Thriller és horror: két olyan zsáner, amit jómagam nagyon kedvelek. Mindkettőnek megvannak a sajátos stílusjegyei, és csupán hangulatfüggő, hogy melyikhez nyúlok éppen. Vannak alkotások, amik viszont ezt a két műfajt vegyítik, így létrejöhet egy igazán izgalmas, feszült, helyenként félelmetes film. A kétezres években igen szép számmal hozakodtak elő ilyen mozikkal, és mai filmünk, a 2005-ben bemutatott Bújócska is egy ilyen alkotás, mely szerintem egy igen erős darab lett a hasonló műfajú filmek sorában.
David (Robert De Niro – Férfibecsület, Az ír) nemrégiben özvegyült meg, ugyanis a férfi felesége egyik este otthonukban öngyilkosságot követett el. A tragédiának a kilencéves kislányuk, Emily (Dakota Fanning – The Alienist) is szemtanúja volt, ami érthetően egy hatalmas törést okozott a lány életében. David, aki egyébként maga is pszichológusként tevékenykedik, egyik közeli ismerősét és kollegáját, Katherine-t kéri meg, hogy legyen a kislány pszichiátere. A lány állapota azonban nem igazán javul, így David úgy dönt, hogy kislányával ketten vidékre költöznek, remélve, hogy a környezetváltozás jót tesz majd a lánynak. A férfi terve kezdetben nem éppen a reméltek szerint alakul, ám egyik nap a kislány addig búskomor hangulata megváltozik. Az ok pedig egy új barát, Charlie. A kislány elmondása alapján David számára egyértelmű, hogy Charlie egy képzeletbeli barát, amit Emily azért hozott létre magának, hogy így vészelje át a trauma utáni időszakot. Azonban hamarosan fura események történnek a házban, és David kezdi megkérdőjelezni, hogy vajon Charlie tényleg csak a képzelet szüleménye, vagy esetleg egy valós személy?
A film erőssége elsősorban a hangulatában rejlik. Az eszközök, amiket használ, nem újkeletűek, hiszen itt-ott egyes elemeit a történetnek már láthattuk más filmekben. A mozi azonban nagyon jól építkezik, és ezeket a thriller/horror elemeket nagyon gondosan adagolva képes egy valóban hatásos atmoszférát teremteni. Helyenként szembetűnik egy-két, a műfajra jellemző klisé, ám ez abszolút nem probléma, mivel a cselekmény végig magába szippantja a nézőt.
A rejtély egészen a film végéig képes minket kételyekben tartani. Vajon minden szörnyűséget, ami történik, valójában a kislány követi el, és Charliet csak azért találta ki, hogy valakire ráfoghassa ezeket, vagy ez az új barát egy nagyon is valóságos személy, aki időnként felkeresi a kislányt és játszik vele? Ezek a kérdések teljesen nyitva állnak a mozi egésze során.
Megismerünk néhány karaktert ebből a kisvárosból, mint például a helyi rendőrt, a ház tulaját, vagy éppen a szomszédokat. A film nagyon ügyesen játszik azzal, hogy egy-egy szófordulattal vagy gesztussal gyanúba keverje ezeket a személyeket, így végső soron bármelyikükről el tudjuk képzelni, hogy a lány titkos barátja legyen. A cselekmény során láthatunk időnként felvillanó, álomszerű képeket, mely további kérdéseket vetnek fel a nézőben. A film végi nagy csavar láttán pedig garantáltan tátva marad a szánk.
A mozi két fő karakterére a lehető legjobb színészeket castingolták. Robert De Niro egy igazi legenda, akinek, mint minden, ez a szerep is nagyon jól áll. Az Emily-t megformáló Dakota Fanning pedig a kétezres évek talán legkeresettebb gyermekszínésze volt, nem véletlenül. Rendkívül tehetséges lány, aki minden szerepét teljes hitelességgel át tudta élni, gondoljunk csak olyan filmekre, mint például A tűzben edzett férfi, a Világok harca, vagy éppen a Bújócska, melyben bizonyos jelenetekben joggal vélhetjük felfedezni a hasonlóságot az Addams Family híres karakterével, Wednesday-jel. Érdemes szót ejteni a film zenéjéről is, hiszen kétségkívül hozzájárul a mozi sötét, titokzatos hangulatához.
