartásán át a furán csücsörítő ajakmozgásáig. Erős és sokszor ellenszenves karaktere hidegrázósan jól sikerült és az embert googlizásra készteti, hogy mégis hogyan juthatott ilyen magasra ez a sziklaszilárd, sokszor ellenszenves nő és vált Vaslady-vé.
Emma Corrin eddig tökéletes választásnak tűnik Diana szerepére. Nemcsak külsőre emlékeztet a néhai hercegnére, hanem belőle is sugárzik a báj és a kedvesség, ahogy azt el is várjuk a Dianát játszó színésznőtől. Bár Károllyal (Josh O’Connor) egyelőre semmi kémiát vagy vonzalmat nem fedeztem fel közöttük – és még nem jöttem rá, hogy azért, mert az életben sem volt, vagy csak nem működik a szereplők között – még hátra van pár rész, ahol jobban kibontakozhatnak és megmutathatják, mit is tudnak együtt.
Természetesen muszáj megemlítenem a gyönyörű tájakat, a jól megválasztott kísérőzenéket, a gyönyörű képi világot és persze a kitűnően megírt forgatókönyvet, mert ezek és a remek szereplők teszik erőssé A koronát, mely a 4. évadra ugyanolyan igaz, mint elődjeire. Alig várom, hogy folytassam az évadot, bár az első perctől összeszorult a szívem, ahogy megpillantottam a fiatal, szerelmes, csillogó szemű és még reménykedő Dianát. Mert bár a fekete leves még nem most következik be, hanem főként az 5. évadban, de ha mást nem is, sajnos a tragikus végkimenetelt minden ember ismeri a világon.
