A Hét nővér mindenképpen az idei év legelgondolkodtatóbb filmjei közé sorolandó. Egy napjainkban is módfelett aktuális és kényes témát feszeget, ami nem más, mint a túlnépesedés. A jövőben vagyunk, ahol az imént említett probléma miatt fogytán vannak az erőforrások és minden más, ami a gondtalan létezéshez szükséges. A fenntartható jövő érdekében egy gyermekes népesedéspolitikát vezetnek be. (Milyen érdekes, hogy ilyen igazából is létezett Kínában egészen 2015-ig.) Aki megszegi a törvényt annak második, harmadik (és így tovább) gyermekét elveszik és a kormány állítása szerint lehibernálják. Jelen disztópia fő karakterei hetes ikrek, akiket nagyapjuk megment a hibernációtól, de létezésük árát kénytelenek megfizetni, és mind egy személyazonosságot felvenni. Elnevezésükben is igen kreatív volt a nagypapa, ugyanis mindannyian a hét valamelyik napjának nevét kapták. Mindannyiuk csak a nevük napján hagyhatják el a lakásukat, és bújhatnak Karen Settman bőrébe. 30 évig zökkenőmentesen folytatják ezt az életformát, ekkor azonban valahonnan kiderül titkuk és elkezdődik a hajsza az életükért.
Az eredeti cím alapján: „What happened to Monday” ki lehet következtetni, hogy melyik személyiséggel lesznek gondok, így a ritka esetek egyike az, hogy a magyar cím a „Hét nővér” találóbb. Központi karakter még a rideg politikus Nicolette Cayman, akit Glenn Close hitelesen alakít, szemöldök nélküli arca pedig kifejezetten ijesztő, ezzel kellően rásegít a kemény karakter jellemére. Noomi Rapace (aki, az ikreket alakítja) szintén odateszi magát, bár én még mindig sokszor Lisbeth Salander (A tetovált lány) karakterét látom benne. A Netflix által támogatott igazán akciódús koprodukciót a norvég Tommy Wirkola rendezte, akinek eddigi legismertebb filmjeitől a Náci zombik első és második részétől, ez az alkotás annyiban tér el, hogy itt komédiának nyoma sincs. A disztopikus hangulatot számomra nem mindenhol sikerült kellőképpen megteremteni, a modern átlátszó tabletek és számítógépek mellett a jövő autói olyanok voltak, mintha tunningolt 90-es évekre hajazó egyterűeket látnánk. A filmben szereplő utcák, és épületek nem hiába tűnhetnek a magyar nézőknek ismerősnek, hiszen a mozi nagy részét Bukarestben forgatták, ami néhol igencsak hasonlít fővárosunkra.
A következő sorok spoilert tartalmaznak, úgyhogy, aki még nem látta a filmet ugorja át. A történet egyáltalán nem a megszokott hollywoodi struktúrára épül, ahol a jó győz, és a gonosz elbukik, ugyanis itt nehéz eldönteni ki a jó és ki a rossz. Az egyértelmű, hogy a nővérek többsége pozitív karakter, de Ceyman karakterét illetően felmerül néhány kérdés. Ő az emberiség hosszú távú érdekeit nézi, de rossz eszközöket használ (gyilkol) a hosszabb jó eléréséhez. Kérdés azonban, hogy létezik-e egyáltalán humánus módszer a túlnépesedés megszorítására? Akármennyire is őt kellene antagonistának tekintenünk, nekem valahogy nem sikerült. Sokkal ellenszenvesebb lett a sztori végére maga Hétfő karaktere, aki egy teljesen logikátlan lépésre szánta el magát. Feladni a testvéreit azért, hogy az ő gyermekei (akik szintén ikrek) élhessenek ebben a világban? Értem én, hogy kapna elég pénzt, és elvileg a gyerekek is életben maradhatnának, de akkor is nonszensz egy ilyen világba gyermeket szülni, tudva, hogy hasonló szenvedés vár rá, mint amiken maga Hétfő is keresztül ment. – Spoiler vége.
A túlnépesedés esszenciális problémájáról oldalakon át lehetne még eszmefuttatást folytatni, és úgy vélem ennek a filmnek is ez a fő célja, hogy a néző a moziból kimenetel után még órákig a látottakon tanakodjon. Vetítés után kifejezetten kellemes, és felszabadító kimenni az utcára, ahol sokkal emberibb állapotok uralkodnak. Egy valami biztos, agorafóbiásoknak (tömegiszonyosoknak) nem ajánlott a megtekintés. Ami pedig a legijesztőbb az egészben az az, hogy mennyire keveset ér az élet, ha ilyen sok van belőle. Olyan könnyedséggel gyilkolják egymást az emberek, mintha csak legyeket csapkodnának. A jövő tényleg ezt tartogatná?
