Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki túlélje a köztes világot. Ha sikerül, akkor tovább élhetnek… de az is lehet, hogy a másvilág nem engedi el olyan könnyen azokat, akik megszöktek előle. Ez az Alice in Borderland.
Brutális erővel robbant be első évadával a japán sorozat, az Alice in Borderland. Nem csak izgalmas és új volt a korábbi sorozatokhoz képest, hanem fenomenális történettel dolgoztak a készítők. Sokak örömére pedig nem is olyan régen megérkezett a sorozat második szezonja is.
Emlékszem, hogy az első évadot késő éjszakáig néztem, kint a hideg őszi szél tökéletes aláfestése volt a hideg, vérfagyasztó történéseknek. Mivel a sorozat pont karácsony előtt érkezett, reménykedtem benne, hogy valami hasonló élményben lesz részem. Ennek ellenére sajnos többször nyomott el az álom, a sorozat közben, mint kellett volna.
Az előző évadban ott hagytuk abba, hogy a főszereplőink megszerezték az összes alap kártyát a francia pakliból és már csak a fontos lapok maradtak. Így az első részben rögtön bele is csöppenünk a közepébe és az első király kártya játékát láthatjuk, ami szín tiszta öldöklés. Mivel a játék annyiból áll, hogy meg kell ölniük a királyt. De innen gyorsan el is szabadulunk, megadva a lehetőséget a kártyának, hogy a végén egyfajta főbossként visszatérhessen. Majd. De elsőkörben kövessük merre is visznek minket Arisuék.
Itt a piros, hol a piros
Az első évad brutális erőssége a játékokban rejlett. Itt is játékok vannak. Elvileg. Gyakorlatilag nem igazán. Amikor megismertük a sorozatot, megállás nélkül egy életre-halálra szóló küzdelemben kellett a szereplőknek résztvenniük és akinél nem volt meg az aduász, annak lőttek. Szó szerint. Minden rész egy újabb játékot jelentett. Azzal együtt pedig egy újabb izgalmat.
Hát itt nem.
Arisu (Kento Yamazaki – Death Note, Good Doctor) és becses csapata nekilát a treff királynak és csak a harmadik rész közepére sikerül végezniük a pályával. Ezzel önmagában nem lenne gond, ha. Nem. Így. Beszélnének. Az. Egész. Rész. Alatt. És persze a mondatok között fél perc szünetekre kell számítani. Legalábbis a drámai jeleneteknél biztos így volt. Ezeknél a jeleneteknél sajnos nem sok mindenre emlékszem, mert a nagyobb lélegzetvételeknél le-lehunytam a szemem és még így sem maradtam le igazán semmiről. Persze nem azt akarom mondani, hogy rosszak voltak a játékok, mert voltak izgalmas pillanatok, vagy amikor megérte elgondolkodni azon, hogy húúha ezt én vajon, hogy oldanám meg. De a valóságban nagyon keveset láttunk, és egy csomó izgalmas ötletből csak egy rövid bejátszást engedtek meg a készítők. Nesze nektek ilyesmi is volt, aztán képzeljétek el, hogy nyerték meg…
Ami főleg azért nehéz, mert miután rögtön az elején egy tragikus halál miatt szétválik a csapat, sokszor azt látjuk, hogy a bikinis, vagyis Kuina (Asahina Aya – Runway24, Girl Gun Lady) kiverekszi magát egy játékból kitudja mennyi férfi ellen… Igen, a karakter erős, de szerintem egy jó küzdősportos ember is azt mondaná, hogy 10-15 férfi ellen egymagában nem biztos, hogy nyerne. Vagy éppen Arisu egy ügyességi játékban nyer…
Volt ász, nincs ász, nindzsák
És ha már a szereplőknél tartottunk, akkor érdemes egy kis kritikával kezelni ezt a témát is. Míg az első évadban mindenki megtalálhatta kedvenc karakterét, mivel mindegyik rendelkezett valamilyen jellegzetes tudással/tehetséggel, addig a második évadban azokat vagy elvesztették, vagy kisarkították. Sőt, az új vagy újabb karakterek története egyáltalán nem lett elmélyítve, így nagyjából senkivel nem lehetett azonosulni a nyolc rész alatt.
Talán leginkább azzal a kisfiúval sikerült, akinek a szülei már meghaltak és neki is lassan lejár a vízuma. Ezért Usagi (Tao Tsuchiya – The Cinderella Addiction, Mare) el is viszi egy királynős játékra, hogy még egy kis időt szerezzen neki. Tényleg látszik, hogy próbálnak segíteni, hogy a kisfiú mennyire tehetetlen és kiszolgáltatott.
Aztán ennyi volt a történet. A kisfiút valahol ott hagyták az út szélén vagy valahol, amint megnyerték a játékot. Ennyi. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Arisu nagyjából sosem csinál semmi hasznosat, mégis mindent túlél és mindenki őt akarja maga mellé állítani.
Ennek ellenére, az összes főszereplőnk egy valódi nindzsa, képzet harcos és szuperhős. Amikor Usagi lövöldözést hallva a nyílt terepre fut védtelenül, nálam akkor tört el valami. Aztán meglőtték az egyetlen értelmes karaktert. Valaki túlélte, hogy puskával hasba lőtték. Valaki azt, hogy a fejétől lefele végig lőtték, van, aki azt, hogy szétkéselték. Annyira abszurd és lehetetlenek voltak nem csak a harcjelenetek, de a túlélési arányok, hogy nem csak értéktelenné vált bárkinek a halála, de inkább volt az egész nevetséges, mint tragikus.
JOKER
Az egészet, például a szörnyen vonatott és tényleg Alíz Csodaországban ihlette utolsó játékot a lezárás hozta vissza. Valamennyire.
Jó ötlet volt, hogy az összes lehetséges végződést megnéztük, ami magyarázatot adhatna a játékokra. Virtuális valóság, időutazás, mentális betegség és a többi. Majd egy teljesen más magyarázattal álltak elő. Érdekes megoldás volt, ami se nem rossz, se nem kiváló. Igazából esélyt adtak arra, hogy még egy évadot kisajtoljanak a sorozatból. Főleg a Joker kártya megjelenésével.
Összeségében nem lehetett már a második évadot annyira visszahozni, hogy azt mondjam, volt olyan jó, mint az első, de sokat mentett a lezárás rajta. Vannak elvarratlan szálak és kérdések, amikre a választ lehet keresni, így kíváncsian várom, mit produkálnak a következőkben.
