Csakúgy, mint a legjobb podcastok és rádiójátékok, az új dán thriller, A Bűnös is csupán a szavak erejével festi elénk a cselekményt, de úgy, hogy a végére már nehéz megkülönböztetni, hogy mi a valós és mi az, amit csak a képzeletünk adott hozzá a történethez. Napjainkban egyre kevesebb alkotás hagyatkozik a nézők fantáziájára, arra, hogy személyiségét és látásmódját felhasználva kiterjessze az alkotásokat és továbbgondolja azokat. Rengeteg sorozatban, filmben rágják szinte pontról pontra az ember szájába, hogy mi is történik éppen és annak milyen jelentése van. Ezzel a váddal azonban nem lehet illetni az első filmes Gustav Moller-t, aki jóformán összezárja egy másfélórára a nézőt a főszereplővel. A zseniális forgatókönyv túlmutat a rejtély megoldásán és egy jól felépítétett pszichológiai elemzést kapunk a középpontba.
Főszereplőnk Asger Holme (Jakob Cedergren az első perctől az utolsóig teljesen hiteles alakítást nyújt) egy lefokozott, sértődött rendőr, aki a fegyelmi tárgyalása előtti éjszakáján az utolsó szolgálatát látja el a segélyhívó központban. A nyugodt, de a hívókat mégis lenéző férfit az zökkenti ki unalmából, amikor egy nő azt állítja, hogy a volt férje elrabolta. Asger az előírásokat megszegve elhatározza, hogy megoldja az ügyet és segít a nőnek kiszabadulni elrablója fogságából. Ennél többet bűn lenne elárulni a cselekményről, hiszen a film felépítése azt szolgálja, hogy mindig csak pontosan annyit tudjunk, amennyit a bűncselekmény felgöngyölítése során Asger tudomására jut, hiszen történetünk valós időben bontakozik ki. A filmnek ez az erőssége, de egyes pontokon sajnos a gyengeségévé is válik, hiszen a lassabb előrehaladás és várakozás egy idő után a feszültség gerjesztése helyett néhol türelmetlenséget vált ki, ami kizökkenti a nézőket.
A képi világ nagyon szép és végig fenntartja a néző figyelmét, annak ellenére is, hogy a játékidő szinte teljes egésze alatt főszereplőnket nézhetjük, közelről és ugyanabban a környezetben, Oskar Skriver pedig olyan kiemelkedően munkálkodott a hangkeverés során, hogy csupán a telefonból szűrődő háttérzajokkal megjeleníti előttünk a helyszínt, legyen szó egy tetthelyről vagy egy mozgó furgon utasteréről. Egy ilyen projekt könnyen becsődölhet, hiszen egy színészen áll vagy bukik minden, de Jakob Cedergren nehézség nélkül vesz minden akadályt, ami egy ilyen helyzetben fennállhat. Játéka nem lesz unalmas, a karaktert pedig úgy építi fel a semmiből, hogy szinte csak telefonon kommunikál másokkal és egy helyben ül. Gesztikulálása, arcjátéka és hangszíne mindig csak annyit adagol a karakterhez, hogy az ő személyes tragédiája is ugyanannyira érdekeljen minket, mint az emberrablás. Hiszen tény, hogy az is izgalmas, hogy mi történik a vonal másik végén, de lényegesebb, hogy Asger fejében mi zajlik.
