Rosamund Pike a Holtodiglan című, David Fincher filmben bebizonyította már, hogy nála kevesen hozzák jobban a kissé szociopata, a céljai érdekében bárkin és bármin átgázoló, hideg tekintetű női karaktert. A Fontos vagy nekem című, a Netflixen debütáló moziban pedig mindenki örömére, ismét egy hasonló karakter bőrébe bújhatott a színésznő.
A történet központjában Marla Grayson áll, aki idős emberek gyámjaként keresi a kenyerét. Teszi ezt korántsem tiszta eszközökkel, ugyanis valamennyi ügyfelét gyakorlatilag a különböző kapcsolatain keresztül, szükségtelenül helyeztette a gondnoksága alá, így hatalmas vagyonokat legombolva ezekről az emberekről. A legújabb ügyfele igazi kincsesbányának ígérkezik, ám a tervébe porszem kerül, ugyanis ennek a hölgynek alvilági kapcsolatai vannak. Marla pedig életében először, igazi ellenségekre bukkan.
A film hivatalos műfaji besorolása dark comedy thriller, azaz egyfajta sötét humorral megfűszerezett thriller. Ez a besorolás azonban nem teljesen állja meg a helyét szerintem, hiszen bár, van egy-két komikusabb jelenet, vígjátéknak korántsem nevezném. Az alapstory nagyon ötletes filmet vetített előre, amit szerintem sikerült igen jól kiaknázni. A történet jól építkezik, és fordulatokból sincs hiány. Végig képes megtartani a feszültséget, és nem igazán sejthetjük, hogy hova is fog kifutni a cselekmény. A jól megírt forgatókönyv mellett, a film igazi erénye a főszereplő Rosamund Pike, és az ellenségét alakító, Peter Dinklage. Mindkettejük jelenléte zseniális, képtelenség nem élvezni a játékukat.
Ami a legfurább, és talán ez is teszi igazán különleges csemegévé a filmet, az az, hogy gyakorlatilag senkinek sem tudunk igazából szorítani. Marla karaktere egy igazi gerinctelen, mindenkin átgázoló, egoista, pénzéhes nő, aki annak ellenére, hogy a mozi főszereplője, egy pillanatig nem tudott bennem szimpátiát kiváltani. Sőt, a mozi nagyobb részében a másik oldal tölti be az áldozat szerepét, így talán nagyobb szimpátiát kiváltva a nézőből. Hatalmas bravúr szerintem az, hogy úgy képes a film maga elé szögezni, hogy valójában senkiért nem szorítunk igazán. Ezt pedig szintén a jól megírt, izgalmas cselekmény bizonyítja, mely egy kimondottan gyakori társadalomkritikát is megfogalmaz, célkeresztbe helyezve a hasonló embertípusokat, akik pénzért gyakorlatilag bárkin átgázolnak.
A filmben azért találkozunk néhol kicsit eltúlzó, sokszor logikátlan és életszerűtlen pillanatokkal. A főszereplőnk, bár rafinált nő, kissé túl keménynek van beállítva. Persze, ez az, amit elvárunk ettől a karaktertől, de nehéz elképzelni azt, hogy a való életben, ilyen helyzetben ennyire megtörhetetlen legyen valaki, és ennyire kitartson, miközben az addigi élete szép lassan darabokra hullik, és egyértelműen a saját bőrét viszi a vásárra. Valamint nem tudom, hogy a való életben hasonló helyzetek előfordulnak- e, de nem lennék meglepve, ha az amerikai álmot hajszolva, lennének olyan emberek, akik hasonló módszerekkel keresik halálra magukat.
Mivel ez egy film, azért ezeken nem akadunk fent, de néha a fejem fogva elismételtem párszor, hogy „Na persze!”. A néhol kicsit túltolt karakter motivációk mellett még egy dolog szemet szúrt. Mégpedig, hogy a férfi karakterek néha bántóan inkompetensnek és életképtelennek vannak beállítva. Ezeket leszámítva, azonban egyéb negatívumot nem tudnék feltétlen kiemelni.
Annak ellenére, hogy a mozi kilencven százalékban egy jó kis thriller, képi világban a szöges ellentéte annak, amit megszoktunk. Míg általában erre a műfajra, a kissé fakó, sötét tónus a jellemző, ebben az esetben egy olyan filmet kapunk, ahol abszolút az élénk, élettel teli színek dominálnak. Ez pedig egy nem mindennapi, érdekes filmtechnikai döntés, ami itt kétségtelenül működött is. Néhol talán a Safdie-fivérek filmjeire emlékeztetett egy kicsit a fényképezés.
A Fontos vagy nekem egy jó storyval rendelkező, jó ütemű, könnyed, egyben feszült thriller lett. A legnagyobb bravúr azonban kétségtelenül az, hogy az egész film két ellentétes oldal harcáról szól, és úgy követhetjük végig az eseményeket, hogy valójában egyik oldal mögé sem tudunk teljes mértékben beállni. Egyszerűen csak érdekli az embert, hogy mi lesz a történet végkifejlete, és mindezt háttérből, a páholyból tekinthetjük végig anélkül, hogy bármely karakter mellé le kéne tennünk a voksunkat. Ez pedig mindenképp egyedülálló, hisz kevés olyan film van, ahol ne a főszereplőnknek szorítanánk, ám itt ismerve Marla tetteit, nem igazán tudunk aggódni érte. Egy ötletes, fordulatos kis mozi ez, melynek végkifejletéről majd mindenki eldönti maga, hogy tetszik-e, vagy sem.
