Dobj el mindent és olvass képregényt: Mega Marvel 7. – A tökéletes Pókember (Kingpin, 2021) képregénykritika

A Kingpin merész ígéretet tett tavaly, mikor bejelentette, hogy a teljes Superior Spider-Man széria mind a 33 részét megjelenteti, mindössze egy év leforgása alatt. Sokan csak vakartuk a fejünket, hogy ez hogyan lesz kivitelezve, amire idén egészen kézenfekvő választ kaptunk: a Mega Marvel sorozatuk idei két kötetét teljes egészében ennek a sztorinak szentelik. (Komolyan, erre hogy nem gondolt senki?) 

A Mega Marvel indulása óta hosszabb, egybefüggő történetek megjelentetésére szolgált, így az elöző hat kötetben találkozhattunk az idős Logan-nel (Mega Marvel 1: Logan – Kíméletlen jövő), bepillantást nyerhettünk Venom hősi pályafutásába (Mega Marvel 2: Venom), és követhettük Thanos-t a Végtelen Kövek utáni hajszájában (Mega Marvel 4: Thanos).

A hetedik Mega Marvel felvezetését, a korábbi Hihetetlen Pókember számokban találhatjuk, ahol is a végóráit élő Doctor Octopus egy sci-fi-be illő csavarral testet cserél Peter Parker-rel, hogy az utóbbi veszítse életét a beteg gonosztevő bőrében. Peter ezúttal elbukik és Octopus győz, de a falmászó emlékein keresztül megérti miért küzdött az eredeti Pókember és megfogadja, hogy folytatja a munkáját. És hogy mit is jelent egy megalomán, arrogáns tudós számára a hősi lét? Nos, a válasz felettébb érdekes és kifejezetten szórakoztató. Az új “Peter” ugyanis valóban hatékonyabban funkcionál az élet minden területén, de döntéseit száraz logikára és matematikára építi, nyoma sincs benne az eredeti Pókember szikrájának, így például egy egyszerű tűzeset már nem is méltó a jó doktor figyelmére. 

Oki-Doki Parkerként megteremti az életet, amit Peter soha nem tudott elérni: egyensúly a hősködés és a magánélet között, népszerűség és még az öreg J. Jonah Jameson-nal is sikerül jó viszonyt kialakítani. A történet előrehaladtával persze egyre elborultabb dolgok tetézik egymást: pók-drónok figyelik szerte a várost, egyre agresszívabb fellépés a bűnözőkkel szemben, majd egy seregnyi csatlós is csatlakozik az egyre nagyobb megalo mániával küzdő Pókemberhez. Mindeközben azért világossá válik, hogy Octopus bármennyire is félreérti az elődje motivációit, neki is vannak érzései, így könnyen kialakulhat egy groteszk szimpátia az olvasóban.

Dan Slott író tényleg remek munkát végez és öröm olvasni, hogy ennyire fel merte borítani Parker életét, ez a sztori tényleg zseniális. A rajzokért három mester felelt a kötet során: Humberto Ramos, aki igencsak negatív visszhangnak örvend a hazai rajongók körében, valamint Ryan Stegman és Giuseppe Camuncoli, akik mind remek munkát végeztek.

A fordítás jól sikerült, sehol sem erőltetett vagy furcsa, a kötet pedig szokás szerint kiváló minőséget képvisel.

A Tökéletes Pókember messze az egyik legjobb Pókember történet és külön pontokat érdemel, hogy nem kell éveket várni a végkifejletig, hiszen nyáron érkezik a befejezés a Mega Marvel 8. részében. Akinek addig is hiányozna a Tökéletes Pókember, a Marvel+ 56.-ik számában találkozhat vele, méghozzá a Vörös Pók társaságában, valamint az áprilisban megjelenő Hihetetlen Pókember 56-ban.