Adam McKay, a 2015-ös A nagy dobás című filmje után ismét egy nagyszabású, igaz történeten alapuló alkotásba vágott bele. Az Alelnök ugyanis igazi Hollywoodi nagyágyúkat sorakoztat fel, és a történet központjában lévő politikus életútja abszolút érdemes is volt arra, hogy azt filmvászonra vigyék. A főszerepben Dick Cheney (Christian Bale) áll, aki az Egyesült Államok 46. alelnöke és ezzel együtt sokak szerint az amerikai politikai élet egyik legtitokzatosabb alakja volt. Kissé visszahúzódó, hallgatag személye azonban ne tévesszen meg senkit, mert ő volt az egyik legnagyobb hatalommal bíró alelnöke is az államok történelmének. A filmben tehát az ő életútját, és politikai pályáját kísérhetjük végig.
Az Alelnök egy nagyon élvezetes politikai történet, amit azok is élvezni tudnak majd, akik kevésbé rendelkeznek háttérinformációval hozzá. A cselekményeket ugyanis végigkíséri egy narrátor, aki minden új karakter, vagy esemény bemutatásakor szolgál nekünk egy pár mondatos ismertetővel. Nem kell félnünk azonban, hogy emiatt a film szaggatottá válik, mivel ezek mind-mind hasznos információk, melyek segítségével teljes mértékben képbe kerülhetünk, hogy ki kicsoda. Az alkotás egyik fő erénye, hogy amellett, hogy hűen próbálja bemutatni az eseményeket (legalábbis ők ezt állítják), egyáltalán nem fullad egy száraz politikai történetmesélésbe, hála a film humorának. Ugyanis az Alelnök számos helyen iszonyatosan jó poénokkal operál. A poénok száma viszonylag kielégítő, (én még többet is szívesen elnéztem volna) és azok elhelyezése is jól van ütemezve. Erre pedig szükség is volt, mivel a cselekmény néhány helyen kissé leült, de ezzel újra magába tudott szippantani minket a történet.
A mozi másik erőssége maga a színészi gárda, vagyis Christian Bale, Amy Adams, Sam Rockwell és Steve Carell. Ők alkotják a gerincet, de mellettük más nagy nevek is feltűnnek kisebb mellékszerepekben. Amy Adams alakítja Dick feleségét, Lynne Cheney-t. A két karakter közti kémia pedig nagyszerűen átjön a filmvászonról. Olyannyira, hogy a hataloméhség vágyát az ő karakterén keresztül talán még jobban átérezheti a néző, mint a férjéén. George W. Bush megelevenítője a tavaly Oscar-díjat nyert Sam Rockwell, aki láthatóan élvezte a szerepét, azonban véleményem szerint nem kapott elegendő játékidőt. Ennek ellenére az idei Oscar ceremónián Amy Adams mellett ő is izgulhat a legjobb mellékszereplő kategóriában. Steve Carell, aki Donald Rumsfeld megformálója, hasonlóképpen lubickol a szerepben, a showt azonban kétségtelenül az átváltozómester, Christian Bale lopja el.
Megszokhattuk már tőle, hogy egyes szerepek kedvéért hatalmas testi átalakulásokon képes keresztülmenni, és ez itt sincs másképp. A színésznek majdnem 20 kg plusz súlyt kellett magára szedni, hogy hitelesen tudja a politikust megjeleníteni a vásznon. Persze, ehhez a maszkmesterek is jócskán hozzátettek, és Bale mellett az összes fentebb említett színészt zseniálisan elmaszkírozták. Bale, amikor csak a vásznon van, rendkívül hitelesen alakítja a megfontolt és titokzatos politikust. Egyértelműen nemzedékének egyik legzseniálisabb színésze és ezt most is bizonyította.
A néhol vontatottabb részek mellett a film másik hibájaként azt lehetne megemlíteni, hogy bár szépen végigkísérjük Dick Cheney életét, a tetteinek miértjére mégsem kapunk minden esetben választ. A kezdetben „csicska” –ként beállított Dick Cheney szépen lépked felfelé a ranglétrán, majd olyan magasságokba jut, amibe csak kevés politikus tudott. Több területen is vezető pozícióba kerül, és ilyenkor bújik elő belőle az a személy, akit talán a hatalom szele bódított meg. Egyes szituációkban azonban nincs kifejtve a pontos motivációja, így nem tudjuk mit is akar elérni bizonyos dolgokkal.
Ezért a történetben inkább Dick tetteire helyeződött a hangsúly, mintsem személye megismerésére, és megértésére. Pedig titokzatos énjének bemutatása igencsak nagy lehetőséget rejtett. A film igaz történeten alapul, viszont azt, hogy egyes történések pontosan úgy történtek- e, mint ahogy azt a filmvásznon láttuk, arra talán csak maga Dick Cheney tudna választ adni. Azt mindenesetre nagyon jól bemutatja, hogy milyen hatalommal is rendelkeznek az amerikai politikusok, hiszen néha két ember ártatlannak tűnő beszélgetése, milliókat érintő eseményeket is elindíthat.
