Jön a nyár, a táborozás, nyilván költeni kell lángosra és fagyira. Még azt is el tudom képzelni, hogy Sly és a többiek jól kijönnek a zsebpénzzel, amit ezzel a mozival kerestek. Más haszna a filmnek nincs. Egy sorozat harmadik részére beülve egy átlagos néző azt hinné, hogy hát most aztán kap egy olyan szupercellát kütyükkel, szörnyűségekkel és persze megdöbbentő fordulatokkal, hogy kiég a szeme, és soha többet még csak gondolni sem mer börtönre, pláne, ha az titkos. Ebben az esetben azonban ettől nem kell tartani. Míg a Szupercella 2.-ben a film elkanyarodott egy modern kényszergladiátor irány felé, ahol a szökés motívum tulajdonképpen elhanyagolható epizóddá silányult, itt ezt a problémát megoldották, mert ebben a részben már szó sincs szökésről.
A bentlakók már nem is rabok, hanem túszok, és maguktól eszük ágában sincs megszökni, nem is lennének rá képesek. Kivételt képez persze Bruce Lee. Hát igen, Jin Zhang (Ip Man 3, Rise of the Legend) bizony félreérthetetlen módon utal a harcművészet filmes királyának egyik ikonikus verekedős jelenetére (és sajnos a filmben ez a pozitívum), mint ahogy Stallone is pár perc erejéig Rambot idézi a „semmiből előbukkanok és jól leszúrom azt a rossz fiút” taktikájával. Az átgondoltságnak azonban itt vége is szakad. A hétköznapi néző érzése az, hogy a forgatókönyvet középiskolások írták, a dialógusokat pedig alsósok. Tőmondatoknál tovább nem merészkedtek az alkotók. Kedvencem a rosszfiú Lester (Devon Sawa) hozzáfűzni valója a helyzethez, amint begyűjti a senkit meg sem karcoló robbanássorozattól kótyagos jófiúkat: „Megvagyok!”
A film akciójelenetei klisészerűek és tökéletesen következetlenek. Jó példa erre az, amikor az egyik felmentő hős úgy sétál be a csatába, mintha éppen a Váci utcára fordult volna rá a Kígyó utca felől. Hogyan? Miért? Mi van? Csupán a verekedős jelentek koreográfusa tett ki magáért (neki járt volna az összes bevétel), mert ő legalább elérte a középszerűség szintjét, és így néha jótékonyan elfelejtettem, hogy ki és miért verekszik. A filmmel nem az a baj, hogy nem ad újat, azzal ki lehet békülni. Nekem megfelelt volna az is, ha megint megszöknek az első részben kialakított börtönből, ott legalább volt börtön.
Ebben a részben azonban a börtön már csak egy lettországbeli (igen, ide került a helyszín) rom, melyben néhány kirakat-rab álldogál a rozsdás rácsok mögött (mindig ott állnak, mintha kötelező lenne), és ahol a tömegjelenet kimerül tizenöt fő fejvesztett rohangálásában. Itt már nincs technika (a börtön egyetlen felszerelése egy laptop), nincsenek őrök (vagy vannak, de ki tudja, éppen merre járnak), nincsen átgondolt terv (a túszejtők terve pont olyan szánalmas, mint a szabadításra igyekvőké). Valójában nincs semmi, csak néhány történetbe pottyant kínai, akikről lerí, hogy azért csöppentek bele ebbe az egészbe, mert valahogy el kéne adni a mozit a távol keleten is.
