Az Aranyélet késztőinek merészségére és bátorságára jellemzővel egy ideig valószínűleg nem találkozunk majd. Míg az első és második évad a kisstílű mutyizó, ügyeskedő életformába engedett betekintést, addig az utolsó évadra a Miklósi család emelte a téteket és végre ők is a nagyok között játszhatnak. Az albérletmutyiból és csempész bizniszből származó bevételeket felváltják az uniós pénzek, államtitkári és oligarcha kapcsolatok, valamint külföldi pénzek tisztára mosása, és amíg a korábbi évadokban csekély milliós összegekről szóltak az üzletek, most már milliárdokkal dobálóznak, végül pedig az ismerős belvárost is lecseréljük a káprázatos Dunakanyarra.
A harmadik évad mondhatni tökéletesen mutatja be a mai magyar valóságot, továbbra is olyan jellemeket és helyzeteket lehet megismerni, amik a mindennapi életünkből is ismerős lehet számunkra. Ez rosszul is elsülhetett volna, hiszen jogosan merül fel a kérdés, hogy a mindenhonnan felénk áramló abszurdabbnál abszurdabb híradások után ki szeretné még a szabadidejét is egy ilyen témával tölteni és azt nézni, hogy a befolyásos haverok és gátlástalan hazugságok segítségével gazdagszanak meg emberek mások kárára. Márpedig ebben az évadban ez vár ránk, ugyanis az első sorból nézhetjük végig, hogy a politikusi babérokra törő Janka, a nagyvállalkozóvá avanzsált Attila, Gáll Ferenccel és Boros Zsuzsa, államtitkár asszonnyal, hogyan is próbálnak mindent kiszipolyozni Szentvázsony településéből.
A simlisség mellett a mai magyar média helyzetét is sikerült kicsiben, mégis hatásosan leképeznie a készítőknek. Új szereplőnk a szentvázsonyi lap újságírója, – Bakonyi Csilla, a Jászai Mari Színház színésze – aki teljes mértékben azon van, hogy minden követ megmozgatva borsot törjön „főhőseink” orra alá, de végül nem várt fordulatot vesz az ő helyzete is. Karaktere és története szépen rávilágít arra az ellehetetlenítésre hajazó helyzetre, amiben ma az újságírók kénytelenek dolgozni. Meddig várható el valakitől, hogy mindent a munkájának szenteljen alá, még úgy is, hogy azzal saját és mások egzisztenciáját veszélyezteti?
A harmadik évad nemcsak új szereplőket vonultat fel, de részletesebben megismerhetünk néhány régebbi ismerőst is. Gáll Feri hűséges csatlósa, a merev rendőrnő (Danis Lívia) és Mira szerelme, az amúgy halvérű ügyész (Rajkai Zoltán) karakterét is tovább árnyalják. De mégis a legjobb, hogy Boros Zsuzsa személyében megismert politikus asszony igazán méltó ellenfele Jankának. Az előző évadban már megismerhettük a szélsőjobbos politikust, akit megrázó tragédia köt a Miklósi családhoz és aki nem engedi, hogy újdonsült “barátai” csak úgy, a jóváhagyása nélkül hozzanak döntéseket vagy éppen kihagyják a család belső ügyeiből.
A harmadik évadban Miklósiéknak végérvényesen rá kell jönniük, hogy akármennyire is mélyre süllyednek, sosem nyerhetnek igazán, mert mindig van valami, ami nem hagyja, hogy azt az életet élhessék, amiért szerintük mindig is megdolgoztak és ezért nekik az kijár. Persze itt jön a kérdés, hogy mit is jelent az, hogy kinek mi jár. Ha végre megkapod azt a nyugodt kispolgári életet, ami után mindig is ácsingóztál, de ehhez másoknak szenvedniük kell? Ha a gyermekeivel oly keveset törődő anya végül új esélyt kap, de korábbi lénye az ami ezzel megszűnik? Vagy ha a mindig szabadulni és önálló életre vágyó tinédzser végül már soha nem jut egyről a kettőre?
