Házimozi: Égető bizonyíték (Burn after reading – 2008) [Kritika]

A Coen fivérek nélkül a filmipar sokkal szegényebb lenne. Most már több, mint negyed évszázada örvendezteti meg a testvérpáros Hollywoodot a hamísíthatatlan „Coen” stílúsú műveikkel. A filmtermésüket megnézve bátran állíthatjuk, hogy egy viszonylag termékeny rendezőpárosról van szó. Vannak alkotások, amik nem feltétlenül törtek ki az átlagfilmek közül, viszont bőven akadnak olyanok is, amik egészen a kultstátuszig birkózták magukat. Itt elsősorban olyan filmekre gondolok, mint például a Fargo, A nagy Lebowski, vagy a több Oscar-díjat is nyert Nem vénnek való vidék. Mindegyikre igaz, hogy kiváló karaktereket vonultattak fel és igen egyedi hangvétel és stílus jellemezte őket. A 2008-ban bemutatásra került Égető bizonyíték is bátran jellemezhető az előbbi jelzőkkel.

Égető bizonyíték

A történet szerint Osbourne Coxot (John Malkovich), aki CIA-tanácsadóként kereste a kenyerét éveken át, egyik napról a másikra elbocsájtják pozíciójából. Az alkoholproblémákkal küzdő férfi kitalálja, hogy ír egy memoárt korábbi élményeiből, amit aztán majd kiadhat. Cox életében nem csak a munkahelye elvesztése a probléma, hiszen felesége (Tilda Swinton) megcsalja őt egy szövetségi ügynökkel, Harryve (George Clooney). Ezen szerelmi háromszögön kívül a cselekmény elengedhetetlen fogaskerekei még, Linda (Frances McDormand) és Chad (Brad Pitt), akik egy fitness teremben dolgoznak. Linda egy középkorú, egyedülálló nő, aki végelkeseredésében plasztikai műtétekkel szeretne javítani a pártalálási esélyein. Az ő munkatársa Chad, aki a konditerem egyik edzője, hozzájut egy CD lemezhez, ami történetesen Osbourne Cox írományát tartalmazza. Ez pedig elindítja a végtelenül burleszk cselekmények láncolatát.

Égető bizonyíték

A film műfajának meghatározása izgalmas kihívás, hiszen egyszerre tartalmazza a kémfilm, a thriller és a komédia stílusjegyeit. Ez a zsánermix pedig egy rendkívül egyedi stílust kölcsönöz az alkotásnak. Az alaptörténet egy izgalmas kémfilm vagy egy thriller kiindulóhelyzete is lehetne. Csakhogy az egész filmet behálózza a feketehumor, ami miatt a történetet egy pillanatig nem tudjuk igazán komolyan venni, és ami miatt végig úgy érezhetjük, hogy egy paródiát láthatunk. A kémfilmekre jellemző összeesküvés elméletekről, folyamatos paranoia érzetről pedig olyan zseniális karikatúrát készítettek Coenék, ami miatt csak emelhetjük kalapunkat! Ezt a parodikus stílust több eszköz bevonásával érték el. Az egyik ilyen a véletlenek által alakuló történetvezetés. Ugyanis a filmben minden fontosabbnak nevezhető történés, valamilyen teljesen röhejes dolog miatt valósul meg. Ezek az apró, sokszor jelentéktelennek tűnő mozzanatok azok, amik aztán kirajzolják a film nagyon gondosan kitalált ívét. Az alapból nem bonyolult cselekmény néhol képes igencsak meglépni a váratlant, és meglepni a nézőt.

Égető bizonyíték

Az egész filmre igaz az „Aki hülye, haljon meg” mondás, hiszen a film karaktereinek sorsa elsősorban azért alakul úgy, ahogy, mert rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak meg. Szinte az összes főbb karakter megtestesít valamilyen negatív archetípust: Linda az a nő, aki a magánya miatt teljesen át akarja alakítani magát, mert úgy gondolja, hogy a külsőséggel minden problémája megoldódik. Társa Chad, aki kiválóan figurázza ki azokat a szépfiúkat, akik a külsőségen kívül más értéket nem nagyon tudnak felmutatni. Harry, a macsó szívtipró, aki a külsőségek ellenére egy rendkívül sebezhető figura. Az Osbourne feleségét játszó Tilda Swinton nagyon jól hozza a faarcú, a férje irányába teljesen érzéketlen feleséget, míg magát az Osbourne Coxot alakító John Malkovich pedig hozta azt, amit tőle elvárhatunk, azaz kellően indulatos, sokat káromkodik és emiatt minden vásznon töltött percét igazán élvezhetjük. A showt azonban elsősorban Brad Pitt és George Clooney lopja el. Mindkettejüket öröm nézni minden jelenetükben. Karaktereik elnagyolt, szánalmas figurák, és az ezekre a karakter típusokra jellemző tulajdonságok sokszorosan fel vannak nagyítva, így ez a film igazi humorának a forrása. Ugyanis ha a karaktereket nagy egészként vizsgáljuk, akkor kivétel nélkül elmondható mindenkire, hogy felszínes, bugyuta, önző figurák, akik egymást használják ki annak érdekében, hogy elérjék a saját céljaikat. A karakterek egymáshoz való viszonyulása pedig lehetőséget ad a folyamatos hazugságoknak, félreértéseknek, amik pedig egyenes utat szolgálnak a humoros cselekménynek.

Égető bizonyíték

Az égető bizonyíték méltó ahhoz, hogy Coenék klasszikusai között említsük. A végtelenül bugyuta karakterek és a véletlenek által kialakult bonyodalmak pedig maradéktalanul kiszolgálják a nézőt. Nem kímélve a kor emberét és politikai rendszerét sem, görbe tükröt mutatott számos ponton, mely által egy széles spektrumú társadalomkritika fogalmazódott meg.

Égető bizonyíték
Neked mennyire tetszett?
Olvasói értékelés0 Votes
0


Égető bizonyíték
Égető bizonyíték
Összességében
Kiváló szatíra, mely mesterien keveri a műfajokat, ami miatt egy igazán egyedi műként tarthatjuk számon
Pozitívumok
Zseniális humor
A szándékosan elnagyolt karakterek, akik önmaguk karikatúrái
A szándékosan elnagyolt karakterek, akik önmaguk karikatúrái
Brad Pitt minden vásznon töltött perce
Negatívumok
A film eleje egy kicsit lassan indul be
Brad Pitt karakteréből lehetett volna még több
85
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Nagy Norbert
Nagy Norbert
Hello, Norbi vagyok! Kiskorom óta rajongok a filmekért, sorozatokért. Műfajtól függetlenül, bármit megnézek, és szeretem utána kifejteni a véleményem róluk. Kritikáim írásban és videó formájában is megjelennek általában.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...