Gergye Krisztián Harangozó Gyula- és Imre Zoltán-díjas táncos, koreográfus, rendező, performer. Az utóbbi években a kortárs tánc, a színház, az opera, a performance és a képzőművészet műfajai között keresi a határátlépések lehetőségeit.
A „Ha mi árnyak…” performance-sorozat stációi eddig rendhagyó, szabadtéri helyszíneken zajlottak, hogy kimozdítsuk az előadó-művészetet a színház fekete dobozából, lehetőséget teremtve nézőinknek egy XXI. századi rituálé közvetlen megtapasztalását. A Gergye Krisztián Társulat a XIII. Stáció keretében azonban különleges, mégis színházi térbe emeli be produkcióját, a régi Zsinagóga szakrális terébe, ami úgy színház, hogy mégsem az.
Fotó: Dömölky Dániel
„Az evilág és túlvilág, a személyes és a társadalmi, a múlt és a jelen, a szellemi és az ösztönös, az egyén története és a történelem kontrasztjába feszülő ember élni akarását és túlélési ösztönét, kultúrához és valósághoz, Istenhez és alvilághoz való viszonyrengetegének bemutatását céloztuk meg egy a XXI. században lehetséges rituálé keretében.”
– mondta Gergye Krisztián.
A kortárs tánc és performance-művészet mellett a díszlet, mint térinstalláció (Gergye Krisztián), az abba belehelyezett, majd „életre keltett” szobor (Rabóczky Judit műve), az improvizatívan a pillanatban komponálódó zene (Zombola Péter – zeneszerző), az énekhangon megelevenedő, operai minőségben megszólaló (Philipp György – ének) kortárs költészet (Áfra János – költő), az aktív szereplőként darabba emelt Fotográfus (Dömölky Dániel), aki a rituálé eseményeit belülről dokumentálja, sőt jelenlétével alakítja is, maga a gyakran múzeumi, de sosem mindennapi közeg, a közönség mint közösség, akiknek aktív részvételére lehetőségek teremtődnek, a társalkotókkal való művészi párbeszéd – mind-mind kis szilánkjai a darab valóságteremtő erejének, mind-mind hihetetlen mélységek felismerésére késztetnek.
Fotó: Dömölky Dániel
Gergye Krisztián Társulata: „Ha mi árnyak…”
XIII. Stáció – Isten házában
– monokróm rítus –
„Ha mi árnyak nem tetszettünk, / Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett, / S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét, / Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy, / Másszor aztán jobban megy.”
(William Shakespeare, fordította: Arany János)
Térinstalláció: Gergye Krisztián
Képzőművészeti konzultáns, alkotótárs: Trifusz Péter
Zeneszerző, zenei előadók: Zombola Péter / Philipp György
Fotós szereplő: Dömölky Dániel
Az előadás térinstallációjában megjelenik: Rabóczky Judit Rita – Lilith című szobra
Felhasznált versek: Áfra János Rítus című kötetéből: Tömeg, A sötétség igéi
Jelmeztervező: Béres Móni
Díszlet: Zöldy Z. Gergely
Asszisztens: Fazekas Anna, Blaskó Ábris
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező, koreográfus, előadó, látvány: Gergye Krisztián
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.
