Félidőnél jár Loki saját sorozata a harmadik résszel, ami egyúttal az eddigi legrövidebb is a sorban. Az epizód meglepően sok szimmetriát mutat az elsővel, főként a jórészt kevés szereplős jellege miatt.
A Loki első epizódjában a címszereplő Mobius-szal folytatott mély beszélgetést, ezúttal viszont – némi konfliktus után – a saját Variánsával, Sylvie-vel (Sophia Di Martino) mélyül a kapcsolata. A párbeszédből alkalmunk nyílik jobban megismerni Sylvie történetét és képességeit, amik nagyban eltérnek a Tom Hiddleston által megismertektől, és lényegében egy teljesen új karaktert kapunk ezáltal. A két Variáns között még amolyan rivalizáló szimpátia is kialakul, érdekes lesz tovább kísérni kettejük viszonyát.
Szerencsére ezúttal izgalmakban sincs hiány, a két Loki közti bunyó, a vonatra keveredés és az azon kialakuló konfliktus is megfelelő mértékben feszültségkeltő, de az igazi adrenalinbomba az utolsó pár percben érkezik egy jól megkoreografált lezárással. Az epizód is rendkívül érdekes környezetbe lett beleágyazva (Magát az epizódot is rendkívül érdekes környezetbe ágyazták), a holdja felrobbanására váró, végóráit élő bolygó már magában is fantáziadús környezet.
Di Martino remekül megállja a helyét Hiddleston mellett, gyorsan felnőtt a Loki-örökséghez, a karaktere is jól van megírva, az eredeti Loki viszont sajnos részről részre egyre kevésbé tűnik kompetensnek.
A harmadik rész legnagyobb hiányossága Owen Wilson Mobius-ának hiánya, sajnos egy képkocka erejéig sem tűnik fel, pedig érdekes belegondolni, hogy a TWA-hez kötött felfedezés milyen következményekkel jár a karakter számára.
Technikailag továbbra is rendben van a sorozat, és Natalie Holt ezúttal is dicséretet érdemel az asgardi dalokért, Tom Hiddleston tolmácsolásában.
Ugyan továbbra is rendkívül mostohán bánik a mellékszereplőkkel, de kisebb kapcsolati rendszerekben rendkívül jól működik a Loki, és részről részre tudja fokozni az érdeklődést, ezúttal pedig az akcióval is jól bánt az epizód.