Ha valaki DC-rajongó, nagy valószínűséggel nemcsak ismeri, de szereti is a mára már klasszikusnak számító karaktert, Batmant. Akik pedig nem nagy rajongói Bruce Wayne-nek, azért ők is biztos ismerik Gotham gonosztevőit és még talán kedvelik is őket. Így a 2002 és 2003 között publikált Batman: Hush című képregény sokak kedvencévé vált. Olyannyira, hogy a havonta megjelenő alkotások első és második kötetét az IGN Comics a „legjobb Batman-képregények” 25-ös listáján 10. helyre rakta.
Nem véletlenül, mivel néhány tényleg felejthetetlen pillanatot alkotott Jeph Loeb (Smallville, Superman/Batman: Apocalypse), aki a történetet írta és Jim Lee (Harley Quinn Vol. 2, Batman: Gotham Knights #1), aki rajzolta.
Emiatt a legtöbben már epedve várták, hogy mikor készül végre ebből a történetből is egy animációs film. Sőt, mondhatjuk úgy is, hogy követelték és 2018 júliusában végre bejelentette a DC, hogy eleget tesz a kívánságnak. A film premierje 2019-ben volt a San Diego Comic Con-on.
Azt fontos tudni, mielőtt belemerülünk a dolgokba, hogy kiváló animációs filmeket alkotnak a képregénygyártók. Mondhatjuk azt is, hogy hosszú múltra tekintenek vissza, mert a mai rajzolás valahogy a modernitás ellenére hű maradt az első DC-rajzfilmsorozatokhoz. A történetek nem túl hosszúak és mégis izgalmasak, szinte a képernyőhöz rögzítik a nézőt. A Hush nem is kapott rossz minősítést a Rotten Tomatoes oldalán, mivel a kritikusok 88 százalékos értékelést adtak összesítve, ugyanakkor a 143 közönségszavazat alapján már csak 69 százalékot ért el. Nem véletlenül, mivel a rajongók igencsak vegyesen reagáltak a várva várt alkotásra. Nagyon sok kritika érte a filmet, mivel a képregénytől eltérően feldolgozott részekkel is találkozhatunk benne, ami nem hű az eredetihez, a széria rajongói pedig ezt nehezen viselték.
Biztosan olyan rossz az a 82 perc Gotham városában?
A történet szerint egy titokzatos gonosztevő, vagyis Hush veszi célba Batmant és Bruce Wayne-t is egyaránt. Az idegen célja azonban nem főszereplőnk meggyilkolása, inkább az életének tönkretétele, ami nem túl nehéz, ha tudja, hogy a szuperhős és a milliárdos egy és ugyanaz a személy. Ahhoz pedig, hogy sikeres legyen a terve, Gotham klasszikus gonosztevői közül jó néhányat fel is használ, így összeségében egy egészen parádés felvonulást láthatunk, még akkor is, ha rövid jelenetek erejéig jelennek csak meg. A képernyőn például felbukkan Poison Ivy, Joker, Harley Quinn, Bane és Scarecrow is. Celina Kyle-t is láthatjuk, azaz Macskanőt, aki szintén főszereplőként látható ebben a filmben. Ráadásul a várva várt helyzetben láthatjuk egyik kedvenc női gonosztevőnket, mégpedig Batman partnereként, és itt nem csak munkaügyi partnerségre kell gondolni. Végre rendes párkapcsolatuk lesz, mivel Celina felhagyott a bűnözői életmóddal.
Na de miért a szereplőkkel kezdem az egészet?
Valójában csupán annyi az oka ennek, hogy ez az egyetlen érdekessége a filmnek. A történet sajnos nem annyira izgalmas, nem kell feszülten ülni, hogy vajon mi fog történni. Így inkább a beugró gonoszok dobják fel az eseményeket. Ennek ellenére, én személy szerint nem tartom rossz filmnek, csupán nem az események adják meg a tartalmat. Hiába milliószor lebilincselőbb és szórakoztatóbb a képregény, a lényeget valójában a film is elmondja, sőt talán több hangsúly kerül rá itt, csak nem épp úgy, ahogy kellene. A lényeg Batman és az emberi kapcsolatok. Időpont szerint egy olyan időszakba csöppenünk bele, amikor Bruce még nem dolgozta fel igazán a második Robin elvesztését, Barbara még tolószékben van. Tehát egy elég érzékeny időszakban próbál régi „barátja” és Celina felé nyitni. Az egyetlen probléma azonban, hogy ez a filmben nincs benne. Batgirl vígan száguldozik az éjszakában, és már az ötödik Robin harcol Batman mellett.
Így azonban hogy érthetjük meg igazán a főhősünk döntéseit?
Valójában a film szépen felépül, érthető minden, elmeséli a történet lényegét. Sőt, a képregény elejét egészen jól követi, egy-két apróságot kivéve, ám a közepe felé úgy néz ki, mintha elvesztették volna a fonalat a készítők. Értelmezhető a párkapcsolat főhőseink között, ám az már kevésbé, hogy a végén miért is érnek véget a dolgok. Egész sok részt szentelnek a párnak, ám semmi hasznos nem származik belőle. A végén szinte indok nélkül távolodnak el egymástól, míg a regényben a paranoia és a magány játszik közre. Batman morális kódjára próbálják kifuttatni a történetet, illetve arra, hogy a magány sokkal biztonságosabb, mint az, ha valakihez tartozunk. Míg az utóbbira nyomós érveket is adott a film, addig az előbbi teljesen indokolatlan azok után, hogy Batman kis híján agyonveri a filmben Jokert egy olyan dolog miatt, amit nem is ő követett el. A biztonságos magány bizonyosságára az eseményeken kívül azonban egyáltalán nem utalnak vagy mondják ki, csupán a felszín alatt kering ez a sejtés.
Na de akkor most jó vagy rossz a film?
A film jó. Az animáció hozza a megszokott kiváló színvonalat, a harcjelenetek – főleg Catwoman és Batman közös küzdelme a gonoszok ellen – szinte üdítő látványt nyújtanak. A szinkronról nem is beszélve, hiszen a klasszikus tehetségek olyan profi módon adtak életet a karaktereknek, hogy kétség sem merülhet fel az emberben, hogy a hang nem egy exbűnöző és irtó szexi macskanőhöz tartozik. Van romantika, ármány, humor és dráma. Igazából minden benne van, ami egy moziba kell. A legtöbb képregényrajongó hűtlennek tarthatja (köztük talán én is kicsit) az eredetihez képest, de a történet egyszerűsítése szükséges volt, és a módosítások sikeresek is voltak. Szolidabb, ezáltal az eredetihez képest kicsit unalmasabb, de ennek ellenére remek alkotást kapunk.
Most akkor érdemes megnézni vagy sem?
Igazi DC Comics-rajongóként a filmet kötelező megnézni, de talán az a legjobb, ha kicsit úgy néznénk, mintha egy másik multiverzum Hush-történetét látnánk. Általános képregényrajongóknak is kötelező, akik szinte biztos, hogy imádni fogják, mert a képregény ismeretének hiányában kiváló filmről beszélhetünk. Érdeklődőként pedig erősen ajánlott, hiszen egy pillanat alatt szerelmese lehet az ember a műfajnak, hibáival és tökéletességeivel együtt.
