Az 1960-as években az afroamerikaiaknak még mindig nem volt egyszerű a helyzetük az Egyesült Államokban. Ez legfőképpen a déli államokat érintette, ahol még mindig rabszolgaként kezelték őket és nagyon sok kiváltságot is megvontak tőlük. Persze ez már inkább a rasszizmus és a korral haladni képtelen emberek világ látása miatt volt tetten érhető. Éppen, ezért akkoriban a déli vidékre látogató afroamerikaiak csakis a számukra kijelölt helyekre mehettek be, amit a címadó Zöld könyv tartalmazott.
Tony Vallelonga, alias Hantás Tony (Viggo Mortensen) egy olasz-amerikai fickó, aki egy kicsit egyszerű ember, de helyén van a szíve. Kidobó emberként dolgozik, ahol remekül tudja kamatoztatni az „előbb üss aztán kérdezz” filozófiáját. Ám egy nap, amikor munkája hirtelen megszűnik, kénytelen új állás után nézni, hogy feleségét, Dolorest (Linda Cardellini) és két fiú gyermekét Nick-et és Frankie-t el tudja tartani. Itt jön a képbe Dr. Don Shirley (Mahershala Ali) az afroamerikai zongorista, aki a déli államokban szeretne turnézni és pont egy olyan sofőrre van szüksége, aki nem riad vissza attól, ha valakit helyre kell tenni, ha netán úgy adódna a helyzet, így esik a választása Tonyra. Ám a turné és utazás alatt rájönnek arra, hogy nem is különböznek egymástól annyira.
A film rendezője és egyik forgatókönyvírója az a Peter Farelly, akinek a Dumb és Dumber 1-2-őt, a Keresd a nőt!, valamint az Én és én meg az Irén című filmeket is köszönhetjük. Éppen, ezért igazán meglepő választásnak bizonyult egy filmdráma rendezésére, ami csak részben tartalmaz, komikus elemeket. Ugyanakkor Farelly jól vette az akadályokat és bebizonyította, hogy ki tud törni a romantikus filmek és vígjátékok skatulyájából. A másik két forgatókönyvíró pedig nem más volt mint, Nick Vallelonga, Tony Vallelonga fia és Brian Hayes Currie. Az ő hármasuk pedig egy roadtrip körítésű feelgood drámát hozott össze, szinte a mai napig helytálló társdalalomkritikával megspékelve.
Az egész alkotás középpontjában a két főszereplő áll, ezért nagyon fontos volt, hogy meg legyen köztük a kellő kémia. Ez pedig olyan szinten megvan Mortensen és Ali között, hogy képes beszippantani a nézőt, sőt néha még azt is eléri, hogy úgy érezzük, hogy ott ülünk velük a kocsiban. Nagyon jól működik együtt a két színész és ez nem csak a minimalista, de ugyanakkor mégis profi játéknak köszönhető, hanem a cselekménynek is, hiszen igaz történet ihlette a művet és ez teszi igazán élettelivé a karaktereket. Két olyan emberről szól, akik valószínűleg más életkörülmények között biztosan nem lettek volna barátok. Tony és Dr. Shirley ugyanis nagyon különböző emberek. Míg Tony egy munkásosztálybeli, laza, rasszista, suttyó, addig Dr. Shirley egy több egyetemet is elvégzett, művelt, kimért, komoly férfi. Az utazás során azonban átszakadnak a nézet és rasszbeli gátak és barátság alakul ki közöttük, ahogy egyre jobban megismerik egymást.
Mégis talán Shirley az, aki a legnagyobb karakterívet járja be a filmben, hiszen az út során őt ért atrocitások során ráébred arra, hogy már sehova sem tartozik és ezért magányos, hiszen feketének öltözködése és modora miatt nem elég fekete, viszont fehérnek meg nem elég fehér így mindenhonnan kinézik. Ez az a pont, ahol Tony ráeszmél, hogy társdalami különbségek ide vagy oda egyáltalán nem különböznek egymástól, hiszen Dr. Shirley igenis egy értékes ember. A Zöld könyv ettől függetlenül sajnos egy későn érkezett alkotás, hiszen a mai standardoknak megfelelően ilyen típusú drámákat már nem igazán készítenek, viszont érdemei elvitathatatlanok. Az Életrevalók című francia film óta nem láttam olyan alkotást, amely egy barátság kialakulását olyan jól mutatná be, mint a Zöld könyv – Útmutató az élethez.
