A Bérgyilkost fogadtam című film főhőse, egy teljesen átlagos 20-as éveiben járó ifjú, aki „túl sokat” agyal. Úszómesterként keresi a betevőt és emellett a könyvének keres kiadót. Oh, és ha nem mondtam volna, tízszer próbált öngyilkos lenni. William ugyanis (Aneurin Barnard) belefáradt az életbe és a folytonos kudarcba, ami az öngyilkossági kísérleteit illeti. Ezért felkeresi Leslie-t (Tom Wilkinson), akivel üzletet köt, hogy egy héten belül megöli őt. Természetesen a sors iróniája, hogy pont ezalatt az egy hét alatt keresi meg Ellie (Freya Mavor), aki kiadná a könyvét. William ezért haladékot akar kérni, majd teljesen lefújni az akciót, de ebben a szakmában nem így mennek a dolgok…
Nem tudom mi járhatott Tom Edmunds – rendező és forgatókönyvíró – fejében, amikor ez az ötlet kipattant a fejéből, de csak gratulálni tudok neki. A film tele van szarkasztikus és fekete humorral, ami nekem nagyon bejött. Ehhez jön még egy kis szerelmi szál és egy adag brit humor is. Lássuk be, kevesen értékelik ezeket a nevettető eszközöket, de talán nem is baj. Legalább nem egy hollywoodi tucat vígjátékot kaptunk. A sok szarkasztikus megjegyzés között, azért elhangzik egy-két Anti-Coelho könyvbe illő depressziós, de racionális életbölcsesség az emberi halandóságról és milyen társadalomban élünk.
Aneurin Bernard tökéletes választás volt a szerepre. Színészi játékának a leginkább kifejező eszköze nem más, mint a tekintete, a szemei. Érezhetően megvolt a kémia közte és színésznő társa, Freya Mavor között. Ez nem is meglepő, hiszen dolgoztak már együtt korábban a White Queen forgatása során. Tom Wilkinson pedig maga a brit filmipar egyik alap felszerelése, ha fogalmazhatok így. Ő hozta itt is a szokásos alakítását, amit már megszoktunk tőle. Legyen akármilyen szerepre kiosztva, egy sajátos “Wilkinson atmoszférát” meg tud teremteni.
A film arra is megtanít, hogy bizony érdemes munka közben, ha nem is kikapcsolni, de néma üzemmódra tenni a mobiltelefonunkat. Ám a legtanulságosabb lecke az az egyensúly és a kiszámíthatatlanság örökös harca. Ugyanis ahol az élet ad, valahonnan el is vesz. A film lendületével nincsenek gondok, nem voltak unalmas vagy vontatott jelenetek. Másoknak olykor annak tűnhet, de ez is emberfüggő. Értékelni kell a brit humor sajátosságait. Az biztos, hogy részletes útmutatót kapunk ahhoz, hogy valaki hány módon lehet öngyilkos.
