hétfő, november 11, 2024

Trending

Hasonlóak

A sértés (L’insulte / The Insult – 2017) [Kritika]

Azért is fontos ismerni a történelmet, hogy ne kövessük el újra a múlt hibáit, és hogy ne tudjanak minket hamis állításokkal manipulálni a nacionalizmus és a hazaszeret álcáját felhasználva. A múlt ismerete így az egyén és az ország szintjén is létfontosságú a továbbhaladáshoz, viszont nem szabad benne ragadni. A régi sérelmek, a tragédiák és a traumatikus történések mind mély sebet hagynak, az A sértés pedig egy jogi drámaként bemutatja, hogy mennyire fontos továbblépni, és mennyire káros a magunk és a környezetünk számára leragadni.

A film középpontjában két más szociokulturális közegből származó hétköznapi ember áll: Toni, egy libanoni keresztény, aki aktív a pártjában, és fiatal feleségével várja közös kislányuk születését; valamint Jasszer, egy középkorú palesztin menekült, akit Libanon gyakorlatilag idegenként kezel. Egyik nap Toniék emeleti lakásuk előtt dolgozó vízszerelő brigád vezetője, Jasszer észreveszi – fejére folyik a  felmosó víz – hogy a terasz csapadékelvezető csonkja nincs bekötve a csatornába, hanem szabad kifolyással – szabálytalanul – az utcára jut a víz. Jasszer – a palesztin menekült – először Toninál próbálkozik a hibás cső javítása érdekében, majd miután elutasítja, kívülről, az engedélye nélkül bekötik a csonkot az esőcsatornába.

Hiába korrekt a műszaki megoldás, Toni szétveri a csövet egy kalapáccsal. Jasszer indulatosan elküldi a „pi**ába”, amiért Toni bocsánatkérést vár tőle. (A fordítás a „barom” kifejezést használta, viszont gyaníthatóan az eredeti szövegben ez sokkal durvább lehetett.) Az ügy akkor eszkalálódik a tettlegességig, amikor Toni ráüvölt, hogy „bárcsak Saron [izraeli miniszterelnök] kiirtott volna benneteket” – utalva itt Jasszer palesztin mivoltára. Jasszer erre bordán vágja, amely következtében a bíróságon kötnek ki, az ügy pedig nemzeti szintűvé duzzad, érintve a szólás szabadságát, a rasszizmust, a menekült válságot, a Közel-Kelet politikáját, illetve a szavak hatását – többek között.

Ziad Doueiri rendező remekül ragadja meg ezt a témát, és a kellő mértékben mutatja be mindkét fél oldalát, kitérve arra, hogy nincs egyszerű eset, és hogy Toni idegengyűlölete mögött is rejtőzik valami, amit érdemes lehet a felszínre hozni. Közös forgatókönyve Joelle Toumával nagyon empatikusan érint egy igazán érzékeny témát, és kellő mértékben hozza elő a történelmi feszültségekből fakadó problémákat, kitérve arra, hogy milyen hatással vannak környezetükre azok, akik túlzottan beleragadnak a politikai retorikába. A film két főszereplőjére egyaránt hatással volt egy-egy valós konfliktus, viszont a mellékfigurák – köztük a két felet védő ügyvéd – sem mentesek a múlt terhe alól, ami komplexebbé és érdekesebbé teszi a helyzetet.


Határozott pozitívum, hogy egy ennyire pattanásig feszült helyzetben nem foglal alapvetően állást a film, viszont kellő mértékben kitér arra, hogy milyen borzalmas nyomokat hagyhatnak a közeli események. Kitér például a Jordániában lezajlott Fekete Szeptemberre, amely rengeteg palesztin áldozatot követelt, vagy a libanoni polgárháború olyan tragédiára, mint a damúri mészárlás, érintve két fontos alakját is, Basír Gemájelt és a már említett Ariel Saront. Ez azért is kiváló, mert érthetőbbé teszi azon nézők számára is az eseményeket, akik kevésbé jártasak a Közel-Kelet ezen érájában, illetve felsorakoztatja, hogy a két oldalon milyen traumák hagytak mélyreható nyomot, és hogy csupán szavak mit hozhatnak elő belőlünk. Felmerül így annak a kérdése is, hogy milyen következményei vannak a kimondott gondolatoknak, és hogy milyen komplex utóhatása lehet annak, ha csupán szavakkal bántunk másokat.

A film apró hibája, hogy túlzott szövevényességgel próbálja karaktereit érdekeltté tenni a konfliktusban, viszont ez eltörpül a fenomenális színészi játék mellett, amit egyrészt a két főszereplőt alakító Adel Karam és Kamel El Basha nyújt, másrészt hitelesek és hihetőek ügyvédjeik, rokonaik és családtagjaik. A két központi figura tekintetében és tartásában megtalálható az a mélyreható fájdalom, elkeseredettség és feszültség, amit előhoznak a felkavaró emlékek. Ez kihat mindenki másra, ami kiválóan érezteti, hogy a mély indulatok másokat is érintenek, és egy apróságból óriási probléma kerekedhet.

A sértés azért egy kiváló film, mert érthetően, mégis izgalmasan foglalkozik korunk komplex témáival. Sajátosan közel-keleti, de globális témákat dolgoz fel, és remekül demonstrálja, hogy mindannyian emberek vagyunk, viszont múltunk jelentősen befolyásolhatják érzéseinket – ezeket feldolgozni és a problémákon túllépni pedig egy olyan nehéz lépés, ami azonban szükséges a békés együttéléshez. Lehet, hogy sértettek vagyunk, lehet, hogy áldozatok, de bárki bármikor lehet az, és nem tudhatjuk, hogy mások min mentek keresztül – ez a központi üzenet pedig csodálatosan jelenik meg.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés3 Votes
95
A sértés
Összességében
A sértés igazán érzékeny és komplex történelmi és politikai témákat dolgoz fel egy izgalmas jogi dráma keretein belül, amely ugyan a Közel-Kelettel foglalkozik, üzenete mégis globális: hatékonyságához pedig jelentősen hozzájárul a téma empatikus kivitelezése és a színészek odaadó alakítása.
Pozitívumok
Komplex és elgondolkodtató témák empatikus megközelítése
Az érintett felek körbejárása és vizsgálata
Remek színészi alakítások
Negatívumok
Néha kissé túl szövevényes, amitő hiteltelenné válhat helyenként
95
Értékelés
Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog.Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat...Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/