David O. Russel A harcos, a Napos oldal vagy az Amerikai botrány című alkotásaival egyértelműen a sikeres rendezők táborát erősíti. Legújabb filmjébe annyi A-listás sztárt hívott meg, amilyet nagyon ritkán tapasztalhatunk filmnél.
Burt (Christian Bale – A gépész, Batman trilógia), Harold (John David Washington – Tenet, Malcolm és Marie) és Valerie (Margot Robbie – A Wall Street farkasa, The Suicide Squad) az első világháború környékén köt szoros barátságot. Az útjuk különválik, ám egy rejtélyes gyilkosság évekkel később ismét összehozza őket.
Az Amszterdam nyitánya, és első harmada egészen élvezhető minőséget képvisel. A párbeszédek, a karakterek közti viszonyok megismerése, a poénok, gyakorlatilag minden jól működik. A gond az, hogy ez a film többi részéről nem mondható el. A cselekmény egyszerűen végig egy mederben úszkál, és igazából nem halad semerre. Azt hihetné az ember, hogy valamilyen szövevényes összeesküvés bontakozik majd ki ebből, de a szereplőink csak vándorolnak A-ból B-be, beszélgetnek, majd ismét barangolnak. Emiatt pedig a mozi felétől már gyakran pozíciót kellett váltanom a moziszékben, mert azt vettem észre, hogy egyszerűen unom a filmet.
Nagyon fura élmény volt, hiszen amikor ennyi sztárt látunk a vásznon, azt hihetnénk, hogy az egyenes út a minőség felé. Christian Bale, John David Washington, Margot Robbie, Chris Rock, Rami Malek, Robert de Niro, Anya Taylor-Joy és még Taylor Swift is tiszteletét teszi. Velük nincs is baj, mindenki jól játszik. Ez a mozi a forgatókönyvön csúszott el egyértelműen. A rendező érezhetően egyfajta társadalomkritikát is meg akart fogalmazni, és ráhúzni a 30-as évek világára, érzékeltetve, hogy bizony vannak örökérvényű dolgok, amik az idővel sem változtak. Végig érződik ez a gazdagokat kifigurázó társadalomkritika, de valójában ez sem igazán elég ütős.
Ritka, hogy egy mozi ennyire ne működjön semmilyen szinten. Egy kicsit jobban odafigyelve a forgatókönyvre, lehetett volna egy jó kis neo-noir, humoros, mégis feszült mozi ez, a rejtélyt sokkal szövevényesebb módon kibvontva, de a rendező megelégedett egy felszínes, érdektelen storyline-al. Két dolgot tudnék mondani a színészi teljesítményeken kívül, ami kicsit menti az összeképet, az pedig a fényképezés, illetve a zenei aláfestés. De sajnos, ha az ember, egy több, mint két órás mozira beül, ahol ennyi színészóriást lát a vásznon, ez édes kevés. A sok mellékszál, és ennyi karakter megfeküdte a film gyomrát, és valahol félúton teljesen letért a jó ösvényről. Kár érte, pedig kiváló ügynök lehetett volna.
