A Filmgyűjtők oldalának köszönhetően ma egy kettő az egyben Blu-ray kiadvány bemutatót hoztunk nektek melyben Hitchcock időtlen klasszikusának (Szédülés) és az utóbbi évek legviccesebb szuperhős filmjének (Deadpool) limitált, fémdobozos változatával ismerkedhettek meg közelebbről.
https://www.youtube.com/watch?v=sxJlMNfWVP8
Deadpool
Kezdésnek néhány szó a kiadványról: A filmet már többször meg akartam kaparintani, ám mindig adódott valami, amit fontosabban ítéltem, így mindig kihagytam az alkalmat. De most végre eljött az idő, hogy beszerezzem. A Steelbook-ot azért választottam, mert valamiért nagyon bejött a design és illik is a film stílusához. A lemezre egyébként kiváló képminőségben és erős angol DTS-HD MA 7.1, illetve sima 5.1-es magyar szinkron kíséretében került fel a film. Az extrák is igen bőséges mennyiségben képviselteti magukat. Összevetve nekem tetszett a kiadvány, szerintem jól elkapta Deadpool beteg stílusát és természetesen minőségben sem marad el a többi képregényfilmtől.
Nos, ami a filmet illeti, rögtön megjegyezném, hogy nem kedvelem annyira a képregénymozikat, de ennek az oka egyszerűen beállítottság, valamint az, hogy a Marvel esetében semmilyen eredetiséget nem látok, csak menetrendszerű, egy kaptafára készült alkotásokat, a DC pedig még mindig nem képes a Nolan-féle Batman adaptációk másolásából kilépni. Ám senkit nem kívánok megbántani ezzel, egyszerűen nem az én stílusom, de megértem, ha valaki kedveli őket. Aztán egyszer csak jött a Deadpool, melytől kezdetben fosott a Fox, a Marvel pedig idegeskedett, hogy nem lesz-e kontra produktív a képregény adaptációkra nézve. Nos, a moziba minimális elvárásokkal ültem be, de hatalmasat csalódtam…Kellemesen. Annyit röhögtem rajta, amennyit már régen nem. Ugyanis a Deadpool-nál totálisan érvényesült a “kevés pénz=igényesség” sémája. A szkript azért remek, mert minden nézőre gondol, nem bánt meg senkit, közben meg eszetlenül poénos és képes egyrészt önreflexív lenni, másrészt kiforgatni a filmipar sémáit, úgy, hogy közben – a tetemes komolyabb filmes utalásokkal együtt – a képregényrajongókon kívül is gondolni a nézőkre.
A dialógusok ugyan nem végig lettek tökéletesek, de üdítően szórakoztatóak voltak és valóban olyanokkal poénkodik a film, ami vicces. Közben pedig a humor mélységeit váltogatja, mellyel megint csak kicsit mindenkihez szól. Deadpool maga egy olyan figura, aki alapból a sémák kiforgatására készült, de a filmben konkrétan a Marvel és a pejoratív értelemben vett filmipar paródiájába ment át. Reynolds valóban erre a szerepre született, érezhető, hogy abszolút szívből csinálta végig a filmet. Skrein gonosza nekem most tetszett – annak ellenére, hogy a színészt nem kedvelem – és szerintem mindenki más is teljesen rendben volt alakítások terén. Miller-t rendezőként én azért dicsérném, mert képes volt tényleg elérni azt, hogy szarkasztikus, vulgáris és némileg véres filmje valóban totálisan kifacsarja a Marvel kliséit, úgy, hogy közben a pénzhiányt, a sztori egyszerűségét, és hátrányait is pozitívummá formálta.
Szédülés
Na, és akkor mára egy másik film is be lett erőltetve, ez pedig nem más, mint a Deadpoollal együtt érkezett Szédülés, egyenesen a Mestertől. Ha túllépünk a meglehetősen fura párosításomon, akkor lássuk is a kiadványt. A Madarak-hoz hasonló koncepció mentén született kiadvány szerintem meseszép lett. A steelbook elején és hátulján rendkívül szép artworkökkel találkozhatunk, melyek kiválóan kapják el a film stílusát. A belső részt ezúttal két remek fekete-fehér kép díszíti. A lemez, a Universal 100 egyik tagjaként egyébként már kiadásra került. Technikai szempontból ismételten elképesztően aprólékos munkával megújított képet és egy kiválóan szóló eredeti DTS-HD MA 5.1-es hangot, illetve egy DTS 2.0-s magyar szinkront kaptunk. Extraként szintén nagyon igényes – korabeli és modern – kisfilmek, illetve egyéb csemegék szolgálnak. Számomra a Szédülés azonnal a legjobb filmek egyikévé vált miután megtekintettem, és ez a csodás kiadvány nemcsak a filmhez méltó maximálisan, hanem szerintem az egyik legszebb steelbook, amit valaha láttam. Abszolút megéri beszerezni.
A filmről ismét nem kívánok szokványosan írni, mert nem érzem ildomosnak a Mester művét kritikai szempontból boncolgatni. Az 1958-as alkotást egyébként nem olyan régen egy amerikai kritikai csapat minden idők legjobb filmjének választotta. Én tartózkodnék az ilyen jellegű kijelentésektől, de az tény, hogy a Mester eme műve rögtön megfogott és bevallom az eddig látott művei közül eddig ez tetszett a legjobban (na nem mintha a többi nem tetszene eszméletlenül). Eme alkotás egy francia regény pazar, messze előremutató adaptációja. A szkript ma is teljes mértékben megállja a helyét, melyben ezúttal a romantikus sztori mosódik egybe a krimivel, miközben egy nagy fordulat és egy rendkívül felkavaró zárás fokozza a mozi minőségét. Ezúttal is remek, rendkívül hosszú dialógok és erős karakterek fémjelzik az alkotást.
Stewart és Novak párosa fantasztikus, teljes mértékben uralják a vásznat. Hitchcock mértani pontosságú rendezése nyomán itt is minden egyes képkocka a helyén van, minden pontosan úgy üt, ahogy kell. Ehhez nyilván kellett a mértani pontosságú vágás, mely szintén a filmezés magasiskolája. Operatőre nagyot újítva érzékelteti a szédülést és közben zseniális képek özönét nyújtja a nézőjének. És akkor még nem is jegyeztük meg az álomjelenetet, amely rendkívül hatásosra sikeredett. Herrmann zenéje ezúttal is éteri tehetségről árulkodik, de ez szerintem a komponista nevét ismerőknek nem meglepő. A Szédülés, a mozi magasiskolája, melyet annak idején sem a közönség, sem a kritika nem tudott értékelni, jó néhány év kellett ahhoz, hogy Hitchcock eme fantasztikus darabja is méltó helyet foglaljon el a filmtörténelemben.
