8.9 C
Budapest
szerda, október 28, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák A másik út - Minisorozat (Unorthodox: Limited Series - 2020)

A másik út – Minisorozat (Unorthodox: Limited Series – 2020) [Kritika]

Hogyan utasítsuk vissza gyökereinket? Erre a kérdésre ad választ a Netflix sorozata, mely négy részben lebbenti fel előttünk egy Ultra-Ortodox zsidó közösségtől „szökő” fiatal lány történetét. A sztori nagy körvonalaiban Deborah Feldman visszaemlékezésein alapul, melynek címe: Unortodox: Avagy hogy szakítottam botrányosan haszid gyökereimmel (Unorthodox: The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots by Deborah Feldman).  A sorozat leírása kissé félrevezető lehet. Az elénk tárt néhány sorból úgy vélhetnénk, hogy Esty (Shira Haas) az életéért küzdve menekül. És talán a történt kibontakozása közben még mindig ezt érezzük, azonban itt sokkal többről van szó. Ez a sztori nem menekülés-történet, hanem valójában választás-történet, világnézet-történet. Esty menekülése nem feltétlen fizikai, inkább világnézeti, egy olyan eltávolodás a gyökerektől, mely mindenkiben felmerül életének egy adott pillanatában.

Unorthodox

A történet nem bajlódik bevezetővel. Esty szökik. New York-ból menekül, egészen pontosan Williamsburgből, a haszidizmus egyik legjelentősebb irányzatát képviselő szatmári zsidók által lakott közösségből. Meg sem áll Berlinig, ahol a közösségből hasonlóan „kiugrott” édesanyja éli életét. Miközben Esty megérkezik ebbe a fényes, nyitott, fiatalokkal és történelemmel zsúfolt városba, mi visszapillantás kapunk az életébe. Fellibben a fátyol és bekukucskálhatunk egy ultra-ortodox zsidó közösség hétköznapjaiba. Megismerjük Esty magyar nagymamáját, rokonait, megtudjuk, hogy az éppen a tizenkilencet betöltő lánynak hogyan jelöltek ki házasságközvetítő által egy férjet, hogy milyen egy ortodox zsidó esküvő, milyen a nászéjszaka és mit jelent egy fiatal feleség számára, ha az elsődleges (vagyis tulajdonképpen az egyetlen, de kötelező) feladata, az utódok nemzése egy általa nem teljesíthető feladat.

Unorthdox

Négy részen át Estyvel vagyunk, de különös módon nem a közösség ellen. Bár a mai Netflixet néző szemünk nyilván megrökönyödik sokszor egy ultra szigorú, ultra bebetonozott szabályokkal és világlátással bíró közösség láttán, a kép mégsem teljesen sötét. Számos történetet láttunk már hasonló felhangokkal. Vad és életellenes vallási vagy egyéb meggyőződésű közösségekről néztünk már sorozatokat és persze szurkoltunk a főhősnek, hogy sikerüljön a szabadulás.

De ez a történet kicsit más. Mert persze Estyt is keresik. Sőt, utána küldik Yankyt, az ifjú férjet és kísérőjét, a közösség szabályait finoman szólva liberálisan kezelő Moishet, aki inkább erőszakos, csapodár és gátlástalan, mintsem meggyőződéses vadász. És ezért félünk és szurkolunk, hogy Esty megállja a helyét. Hogy sikerüljön a szökése annak ellenére, hogy az egész történet alig ölel fel 4-5 napot. De félelmünk a film alkotóinak jóvoltából mégsem rettegés. Inkább kíváncsiság, izgalom, kívánság, hogy „Gyerünk, Esty, sikerülnie kell!”. Persze mi sikerülhet négy nap alatt? Egészen sok minden. Esty berlini tartózkodásának első óráiban megismer egy fiatal zenészekből álló társaságot, akik rövid időn belül valódi lehetőséget kínálnak a lány számára.

De persze ki tudja, hogy ezek a lehetőségek valódiak-e vagy vágyálmok? Ki tudja, hogy az időközben Estyre bukkanó „üldözők” mit tesznek. Nem lövöm le a poént azzal, hogy itt nincs menekülés, futkosás vagy verekedés. Itt gondolatok csapnak össze, világnézetek. Egy lány szabadságvágya egy a törvényeikből, szabályaikból és kérlelhetetlen hitükből táplálkozó közösség erejével mérkőzik meg. Hogy ki nyer? Hát pont ezt nem szabad elárulni. De az biztos, hogy mi mind a négy részt végigbámuljuk anélkül, hogy az óránkra néztünk volna. Mert ez a minisorozat több egy szökésnél. Gondolatokat fakaszt, érzéseket és olyan megoldást kínál, melynek bírtokában nagy sóhajjal állhatunk fel a Tv elől, miközben saját „gyökereink” is eszünkbe jutnak.

[letsreviewuserrating postid=”23238″ id=”1351″ title=”Neked mennyire tetszett?” content_title=”Olvasói értékelés” image=”23278″ format=”1″ design=”1″ score_box=”off” skin=”2″][/letsreviewuserrating]

Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!
Hírdetés

KI NE HAGYD!