Olykor a metrón, vagy a villamoson utazva azt látjuk, hogy egy anya nem bír a gyermekével. Bármit is próbál tenni, a gyerek csak sír, ordít, a földhöz vágja magát. Ilyenkor elgondolkodunk, hogy vajon ennyire rossz nevelést kapott a gyerek, vagy valami más van a háttérben? A Kontroll nélkülezt az érzést hívja elő belőlünk és jóval csontig hatolóbb módon teszi, mint egy tíz perces utazás a metrón. A Kontroll nélkül egy olyan utazásra hív bennünket, ahol egy deviáns,dühkezelési problémákkal küzdő kilenc éves lányt követünkútján. Valamikor az ő szemszögéből figyeljük az eseményeket, valamikor kissé eltávolodva, objektívebb szűrőn keresztül nézzük azokat.
A talpig rózsaszínbe öltözött Benni (Helena Zengel)nevelőszülöktől nevelőszülőkhöz jár, sehol sem bírja pár hétnél tovább. A lánynak komoly dührohamai vannak, osztálytársainak egy része cukkolja őt, a maradék pedig féltőle. A legfájóbb pont az arca. Benni egyáltalán nem bírja elviselni, ha az arcához érnek, ilyenkor a „megszokottól” is jobban elborul. Édesanyja nem szeretné Bennit nevelni, a rossz lánnyal nem bír két kisebb gyereke és aktuális párja mellett. Egy nevelőváltás során találkozik Michával (Albrecht Schuch), aki az iskolai kísérője lesz. A fiatal szociális munkásnak a múltban hasonló gondja volt, talán éppen ezért úgy tűnik, szót ért Bennivel. Bár Micha eddig főleg kamaszfiúkkal foglalkozott, de eszközeit a lánynál is megpróbálja alkalmazni.
A Kontroll nélkül remekül mutatja meg azt a helyzetet, amikor a felkészületlen gyermekvállalás kiütközik egy gyerek életében. A film szerint az anya (Lisa Hagmeister) rossz hozzáállása és nevelési képességeinek hiánya miatt lett a lányból egy – ahogy Micha hívja – „harci törpe”. Bár az anyja hitegeti, hogy majd most magához tudja venni Bennit, és a kislánynak is ez az egyetlen vágya, ezeket az ígéreteket nem tudja betartani. Minden ilyen alkalom a hangos mélypontból való kilábalás reményével kecsegtet, de végül az eredmény még rosszabb lesz.
A film hibája pedig ebben a folyamatos visszaesésben mutatkozik meg. A formula egyszerű: felmerül, hogy Benni vissza tud lépni a társadalomba, majd kiderül, hogy mégsem sikerül, és ugyanúgy megy minden tovább. A film végére egészen redundánssá válik, hogy minden csak azért történik, hogy kiderüljön, nincs kiút. Ugyanebből az okból a Kontroll nélkül többször is véget érhetne, több jelenet megfelelő lett volna a film lezárására, de végül mindig tovább toporgott ez az egy helyben mozgó cselekmény. Mindez persze felfogható tudatos alkotói hozzáállásként is, hogy ami egyszer elromlott, azt lehetetlen helyrehozni. Minden egyes fájdalmasan kemény jelenetnél teljes testünkkel kívánjuk, hogy legyen happy end, de sajnos ez nem az a film.
Nora Flingscheidt rendezőnő korábban dokumentum- és rövidfilmeket rendezett, így nem csoda, hogy markánsan képes megragadni a realitást. Mind a film képi világa, mind a dialógusok arról árulkodnak, hogy egy a valóságból kiragadott látleletet figyelünk éppen. A valóságban pedig ritkán van feloldozás, és erre a film egy példa. Vannak esetek, amikor bármit tesz az ember, az eredmény elmarad. Arról pedig még nem is szóltam, hogy mennyire fontos társadalmi témára irányítja a figyelmünket. A szociális munkások minden erejükkel próbálkoznak, de nem jutnak egyről a kettőre. Teljesen ők sem tudják átadni magukat: egyrészt nekik is van saját családjuk, másrészt a szakmai távolságot is tartaniuk kell.
A realizmuson túl a Kontroll nélkül megtalálja a dühroham filmnyelvi megfelelőjét is. Amikor például Benni arcához érnek, az elborulás pillanatában egy rózsaszínes-lilás képet vág be a rendező egy rövid pillanatig. A montázs segítségével jóval mélyebb módon ragadja meg a harag feltörő érzését, mintha szavakkal tenné. A Kontroll nélkül végig a realitás talaján marad. Nem lép meg semmi „filmes túlzást”, mindig tisztában van azzal, hogy amit mutatni szeretne, abba mi fér, és mi nem fér bele. Flingscheidttöbb alkalommal is gyilkossá tehetné Bennit (akit egyébként Zengel eszméletlenül jól alakít), mégsem teszi, és pont ezzel lesz maradandó a film. A kevesebb néha több elv itt érvényesül.
