James Wan már több, mint 10 éve robbant be a köztudatba Fűrész című első nagyjátékfilmjével, amit többek között én is a legjobb horrorok/thrillerek között tartok számon. Azóta közel fél tucat sikeres és kevésbé sikeres filmet rendezett a zsáneren belül, hogy aztán a Halálos iramban 7-ik részével végképp berobbanjon Hollywood blockbuster rendezői közé, ám még mielőtt végérvényesen nagy költségvetésű filmek rendezése mellett kötelezné el magát elhozta nekünk az utóbbi évek egyik legjobb horrorjának folytatását.
Ezúttal a Warren házaspár egyik, ha nem legismertebb és legvitatottabb ügyébe nyerhetünk bepillantást, James Wan rendező szemein keresztül. 1977-ben furcsa események sora vette kezdetét az Enfield-i kisvárosban élő Hodgson családdal. A családon belül is legfőképpen a 12 éves Janet produkált megmagyarázhatatlan, nem mindennapi tüneteket. Az éjszaka közepén tárgyak és bútorok lebegtek a házban, Janet pedig rémisztő alakokat látott a lakás különböző helyiségeiben, egyikőjük, egy Bill nevű idős ember szelleme pedig a fiatal lányon keresztül kommunikált a külvilággal. Peggy a családfő ezután fordult az egyházhoz, akik felkeresték Warren-éket, hogy vizsgálják ki az ügyet és szerezzenek bizonyítékot arról, hogy valóban démon tevékenykedik a házban, vagy csak egy nagyon ügyes megtévesztésről van-e szó.
Nem vagyok nagy horror rajongó, ezért öt éve szkeptikusan ültem be a Démonok között első részére, amiről előzetesen azt hittem, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Szerencsére kellemesen csalódtam és a film játékidejének nagy részében borzongtam, ez pedig elsősorban a James Wan által tökéletesen megteremtett atmoszférának volt köszönhető. A folytatást ezek után már kifejezetten vártam és nem kellett csalódnom. A hangulat teremtés ezúttal is csillagos ötös, a díszletek és jelmezek tökéletesen visszaadják a 70-es évek végi miliőt. Szerencsére Wan visszafogottan dirigált és nem esett a folytatások tipikus minden nagyobb, látványosabb és hangosabb csapdájába. A Démonok között 2 az első részhez hasonlóan akkor és ott hozza rád a frászt ahol kell és nem folyamodik olyan olcsó trükkökhöz, mint a huzattól becsapódó ajtók, vagy a sötétből az arcunkba ugró háziállatok.
Az Ed és Lorraine Warren-t alakító Patrick Wilson és Vera Farmiga hibátlan választásnak bizonyultak szerepükre, de a folytatás nem enged nekik elég teret a kibontakozásra hiába ők a film főszereplői. Külön említést érdemel viszont a megszállt kislányt alakító Madison Wolfe, akinek ez volt az első komolyabb film szerepe és ennek ellenére tökéletesen helytállt, sőt mi több hiteles alakítást nyújtott. A film leginkább emlékezetes karaktere ennek ellenére nem ő, hanem az apáca ruhába öltöztetett Marylin Manson-ra erősen hajazó démon, aki garantáltan álmatlan éjszakákat fog okozni sok embernek. Egyedüli negatívumként talán a film hosszát tudnám kiemelni, ami horrorhoz képest igencsak hosszúra sikeredett. A kicsivel több, mint 130 perces(!) játékidő alatt sajnos nem tudja folyamatosan fent tartani a feszültséget és az érdeklődést, ami talán a film közepén érezhető igazán, ahol nagyon leült a történet. A fináléra azonban magára talált és egy csavaros és látványos lezárást kaptunk.
