vasárnap, április 14, 2024

Trending

Hasonlóak

Predator – A ragadozó (The Predator – 2018) [Kritika]

Egyfajta íratlan szabálya a filmtörténelemnek, hogy ha egy közönségkedvenc régi filmet készít el valaki újra, esetleg újragondolja, vagy épp folytatja egy friss epizóddal, akkor a siker előfeltétele a korszerűsítés és az újítás. Szükséges egyfajta formabontás, hogy a mai korra reflektáljon, hogy jelentsen valamit a jelennek, hogy ne csak egy újabb bőrlehúzás legyen, vagy egy megegyező adaptáció. Nos, a PredatorA ragadozó teljesen lökött és értelmetlen és nem formát bont, hanem a logika minimális szikrája nélkül töri ripityára a szerkezetet.

Quinn McKenna mesterlövész, aki jelen van a Predator faj Földre szállásánál, és megszerzi technológiájukat, majd elküldi azt otthonába, ahol autista fia azt hiszi, hogy videojátékozik, amivel magához hívja a címadó ”ragadozókat”. McKenna elindul egy szedett-vedett, pszichológiai problémákkal küzdő csapattal, hogy segítsen fiának, míg Casey Bracket biológusként keveredik a csapathoz. Céljuk segíteni a kölykön, harcolni az idegenekkel, és egyáltalán megfejteni, hogy mit keresnek itt, és mit akarnak az emberiségtől.

Shane Black író-rendező (aki egyébként mellékszerepet alakított az eredeti, 1987-es részben) egyfajta humorral fűszerezett, vérben és húscafatokban úszó akció-sci-fi-tpróbált vászonra vinni, gyakorlatilag sikertelenül. A központi cselekmény tényleges beindulásáig szinte a film feléig kell várni, és ez az időtartam körülbelül ugyanannyira unalmas, mint ami utána következik. A minimálisan kidolgozott – vagy teljességében kidolgozatlan – karakterek bugyuta egymondatos beszólásokkal próbálják szórakoztatni a közönséget, de ezek a semmibe bömbölt badarságok, amelyek közül csak pár csalhat egyáltalán mosolyt a sötétben meredő arcokra. Vannak, akik jelenléte teljesen indokolatlan, míg másoknál a karakterépítés szikrája felvillan arra a pár percre, amíg aztán leöntik jéghideg vízzel, hogy a középszerűség papírmaséja váljon belőle. Így a potenciálisan érdekes, tragikomikus veterán katonák helyett kigúnyolt fogyatékosokat ábrázol a film, az empátia minimális megnyilvánulása nélkül, amely viccet csinál komoly betegségekből vagy problémákból, mindezt ízléstelenül.

Ha pedig akciófilmet vár az ember, akkor is csalódás éri: az összecsapások rövidek és sokszor követhetetlenek a cikázó kameramozgás miatt, így azok járnak csak jól, akik a tömény trutyit és a repkedő végtagokat szeretik kiszúrni a tűzijátékok, béna jelmezek, gagyi animációk és kaotikus rendezés közepette. Enyhíti a fájdalmat az utolsó felvonás, valamint a színészek egyébként jópofa alakítása, de egyfajta minőséggyilkos lepelként nehezedik rá mindenre a szinte állandóan sötét, átláthatatlan környezet.

A legfőbb probléma, hogy egyrészt indokolatlannal, másrészt értelmetlennek hat az egész. Van valami fonal, amire fel vannak fűzve az események, de egyáltalán nem hat egységesnek – még annyira se, hogy indokolttá tegye az egymást követő akciókat. Ráadásul a kialakuló szituációk, a koreográfia, és általánosságban a térérzékeltetés fájdalmasan egyszerű és ramaty, viszont annyira nem rossz, hogy szórakoztató legyen. Elvégre a cél egyfajta vérfröccsenős-humor hibrid lett volna, de a két aspektus mintha tudatosan, határozottan dolgozna egymás ellen, felfalva azt a minimális örömöt, amit szerezhetne ez a kicsivel több, mint másfél óra.

Összességében egy inkoherens, összefüggéstelen egysorosokból, lagymatag és sötét akciójelenetekből álló középszerű maszlag, amely annyira rossz se, hogy már jó legyen. Egyedül a karakterek – mint ötletek -, valamint az őket alakító színészek munkája értékelhető, illetve az utolsó fél óra mondható valamennyire szórakoztatónak – bár ott is bezavar a túltolt szentimentalizmus és a frenetikus vágás. A PredatorA ragadozó inkább egy evolúciós zsákutca, mint a szlogenben hajkurászott következő lépés.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés88 Votes
17
Predator - A ragadozó
Összességében
Béna elképzelések, még rosszabb kivitelezések jellemzik a Predator – A ragadozót, amely elavult vagy túltolt ötletek vegyestála. Fárasztó a humor, kétdimenziósak a karakterek, és élvezhetetlen az akciók nagy része: tehát fájdalmasan unalmas, a színészek minimálisan szórakoztató játéka pedig nem javít a bágyadt összhatáson.
Pozitívumok
Olivia Munn karaktere
Az alapelképzelések
Negatívumok
Pocsék, logikátlan történetvezetés
Értelmetlen és kidolgozatlan karakterek
Béna, átláthatatlan, sötétben játszódó akciójelenetek
30
Értékelés
Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/