Alexander Bard neve elsőre nem tűnik ismerősnek, pedig a zeneipar egyes részein ott volt, akár mint tag vagy mint háttérember. Évek óta követem a munkásságát, és nagyon sok zene, amit ő készített, végig kísérte a gyerekkoromat. Ezt a sok éves tudást szeretném nektek átadni, mert sajnos Alexander Bard-dal és a svéd elektro-pop vonallal kapcsolatosan kevesen foglalkoznak magyar körökben.
Alexander Bard 1961. Március 17.-én született Motalában, Svédországban. Miután elvégezte a felsőtagozatot, az Egyesült Államokban majd Amsterdamban tanult. Amíg Amsterdamban élt, megélhetésének egy részét szexmunkásként kereste. Emiatt persze nem elitélendő, mert ennek ellenére, egy igazi elme. Fiatal volt, és kellett a pénz. Bard később visszatért Svédországba a Stocholmi Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1984-től 1989-ig tartózkodott. Közgazdasági tanumányai során erős érdeklődést tanúsított a filozófia és a társadalomelmélet iránt, azzal a kifejezett céllal, hogy filozófiaíró és előadó legyen.
Zenei karrierje 1982-ben vette kezdetét (ekkor volt 21 éves) a Life in a Goldfish Bowl című kislemezzel. Ez egy synth-punk stílusú projekt, melyet két női sztriptíz táncossal együtt alkotott meg. A projekt neve Baard volt. Egy két számos kislemezt adtak ki, melyen a Life In A Goldfish Bowl és a Savior For The Nations című számok szerepeltek.
Érezni a dalokon, hogy még nagyon kezdetleges állapotban vannak.
Próbál egy kicsit a Depeche Mode-ra hajazni, és kihallani, hogy eléggé midi hangzásúak az alapok.
A stílus elvont, a synth-pop dallamossága és a punk hanyagsága találkozik.
Ez elsőre egy nagyon eredeti ötlet volt akkoriban, de a projekt nem élt meg két számnál többet.
Itt meg tudjátok hallgatni:
Ezutáni projektjével a Barbie-val nagyobb sikereket ért el. Bard ebben a formációban ironikus Bubblegum Pop számokat adott elő női ruhában. (Bubblegum Pop – hangulatos hangzású popzene, mely hamar forgalomba hozható.)
Ez egy albumot és öt kislemezt élt meg.
Egyik fő kedvencem az egyik kislemezről:
Ezt később az Army of Lovers is kiadta más szöveggel.
Miután felhagyott egy második Barbie album elkészítésével, Bard megalapította az Army Of Lovers-t két kisérőjével a Barbiból, Jean-Pierrel és La Camillával. Az Army of Loversnek több, mint húsz slágere volt egész Európában, a legnagyobbak ezek közül például a Crucified, az Obsession és a Sexual Revolution. Mindeközben az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban korlátozottan játszották számaikat.
Öt stúdió albumot adtak ki, több mint húsz videoklipet csináltak, és Kelet-Európában rendkívül sikeressé váltak, azelőtt mielőtt Bard 1996-ban feloszlatta a csapatot. Az Army of Lovers később széles körű ikonikus státuszt szerzett a meleg kultúrában, melyet gyakran tökéletes példaként említenek a Camp stílusban. (Camp – egy mesterkélt, túlzásokat alkalmazó, szinte minden művészeti ágban alkalmazott kifejezési forma, amely a rossz ízlés szubkultúrájára épül. Gyakran tartalmaz ironikus elemeket, jellemzője a hatásvadász, a tüntetően extravagáns vagy nőies viselkedés és megjelenés, a kitalált és modoros színészi játék, a mesterkéltség, a játékosság és a teatralitás. A camp stílussal jellemzik a túlzottan divatos, nőiesen puha, homoszexuális attitűddel rendelkező megnyilvánulást is.)
Alexander Bard dolgozott a Midi, Maxi & Efti svéd lányformációval is. A lányok a dalszövegekben közreműködtek, de a legtöbb afrikai ihletésű dalt valójában Alexander Bard, Anders Wollbeck és Per Adebratt hangszerelte, az E-type és Stakka Bo támogatták, a stilusról pedig Jean-Pierre és La Calmilla gondoskodott.
Az Army of Lovers feloszlása után, Bard megalapította a Vacuumot, egy szimfónikus szintipop projektet, amelyben Bard, Marina Schiptjenko (a Page nevű szintipop együttesből) és az újonnan érkezett Mattias Lindblom voltak a tagok. A debütáló kislemez az I Breathe 1997-ben Svédország egyik leggyorsabban értékesített kislemeze volt, és az olaszországi slágerlisták élét is meghódította. A későbbi kiadványok nem szerepeltek annyira jól, kivéve Oroszországban és Ukrajnában. Ezután Bard két album után távozott, majd a Vacuum kiadta a Starting Where the Story Ended kislemezét. Schiptjenko ezek után rövidesen elhagyta a Vacuumot. Ennek a későbbiekben fontos szerepe lesz! Továbbá Mattias Lindblom és Anders Wollbeck vitte tovább napjainkig.
Alexander 2000-ben újra alapította az Army of Lovers-t egy maroknyi új számmal és a legnagyobb slágerek gyűjteményével.
Később szöveget irt és producerkedett az Alcazar első két albumánál.
Nagyjából most érkeztünk el az igazán lényeges dolgokhoz. Sokan nem tudták, hogy Alexander nagyon is sokat segített az Alcazarnak zene ügyileg. Az első jelet a Crying at the Discoteque klipjében rejtette el, ahol nemcsak a zenében van egy kis monológja, hanem a klipben is szerepel, mint „kameraman”.
Az Alcazar Casino című albumának hatvannégy százalékát (igen kiszámoltam) és az Alcazarized albumon két számot ő szerzett és írt, továbbá a Sexual Guarantee-t is.
Érdemes még meghallgatni a Casino albumról a Transmetropolis-t és a Paris in the Rain-t is.
Miután az Alcazarban kiélte magát 2005-ben egy új projekbe kezdet amit BWO-nak hívtak (Bodies Without Organs), Marina Schiptjenkoval akivel ugye a Vacuumban munkálkodott és egy új énekessel Martin Rolinskival, akit amúgy egy karaoke partyn toborzott. Néha nálam is beüthetne így a szerencse.
A BWO egy svéd retro elektro-pop formáció volt, személyes nagy kedvencem, gyerekként oda-vissza voltam értük. A számok közül nagyrészt azokat fogom bemutatni, amikhez videóklip is készült,vagy pedig összeköthető Bard multjával.
2005-ben debütált a Prototype nevű album, amely hét nagyobb slágert is tartalmazott, melyek Skandináviában és Kelet-Europában voltak népszerűek. A lemez platina státuszt ért el.
Ezek közül a mi kis hazánkban a VivaTV a Sixteen Tons Of Hardware-t és az Open Door-t sugározta. Esetleg ezekről a klippekről már jobban beugrik, hogy kikről is írok. Ha elég sűrűn nézted a Vivát, akkor biztosan találkozhattál velük.
Az Open Door annyira a feledésbe merült, hogy a klippes verziója már fent sincs egyik videómegosztó portálon sem.
Ezeken kívül még három szám lett videoklippes az albumról.
Egy kis easter egg. A Sixteen Tons Of Hardware, az Open Door és a Conquering America klipjében is szerepel Jean-Pierre Barda.
Hazánkban ez akkoriban annyira menőnek tűnt, hogy meg is hívták őket a VivaCometre is, de ezzel így le is csengett Magyarországon a BWO láz.
Én ezek után szerettem meg őket.
Ezek után jött 2006-ban a Halcyon Days album, melyen egy Alexander furfangosság is megtalálható.
Bard szerette felhasználni a saját régebbi szerzeményeit, vagy feldolgozni, esetleg töredékeket rejteni a számokba. Az egyik szám, ami elsőre szemet szúr az egy Army of Lovers feldolgozás az Obsession.
Az albumról kiemelkedő még a Temple of Love, melyet a hazai rádióink is játszottak.
Ezen az albumon négy szám kapott videoklipet.
Kicsit elvont a Chariots of Fire klipje, de vidám nóta.:
Ezen kivül már semmit sem találok fenn egyik videómegosztó portálon sem, de az informálódás kedvéért, még a Temple of Love, a Will My Arms Be Strong Enough és a We Could Be Heroes kapott videoklippet. Személyes kedvencem az albumról a Marrakech.
Ebben az évben még kiadták a Halcyon Nights albumot is, melyen a Halcyon Days számainak a mixelt verziói találhatóak.
2007-ben a következő album a Fabricator volt, mely úgy gondolom a legsikeresebb lemez volt mind közül, ám persze hazánkban hírét sem hallottam egy új BWO számnak sem.
Bard itt is visszanyúlt kicsit a régebbi munkáihoz és mindjárt kapásból fel is dolgozták az Alcazar féle Save My Pride című művet.
A dal klippjében szintén állatfejű emberek szerepelnek, mint az Alcazar féle Crying At The Discoteque klipjében.
Ezen kivül még a Give me the Night, a Let It Rain is elvont klippel rendelkezik, ám a zenéje vidám és dallamos. A Destiny of Love pedig egy érzelmesebb szám.
A harmadik nagyobb albumuk 2008-ban jelent meg, itt elég hosszú kihagyás történt. A Pandemonium albummal tértek vissza, ez inkább amolyan válogatás lemez a legjobb dalokból, plussz három új számmal, melyek videoklippet is kaptak. A Lay Your Love On Me annyira sikeres lett, hogy még a Viva is lejátszotta.
A The Bells Of Freedom klippje egy tehetségkutatót akar ábrázolni és itt jön egy kis visszatérés az Army of Loversel, mivel ők is szerepelnek a klipben.
Ezek után új arculat jelentkezett 2009-ben a Big Science albummal. Megtalálható rajta egy Army of Lovers feldolgozás a Love Came Crashing Down.
A Kings of Tomorrowban
elhangzik egy mondat:
We still need the heroes
Who can take to the sky
Let’s count down to zero
Then off we fly
Ami a Vacuum Let The Mountain Come To Me-ben pedig így hangzik:
I’ll be your hero
An angel in the sky
Countdown to zero
And the rockets flying high
Van hasonlóság a két dalszövegrészlet között, nekem rögtön feltűnt, amikor már ismertem mind a két számot. Az albumról kiemelkedőek, a Right Here Right Now, a Rise to The Occasion és a You’re Not Alone.
Nos, ezzel egyre közelebb kerülünk a feloszlás felé. 2010-ben bejelentették, hogy átmenetileg szünetelnek, mert a BWO munkássága így is intenzív volt az öt év alatt (évente egy album). Ez a szüneteltetés, végül feloszlássá vált, mert Bard belekezdett egy újabb projektjébe.
2009-ben inditotta a Gravitonas projektet. Ez egy svéd elektronikus – rockbanda, ahol Andreas Öhrm az énekes. Andreasról sok mindent nem lehet mondani, vagy tudni, mert nem igazán találni róla semmi önéletrajzi adatot. 2010-ben debütáltak a Kites című kislemezzel, ami négy egymást követő hónapot töltött a svéd Dance Chart top 10-es listáján.
Sokszor érezhető ez a horrorisztikus stílus a klipekben, épp ezért tetszett meg, mert ez nem csak egy alternatív rockbanda, hanem elektronikus rock.
A következő megjelenésük a The Hypnosis kislemez, melynek vezető száma a Religions volt. A Religions 2010 novemberében lépett be az orosz Hot 100-as listájára. Több, mint négy hónapig tartózkodott ott és több, mint százezer lejátszást produkált a nemzetközi orosz rádiónál. Ezután a számot sikeresen exportálták az Egyesült Államokba, ahol 2011-ben a Billboard listáján a huszonnyolcadik helyen tetőzött.
2010 novemberében kiadták harmadik kislemezüket a The Coliseum-ot. Itt a vezető sláger a You Break Me Up volt, mely videoklippet is kapot.
2011 májusában megjelent az orosz pop sztárral, Roma Kengával alkotott közös számuk, az Everybody Dance. A zene 2011-ben bekerült az orosz Airplay Top 30-as és a Billboard Top 50-es listájába, továbbá Kelet-Európa legnagyobb rádióhálózatának (Europa Plus) ’A’ listáján is szerepelt.
Ezt követően 2011 szeptemberében megjelent a Lucky Star című kislemezük, mely videoklippet is kapott. A zene premierje élőben a Crimea Music Festiválon volt, mely a legnagyobb zenei fesztivál Kelet-Európában. A dal öt európai országban is bekerült a Top 20-as listába.
2012 márciusában megjelent a Black Ceremony című kislemezük, melyről két dal videoklippet is kapott.
Egy kis érdekesség, hogy ugyanezen a kislemezen van egy Sacrifice című dal, melyet az Army of Lovers féle Crucified ihletett.
Ezek után jött az Incredible, amivel megint visszatértek régi stílusukhoz.
Amit sokan nem tudnak, hogy Bardnak köszönhetően Kállay-Saunders Andrást is rabul ejtette egy stockholmi stúdió, így két duettet is felénekelt Andreas-szal a Gravitonas frontemberével. Ezek közül a legkiemelkedőbb a Love Hurts volt.
Guena LG-vel csináltak egy igazán nyári számot, ez a stílus kicsit eltér a megszokottól.
Az Army Of Lovers újra képbe került, két korábbi tagjával, Jean-Pierre-rel és Dominika Peczynski-vel, két nagyszerű számot alkottak a Signet On My Tattoo és a People Are Lonely.
Ezzel egyidőben az Army of Lovers kiadott egy Crucified feldolgozást is nosztalgiából.
2015-ben Alexander maga jelentette be a Gravitonas Facebook oldalán, hogy kilép az együttesből és folytatja a filozófiai karrierjét. Ezután Andreas Öhrm megpróbálta egyedül folytatni, de Bard nélkül már nem volt annyira sikeres.
Úgy érzem a végére értünk a történetnek. Alexander később 2017-ben egy svéd tehetségkutató (Tallang) zsűritagja volt, napjainkban pedig filozófiai előadásokat tart és különböző témájú podcastekben vesz részt. Azt tudom mondani a jövöre nézve, hogy remélem nem tud sokáig egy helyben ülni és filozofálni, hanem nekiáll valami új projektnek, mert az ő fűszerezése nélkül a legtöbb együttes szinte semmit sem ér.
