Bizonyos filmeknél érezni, hogy a rendelkezésre álló időtartam kitöltésére nem elegendő az eredeti koncepció. Sőt, ilyen esetekben az néhol el is veszik, és inkább kreatív elképzelések részleges megvalósulása, amelyet értelmetlen jelenetek akasztanak meg. A szereplők beszélnek, a szavaknak külön-külön van értelme, de egyben mégsem áll össze az egész; a cselekmény halad, de úgy igazán semerre; ugrálás, kiabálás, lövöldözés, üres karakterek, egymondatos beszólások és erőltetett ötletek, plusz fárasztó töltelék. A Jurassic World: Bukott birodalom sajnos kiváló példája ennek a filmtípusnak – és kár érte, mert potenciál lenne benne bőven.
A történet az előző rész után nem sokkal játszódik: a dinoszauruszok átvették az uralmat a szigeten, hőseink pedig saját úton járnak. Kiderül azonban, hogy egy aktív vulkán közelgő kitörése kiirthatja a kihalásból visszahozott lényeket, ami felvet egy morális kérdést: hagyjuk őket elpusztulni – ahogy a természet rendje diktálja -, vagy mentsük meg őket? Természetesen hőseink az utóbbit választják, ezért összeáll egy csapat régi és új tagokból, és elindulnak, hogy kimenekítsék azt a pár fajt, amelyre még van idejük – de nem minden az, aminek látszik, és nem csak a természettel, hanem az emberekkel is konfliktusba keverednek.
A gond az, hogy nincs egy ésszerű koncepció, egy vezérvonal, amelyen végighaladna a film. A központi elképzelés egy fájdalmasan ingatag keret, amire ráfűzte a rendező a kétségtelenül látványos, de sajnos ritka számban előforduló akciójeleneteket. Ráadásul a film jelentős része sötétben és egy házban játszódik, amely kevésbé stimuláló környezet a dinoszauruszok vonatkozásában. Ezzel szemben az első szakasz határozottan izgalmas, frenetikus, és a maga bájos komolytalanságával szórakoztató. Ezt azonban egy arculati váltás követi, és túl komolyan akarja magát venni a film, amitől erőltetett és nevetséges lesz.
Ugyan ha pörgés van, az valamennyire leköti a nézőt, de közte bágyadtan unalmas és bugyuta töltelékeken kell átvergődnie magát, amin nem segít a teljesen jellegtelen friss mellékszereplő gárda, illetve a frissességét elvesztett, kissé lerágott eredeti stáb – Chris Pratt azonban továbbra is bizonyítja, hogy remekül áll neki az ilyen jellegű szerep is. Ami szomorúbbá teszi az egészet az, hogy néhol valóban elgondolkodtató és kreatív megoldásokat eszközöl, de mégis állandóan letér erről az útról, és helyette marad, ami marad. A cselekmény előremozdításakor sokszor tényleg buta, szemforgatást előidéző elképzelések teszik még hézagosabbá az amúgy sem stabil élményt.
Összességében pedig semmit nem tesz hozzá a sorozathoz, amitől felmerül a kényes, de szükséges kérdés – miért nézzük ezt egyáltalán? A Jurassic Park mérföldkő volt a filmkészítésben, és bár a 22 évvel később megjelent Jurassic World nem bír ekkora jelentőséggel, mégis egy szórakoztató, kreatívan továbbgondolt nyári filmre sikeredett. A Bukott birodalom azonban csak összetákolja elődei elemeit, megpróbálja felfújni még nagyobbá őket, majd hangtalanul kipukkad.
A logika, az érdekes karakterek és a céltudatos cselekmény nélkül a film elég hamar határozottan fárasztóvá válik, amely érzést a bombasztikus és szórakoztató első szakaszt követő, gyakorlatilag műfajváltó második szegmens emel a tetőfokára. Vannak benne frappáns elképzelések, de eltemeti őket a sallang, vagy félkész, kidolgozatlan ötletek maradnak csupán, amitől sajnos a Jurassic World: Bukott birodalom nem a nyár popcornos kikapcsolódása lesz, hanem egy hatalmas, ironikus módon a narratívához kapcsolódó kérdőjel: kell folytatni a feltámasztott szériát, vagy hagyjuk még valamennyire méltóságteljesen pusztulni?
