péntek, április 19, 2024

Szupercella 3. – Az ördögverem (Escape Plan: The Extractors – 2019) [Kritika]

Jön a nyár, a táborozás, nyilván költeni kell lángosra és fagyira. Még azt is el tudom képzelni, hogy Sly és a többiek jól kijönnek a zsebpénzzel, amit ezzel a mozival kerestek. Más haszna a filmnek nincs. Egy sorozat harmadik részére beülve egy átlagos néző azt hinné, hogy hát most aztán kap egy olyan szupercellát kütyükkel, szörnyűségekkel és persze megdöbbentő fordulatokkal, hogy kiég a szeme, és soha többet még csak gondolni sem mer börtönre, pláne, ha az titkos. Ebben az esetben azonban ettől nem kell tartani. Míg a Szupercella 2.-ben a film elkanyarodott egy modern kényszergladiátor irány felé, ahol a szökés motívum tulajdonképpen elhanyagolható epizóddá silányult, itt ezt a problémát megoldották, mert ebben a részben már szó sincs szökésről.


A bentlakók már nem is rabok, hanem túszok, és maguktól eszük ágában sincs megszökni, nem is lennének rá képesek. Kivételt képez persze Bruce Lee. Hát igen, Jin Zhang (Ip Man 3, Rise of the Legend) bizony félreérthetetlen módon utal a harcművészet filmes királyának egyik ikonikus verekedős jelenetére (és sajnos a filmben ez a pozitívum), mint ahogy Stallone is pár perc erejéig Rambot idézi a „semmiből előbukkanok és jól leszúrom azt a rossz fiút” taktikájával. Az átgondoltságnak azonban itt vége is szakad. A hétköznapi néző érzése az, hogy a forgatókönyvet középiskolások írták, a dialógusokat pedig alsósok. Tőmondatoknál tovább nem merészkedtek az alkotók. Kedvencem a rosszfiú Lester (Devon Sawa) hozzáfűzni valója a helyzethez, amint begyűjti a senkit meg sem karcoló robbanássorozattól kótyagos jófiúkat: „Megvagyok!”

A film akciójelenetei klisészerűek és tökéletesen következetlenek. Jó példa erre az, amikor az egyik felmentő hős úgy sétál be a csatába, mintha éppen a Váci utcára fordult volna rá a Kígyó utca felől. Hogyan? Miért? Mi van? Csupán a verekedős jelentek koreográfusa tett ki magáért (neki járt volna az összes bevétel), mert ő legalább elérte a középszerűség szintjét, és így néha jótékonyan elfelejtettem, hogy ki és miért verekszik. A filmmel nem az a baj, hogy nem ad újat, azzal ki lehet békülni. Nekem megfelelt volna az is, ha megint megszöknek az első részben kialakított börtönből, ott legalább volt börtön.

Ebben a részben azonban a börtön már csak egy lettországbeli (igen, ide került a helyszín) rom, melyben néhány kirakat-rab álldogál a rozsdás rácsok mögött (mindig ott állnak, mintha kötelező lenne), és ahol a tömegjelenet kimerül tizenöt fő fejvesztett rohangálásában. Itt már nincs technika (a börtön egyetlen felszerelése egy laptop), nincsenek őrök (vagy vannak, de ki tudja, éppen merre járnak), nincsen átgondolt terv (a túszejtők terve pont olyan szánalmas, mint a szabadításra igyekvőké). Valójában nincs semmi, csak néhány történetbe pottyant kínai, akikről lerí, hogy azért csöppentek bele ebbe az egészbe, mert valahogy el kéne adni a mozit a távol keleten is.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés6 Votes
29


Szupercella 3. - Az ördögverem
Összességében
A film egy, az első részben felvázolt, alapjában jónak induló ötlet haláltusája. Azok számára, akiket nem zavarnak a következetlenségek, és szívesen megnéznének egy néha elviselhető verekedésekkel tarkított középiskolai színjátékot, a mozi egynek jó lesz.
Pozitívumok
Helyenként nézhető harcművészeti jelenetek utalásokkal
Negatívumok
Következetlen forgatókönyv
Rossz színészi játék
Egyszerű történet
Olcsó és rosszul kivitelezett megoldások
35
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...