12.7 C
Budapest
vasárnap, október 25, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Ösztön (Instinct - 2019): Filmkritika

Ösztön (Instinct – 2019): Filmkritika

A vágy határai végtelen távolságban vannak.

A rendezőként debütáló Halina Reijn első nagyjátékfilmje elnyerte a Variety Piazza Grande Award díját és a hollad szakma ezzel nevezett 2020-as Oszkár díjra. Igazuk volt. Ez a film remek. Nem egy könnyen fogyasztható alkotás, és aki bármilyen látványosságra, esetleg feloldozásra vágyik, az bele se fogjon, mert ez a történet szigorúan arra törekszik, hogy egy történeten át megértsünk egy üzenetet. Egy nem is túl egyszerű üzenetet. A film nyugodtan nevezhető kis költségvetésű kamaradarabnak. Valójában két főszereplő van és három olyan karakter, akik kelléként kiegészítik ennek a két alaknak a játékát. Hogy miről van szó, azt csak néhány szóban érdemes felvázolni, mert a történések túlnyomó része nem a cselekményben játszódik, hanem a fejekben (mind a szereplők, mind a nézők oldaláról) és ha túl sokat felfednénk az eseményekből azzal csorbulna az élmény.

Ösztön

Ennyi mondható el tehát: Adott egy pszichiátriai intézet (inkább nevelő jellegű mintsem börtön), benne egy szexuális visszaélésekkel büntetett, de már majdnem rehabilitált férfi, és egy magányos pszichiáter nő. Kettejük viszonyáról szól a film. Ez így talán nem tűnik túlzottan érdekfeszítőnek, azonban ennél többről van szó. Jóval többről. A történet ugyanis lassan fedi fel magát, és csak fokozatosan látunk bele a két főszereplő fejébe. Csak lépésről lépésre fogalmazódnak meg bennünk azok a bizonyos kérdések.



A film címe: Ösztön. Egyszerű cím, nincs túlcicomázva, mint ahogy maga a cím mögötti fogalom is egyszerű. Ösztön. Az a zsigeri késztetés, mely anélkül hajt előre minket, hogy bármit is tehetnénk ellene. De mi van akkor, ha két lény állati hajtóereje egyszerre tüzeli és oltja egymást? Mi van akkor, ha ezek az erők csak úgy képesek összefonódni, hogy közben önnön vagy a másik pusztulását okozzák? És egyéltalán, meg lehet állítani ezeket az erőket? Az intellektus képes korlátokat szabni nekik, vagy ez a harc eleve kudarcra van ítélve? És ha nincs menekvés, akkor van határ? Van jó és rossz ösztön? És ezek a mélyről táplálkozó erők honnan kapják az üzemanyagot, miért olyanok amilyenek valakinél és miért más egy másik ember esetén? Minden gondolkodásra késztető film éppen attól jó, hogy kérdéseket tesz fel, melyekre nem is minden esetben ad választ. Egyszerűen csak azt mondja: Látod, ez van. Halina Reijn alkotása pont ilyen: felhívás egy gondolati keringőre.

Ösztön

A főszerepet alakító Carice van Houten (Trónok Harca) számos – főként holland – díj tulajdonosa érzékenyen és remek drámai erővel alakítja a pszichiáter, Nicoline szerepét, nem marad le mögötte – bár neki kevesebb dolga van – az Idris szerepébe bújt Marwan Kenzari (Aladdin, A halhatatlan gárda) sem. A film többi eleme nem kiemelkedő, de nem is kell annak lennie, hiszen itt nincs szükség látványelemekre, csak arra, hogy a történet menjen előre a maga útján, anélkül, hogy azt bármi megakasztaná.

Ösztön

Érdemes még megjegyezni, hogy a film szexuális tartalmú, és bár keretek között marad, de felvonultat néhány szexuális tartalmú jelenetet. És itt a „szexuális” jelzőt direkt használtam, mert nem erotikáról van szó és nem is pornográfiáról, hanem az emberi lét talán legősibb ösztönéről a szexualitásról, és annak személyenként eltérő formájáról. Ezért nem ajánlott olyan nézők számára, akik irtóznak az efféle képi megnyilvánulástól.


VÉGSŐ PONTOZÁS

Rendezés
70 %
Színészi alakítás
80 %
Történet/Forgatókönyv
80 %
Fényképezés
65 %
Filmzene/Hang/Effekt
65 %

Összegzés

Akiket érdekel egy jól megfogalmazott, jól elmesélt, eljátszott történet, annak ez a film nem okoz majd csalódást. Főként akkor nem, ha utána rászán még néhány órát az életéből arra, hogy átgondolja azt, amit látott.
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!
Hírdetés

KI NE HAGYD!