Már az Ókorból olvashatni lehetett feljegyzéseket a bűvészet létezéséről. Az évezredek során ez a művészet pedig egyre többet fejlődött és megannyi embert ejt ámulatba mind a mai napig. Az első magyar nyelven megjelent bűvészkönyv 1803-ban került kiadásra, A kis tátos címmel, melynek írója Tomantsek János volt. Azóta több neves bűvész szerzett hírnevet magának, úgy mint Rodolfó vagy Weiss Erik, akit a közönség Harry Houdini néven ismert meg.
Ennek a varázslatos világnak szerencsére a mai napig vannak aktív követői és művelői, akik nem kevés munkát és energiát fektetnek bele, hogy előadásokról, előadásokra elkápráztassák a csodára vágyó publikumot. A hazai bűvésznemzedéket bemutató sorozatunk első részében Kaszányi Rolanddal, művésznevén Rolandoval készítettünk interjút.
Artsomnia: Szia Roland, vagy inkább Rolando? Melyiket szereted jobban?
Kaszányi Roland: Attól függ milyen szerepben/minőségben vagyok épp jelen. Mindkettőt szeretem amúgy.
A.: Hogy jött az ötlet, hogy bűvész legyél? Volt valaki a családban, aki bűvészkedett már előtted, vagy csak láttad a TV-ben és megtetszett?
K.R.: Tudtommal nem volt a családban senki, aki bűvész vagy egyéb előadóművész lett volna. Egyszer egy általános iskolai barátomnál voltam és előkerült egy rongyossá nézett VHS kazetta David Copperfield világhírű bűvész 15 év varázslás c. műsoráról és annyira megtetszett, hogy egyből tudtam, hogy én is ezt szeretném csinálni.
A.: Van polgári foglalkozásod is vagy teljesen kitölti a „varázslat” a napjaidat?
K.R.: Full-time magician vagyok, ahogy ezt angolul mondják, azaz csak ezt csinálom. Amúgy a végzettségem mechatronikai technikus, de összesen 8 napot dolgoztam a szakmámban.
A.: A koronavírus gondolom, Titeket, bűvészeket, mint a szórakoztatóipar tagjait is mélyen érinthette, hisz fellépéseket, meghívásokat voltatok kénytelen lemondani, elhalasztani. Hogy sikerült átvészelned ezt az időszakot, illetve van B-terv, ha jönne egy második hullám?
K.R.: Hát átvészeltem, mint ahogy kollégáim többsége is, közben reménykedve, hogy mihamarabb vége lesz ennek az egésznek. Közben próbáltam fejleszteni magamat és a műsoromat. A karantén alatt elkezdtem programozást tanulni, vagyis inkább továbbfejleszteni magam, mert a végzettségem miatt egy nagyon kicsit értettem már hozzá. A B-terv az lenne, hogy beiratkozom egy programozói tanfolyamra, de remélem nem lesz rá szükség.
A.: Hogy látod, mennyire könnyű manapság itthon egy bűvésznek érvényesülnie? Mitől lesz valaki jobb vagy épp több, mint a másik?
K.R.: Én azt látom, aki komolyan gondolja és van egyedisége, kitartása az megtalálja az útját ebben a szakmában is. Van, aki a social mediaban vagy annak segítségével és van, aki anélkül. Én egy köztes utat választottam. A legfontosabb szerintem a sok gyakorlás és a kapcsolati tőke. Ezenkívül nekem nagyon jó mestereim voltak: Id. Szabó Figaro István, a több mint 50 éves Figaro bűvészbolt alapítója, valamint Moltész Gyula, a Mollini Bűvészklub alapítója. Nagyon sokat köszönhetek nekik.
A.: Honnan meríted az új trükköket egy-egy előadáshoz? Illetve mennyi ideig tart egy új varázslat elsajátítása, hogy azt a műsorodba is beilleszd?
K.R.: Például az előbb említett bűvészboltból, valamint külföldi, szakmai könyvekből, szemináriumokból, videóanyagokból. Ha már megtanultad az alapokat, és elég régóta űzöd ezt a szakmát, akkor elég gyorsan is sikerülhet megtanulni egy-egy új mutatványt, de azért persze kell idő, amíg beérik.
A.: Honlapodból kiindulva vannak műsoraid felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt? Melyik közönséggel könnyebb „együtt dolgozni”, illetve melyik a hálásabb publikum?
K.R.: Két nagyon hálás közönség típussal találkoztam eddig. Az egyik ilyen az óvodás közönség. A másik az országjáró turnénkon, a Magic Show előadásain, ahol a közönség kimondottan a bűvész-előadásra vesz jegyet, így nem onnan indulok, hogy meg kell győznöm a felnőtteket, hogy a bűvészet nem csak gyerekeknek szórakoztató, hanem „csak” arról kell meggyőznöm őket, hogy ez a műsor jó.
A.: Ha valaki megtekinti egy műsorod nem csupán egy bűvész showt láthat, hanem vegyíted nem kevés „Stand-Up feelinggel” is. Ettől lesz még szórakoztatóbb a műsorod. Nem gondolkoztál még, hogy kipróbáld magad akár televíziós műsorokban is?
K.R.: De igen. Többször hívtak már főzős műsorokba főzni, vagy kóstolni, talk-showkba, ilyen-olyan műsorokba, de nem a tehetségem miatt. Persze ezeket nem is vállaltam, mert nekem fontos az önazonosság. Tudatosan építettem/építem a karrieremet, így van bőven fellépésem, ezért nem is vágyom a TV-s szereplésre. Persze, ha egy csatorna megkeres bűvészkedéssel kapcsolatban, akkor szívesen állok rendelkezésre, amennyiben meg tudunk egyezni és az ajánlat nem ütközik az elveimmel. Másfelől azt gondolom, hogy az online és a social media aranykorában, már nem jelent olyan sokat egy bűvésznek, ha a tv-ben szerepel.
A.: Legközelebb hol és mikor találkozhat Veled a közönség?
K.R.: 2020. augusztus 17-én az Óvóhely nevezetű helyen egy művész barátommal, Rácz Barbara illusztrátorral, drámapedagógussal és nyelvtanárral, aki a MovEng nyelvtanulási módszer hazai kitalálója, és aki többször is le fog rajzolni minket a közönséggel az előadás közben. Persze rengeteg érdekes mutatvánnyal is készülök.
