Ajánló: Éli az életét (Vivre sa vie – 1962)

„Másoknak csak kölcsönbe, magadnak örökbe add magadat.”

Godard-ról általában a Kifulladásig és Belmondo neve jut eszünkbe, pedig számos remekművet alkotott az új-hullámos filmrendező. Ilyen gyöngyszem Anna Karina főszereplésével az Éli az életét. Bár a történet rendkívül egyszerű, talán kicsit átlagos is – fiatal nő vágya, hogy bekerül a filmszakmába, végül prostituált lesz – mégsem nélkülözi a Godardnál oly nagyon szerethető rejtett üzeneteket, filozófiai tartalmakat. S mindezt úgy, hogy közben bepillantást nyerhetünk egy nő lelkébe.

Nana (Anna Karina) éli, vagyis inkább élné majdnem mindennapi életét: szeretne bejutni a filmiparba, s ennek érdekében szinte bármit megtesz. Itt egyébként érdemes megjegyezni, hogy a színesznő maga is hasonló módon (fotómodell) került a mozi világába. Nyilván nem életrajzi filmről van szó, de remek színészi alakításának hátterében, akár saját életének tapasztalatai is állhatnak. A cselekmény – Godardtól megszokott módon – jól követhető, szépen megszerkesztett és bőven túlmutat önmaga egyszerűségén. A főcímben megjelenő Montaigne idézet szinte prolepszus-szerűen jelzi Nana sorsának alakulását, amit egyébként tizenkét „képben” jelenit meg a rendező. A tizenkettes szám is tekinthető egyfajta előjelnek, s aki kedveli az ilyenfajta burkolt üzeneteket, az könnyen talál hasonló szimbólumokat a filmben.

Itt ugyanis mindenre érdemes odafigyelni, mert jelentősége van a mondatoknak, a mozdulatoknak és még a háttérben felbukkanó plakátfeliratoknak is. Godard filmjei mindig hordoznak mögöttes üzeneteket, nem csak nekünk egyszerű filmnézőknek, hanem nagyon eredeti módon saját kortárs filmrendezőinek is. Az egyik jelenetben például feltűnik egy Truffaut film címe. Ha ügyesen nézzük a filmet, kellemes meglepetésekben lehet részünk! Ajánlom a filmet mindenkinek aki szeret kicsit (vagy nagyon) a dolgok mögé látni és kedveli az olyan filmeket, amiknek megértéséhez nem csak néznie szükséges, hanem gondolkoznia is. Nem hosszú, nem vontatott és nem nehéz. Mindenképpen többször nézhető, művészfilm rajongóknak pedig nagyon ajánlott.



Friss

Dungeons and Dragons: Betyárbecsület kritika (Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves, 2023)

Hogy megfelelő ívvel indítsam ezt a kritikát (ugyanakkor elhelyezzem magamat a „mi köze van...

Star Wars: Thrawn-trilógia – Legendák – a legjobb történetek könyvajánló: Mindenki kedvenc Star Wars folytatása újra a boltokban!

Ezúttal kemény kötetes változatban jelent meg a Szukits gondozásában Timothy Zahn remekműve, a Thrawn-trilógia,...

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hasonlóak

Katonadolog, avagy a kutya, amelyik se nem ugat, se nem harap: Katonadolog (Dog, 2022 – United Artists Releasing) kritika

"Egyszer a kutya és/vagy az izmoscsávó miatt megnézhető, gyerekeknek a kutya ellenére nem ajánlott..." Holivúd...

Tisztítótűz: Akik az életemre törnek (Those Who Wish Me Dead, 2021 – New Line Cinema) kritika

Februárban a hazai HBO Go-ra is megérkezik Taylor Sheridan (Wind River - Gyilkos nyomon)...

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...