Pont 40 éve mutatták be, a John Carpenter rendezésében készült Halloween című, mára klasszikussá vált horror filmet. Az 1978-as alkotás rendezője, a mostani filmben már nem, mint rendező, hanem mint executive producer vállalt szerepet. A mostani folytatás rendezője David Gordon Green (Ananász expressz, Joe), aki egyben társ-forgatókönyvírója is a filmnek Danny McBride oldalán. A főszerepben ezúttal is Jamie Lee Curtist láthatjuk, aki Laurie Strodeként várja negyvenedik éve, hogy végre farkasszemet nézhessen élete legádázabb ellenségével, Micheal Myers-szel. A mostani moziban a gonosz megtestesítője, Nick Castle lett. Külön érdekesség, hogy a Castle leginkább rendezőként (Dennis, a komisz, Kőagy őrnagy), illetve forgatókönyvíróként van jegyezve a filmes szakmában, de most újra bebújt a maszk mögé, hogy közel két órán át a frászt hozza a nézőkre.
Rajtuk kívül nem is igazán találkozni más szereplővel a negyven évvel ezelőtti részből. A film 18-as besorolást kapott, mely végülis helytálló, viszont így is akadnak benne elég véres és brutálisabb jelenetek, melyet a gyengébb idegzetűeknek nem biztos, hogy ajánlott megnézni. De még mindig több a szereplő (és direkt, nem tettem hozzá, hogy Élő, mivel szépen növeli a halálozási-statisztika adatait a mi Michaelünk), mint a belső szerv, némely más horrorhoz képest. Sajnos akadnak benne logikai és a való élettel összeegyeztethetetlen momentumok (ezeket a spoilerezéstől eltekintendően most kihagyom kritikámból) is, de még így is az utolsó percig izgalomban tartja a moziba látogatókat. A Halloween egészén érezni azt a feszültséget, melyet egy pszichopata sorozatgyilkos szabadulása és azt követő ámokfutása végig visz a filmen.
Maga a történet, mint említettem az 1978-as halloween éjszakai mészárlás 40 éves évfordulóján játszódik. Két oknyomozó újságíró-riporter felkeresi Myerst abban a büntetésvégrehajtási intézetben, ahol lassan négy évtizede a legszigorúbb ellenőrzések alatt őrzik és vizsgálják. Próbálnak rájönni ők is mi vezérelte anno a bestiális tettében. Ehhez még egykori maszkját is megszerzik, hátha tudnak rá ezzel hatni, illetve ha szembesítik régi tetteivel, de ezzel csak azt érik el, hogy Michaelben újra feltámad a gyilkolási vágy. Megannyi pszichiáter próbálta kideríteni, mi lakozik ebben a kegyetlen mumusban, de Michael már negyven éve egy szót sem adott ki magából. Időközben az őt vizsgáló Dr. Sam Loomis is eltávozott (igaz nem Myers keze által), de az őt vizsgáló utódok számára is talány maradt a férfi.
A film pozitív főhőse, azt a bizonyos véres éjszakát nagy szerencsével túlélő Laurie Strode (Jamie Lee Curtis – Halloween 1-2., Lányok a seregben, True Lies – Két tűz között), egész hátralévő életét arra tette fel, hogy ezt a mániákus gyilkost, ha egyszer kiszabadul, levadássza. Erre nevelte lányát is, Karent (Judy Greer – A párizsi vonat, Jurrasic World, A falu), akivel emiatt még annak gyerekkorában megromlott kapcsolata, a túlzott paranoia miatt. Időközben a nagymamává váló nő valóságos katonává képezte magát, ha esetleg újra szembe találja magát Michaellel, hogy pontot tehessen kettejük ügyének a végére. A házából igazi erődítményt faragott, megtanult lőni és úgy felfegyverkezett, hogy Rambo is megirigyelhetné.
Folytatván a történetet, egy felsőbb vezetői rendelkezés értelmében, Michael átszállításra kerül egy másik büntetésvégrehajtási intézménybe. De az út során balesetet szenved a Myerst szállító busz, melynek következtében a gyilkos fenevad kiszabadul és ez egyet jelent sok ártatlan ember leendő halálával. Nem is kell sokat várni és a maszkos alak meg is kezdi a brutálisabbnál brutálisabb mészárlásait. Nemtől és kortól függetlenül szedi áldozatait, hogy végül eljuthasson ahhoz a személyhez, akit leginkább a trófeái között akar látni, Laurie Strodehoz. Sok más sorozatgyilkosnál próbálják megtalálni a filmekben iaz adott „gonosz” indítékának mivoltját, a készítők itt is gondoltak rá, és egyszerűen a karakter korrajzaként említik, hogy Myers egy valóságos pszichopata, akinek a vérében van a gyilkolás, mindegy kiket, hogyan öl meg, számára a lényeg csak, hogy gyilkolhasson.
A 2018-as Halloween, a maga 109 percében tényleg nem sok újat fog hozni a műfaj kedvelőinek. Különösebben nagy sztorija nincs is, csupán a már 40 éve sikerre vitt moziklasszikusnak egy tovább gondolt része, amiben az egykori túlélő ismét felveszi a kesztyűt a filmtörténet egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosával. A színészi játék, már csak a fent említett nevek hallatán is biztosíték arra, hogy ne csak egy újabb bőrlehúzásként éljük meg a filmet. Továbbá a feszültség, az izgalom és a horror ezen műfajának velejárójaként szinte végig leköti a néző figyelmét.
