M. Night Shyamalan az egyik legnagyobb kérdőjel Hollywoodban. Tehetsége kétségtelen, hiszen olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a Hatodik érzék, vagy A sebezhetetlen. Viszont sajnos voltak igazán nagy mellényúlásai is, ami miatt Hollywood elkönyvelte, hogy már nem a régi. A legutóbbi filmjei, bár nem értek fel a klasszikusokhoz, rossz filmeknek semmiképp sem mondanám. Legújabb mozija, a Kopogás a kunyhóban egy érdekes alaphelyzetet ígért, és mivel én minden mellényúlása ellenére, nagyon is kedvelem Shyamalan munkásságát, hiszen az egyik kedvenc műfajomban, a thrillerben alkot, kimondottan vártam az új filmet.
Andrew (Ben Aldridge – Fleabag, Pennyworth) és Eric (Jonathan Groff – Mátrix: Feltámadások), fogadott lányukkal, Wennel (Kristen Cui), egy erdő mélyén lévő faházban terveznek tölteni pár felhőtlen napot. Egyszer csak megjelenik Leonard (Dave Bautista – Tőrbe ejtve: Az üveghagyma, A galaxis őrzői) pár társával, akik meglepő indítékkal érkeznek. Arra kérik a családot, hogy áldozzanak fel egy embert maguk közül, ellenkező esetben el fog jönni az apokalipszis.
Gyakorlatilag az egész film egy helyszínen játszódik (a visszaemlékezéseken kívül), és ez az alaphelyzet kellő feszültséget teremt a film első perceitől kezdve a végéig. A négy idegen motivációja egyértelmű, mégis hihetetlenül hangzik, ami miatt nem tudjuk, hogy komolyan gondolják-e a dolgukat, vagy csak valamiféle átverés az egész. Ez azonban viszonylag hamar kitisztul, hiszen az idegenek tettei elég drasztikusak.
Shyamalan nagyon ért a hangulatteremtéshez, és ebben most sem okoz csalódást. A film nagyjából százperces játékidejében sehol nem veszít az atmoszférájából. Ehhez kellettek a színészek is, akik hitelesen hozzák karaktereiket, és azok motivációit. Mind közül egyértelműen Dave Bautista az, aki ellopja a showt, és bizonyítja, hogy nem csak ökörködni tud.
Shyamalan egyik védjegye, hogy filmjei többsége a nagy filmvégi csavarra hegyeződik ki, így valami turpisságot itt is vártam. Nos, most nem szolgált hatalmas megoldással, persze a mozi utolsó pár perce nem csalódás így sem, ám lehet, egyesekben hiányérzetet kelt majd.
A filmbéli családot látva, lehet teóriákat gyártani, hogy mit is akar valójában mondani a film, de a spoilert elkerülve ezt mindenki vitassa meg magában.
