A mozikedvelőknek igenis szükségük van a nagy hollywoodi szuperprodukciók, franchise-ok világában az egyszerű, lassú, alapvetően az életről szóló filmekre. Az Apple TV+ egyik legújabb darabja pedig pontosan ilyen film. A CODA a 2014-es, A Bélier család című francia film remake-je. Az európai filmek amerikaivá gyúrása nem mindig sül el jól, ám ezesetben bátran kijelenthetjük, hogy egy jobb filmet kaptunk az eredetinél.
A film központjában a Rossi család áll, akik halászattal keresik a mindennapi betevőt. Azonban van egy ennél is jelentősebb dolog: A négytagú családból a lány kivételével mindenki siket. Ruby Rossi (Emilia Jones – Patrick: Ebbel szebb az élet) , aki fiatalkora ellenére igazi felnőtt életet él, mindenben próbál segíteni a családjának, miközben a saját jövőjét is tervezgeti. Kiderül, hogy Ruby kiválóan énekel, és az énektanárjának bíztatására elhatározza, hogy zenei egyetemre megy továbbtanulni. A lány azonban hamar rájön, hogy ez a döntés korántsem egyszerű, hiszen a családban egyedüli hallóként olyan szerepet tölt be, amit nem biztos, hogy pótolni tud bárki.
A CODA valódi dráma. Egy lány hétköznapjaiba csöppenünk bele, akinek rögtön átérezzük a nehéz helyzetét. A lány hajnalban kel, halászni megy, majd az iskolában is helyt kell állnia. Tervezgeti a saját jövőjét, de a családja miatt folyamatosan akadályokba ütközik. A néző is belátja, hogy borzasztó az a dilemma, amin a lány keresztülmegy. Felelősségteljes tinédzserként gyakorlatilag felnőtt életet kell élnie, és hiába próbálja a saját álmait kergetni, a családja helyzete pórázként húzza folyamatosan vissza.
A film nagyon természetesen mutatja be a siketek életének nehézségeit. Ez nem is csoda, hiszen a lány családját alakító színészek a valódi életben sem hallanak. Emiatt pedig nekünk, nézőknek igazi betekintésünk van abba, hogy milyen akadályokat is kell leküzdeni a családnak.
Ruby karaktere telitalálat, hiszen minden fronton empátiát vált ki a nézőből. Általa megismerjük a siketség nehézségeit, szorítunk neki abban, hogy sikerüljön az egyetemi felvételije, valamint a szerelmi élete is végig a mozi központjában van.
A film legnagyobb erénye egyértelműen az, hogy nem próbálja meg túlsajnáltatni a család helyzetét, nem operál szirupos, mézes-mázos cselekményszálakkal, egyszerűen nyersen, giccsmentesen, életszerűen áll hozzá a család mindennapjaihoz, és ahelyett, hogy túldramatizálna, helyette szimplán csak bemutatja a Rossi család korántsem átlagos életét. Persze, aki együtt tud érezi a karakterekkel, annak garantáltan könny fog szökni több jelenetnél is a szemébe.
Ruby szoros kötődése a családjához a mozi egészén át érződik. Ami azonban talán még izgalmasabb, az Ruby és az énektanárja közti kapcsolat. A tanári támogatás, ösztönzés szívbemarkolóan őszinte és jól megmutatja a tanári pálya valódi lényegét. A jövőkép kialakítása és az ehhez szükséges támogatás hibátlanul van megjelenítve a filmben.
A CODA számomra egyértelműen az idei év legjobb filmjei között van. A nyers valójában ábrázolja a siketséggel járó nehézségeket, teszi ezt végtelenül szimpatikus, autentikus karakterekkel és életszagú történésekkel. A film elgondolkodtat, megnevettet, megríkat, azaz gyakorlatilag az érzelmek széles skáláján utaztatja a nézőit, pont úgy, ahogyan egy ilyen filmnek csinálnia kell.
