Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb kiemelkedő alkotással találkozhatunk. És a legtöbbnél nem az a hiba, hogy nem elég vicces, hanem csak az, hogy színtiszta kín a film. Nincs olyan poén, ami után nem lenne legalább egy kicsit szekunder szégyenérzetünk, ha egy kicsit is nevettünk rajta.
Úgyhogy mostanában vagy képtelenek valami értékelhetőt alkotni a rendezők, vagy annyira lecsúszott az igényünk (vagy azt gondolják az alkotók), hogy nem fektetnek bele igazán energiát. Vagy csak én kezdek annyira öreg lenni, hogy ne értsem meg a mai poénokat, de a filmek pontozása és az értékelések nem pont erre utalnak… Így a legfrissebb Netflixes vígjáték elé is már kissé unottan, kedvtelenül ültem le.
Zé generációs klasszikusok
A Bosszúra készen című film azonban elmondhatja magáról, hogy megpróbált valami többet adni. Az, hogy sikerült vagy sem, már kérdéses. A történet ötlete olyan, mintha a mára már klasszikusoknak számító chickfilck filmek ihlették volna. Megjelennek benne a Bajos csajok tejhatalma, a Heathers brutális bosszúszomja és úgy egészében a klasszikus gimis, új lány érkezik hangulat. Mégsem beszélhetünk úgy a filmről, mintha egy és ugyanaz lenne ezekkel a klasszikusokkal. Mert ahogy minden mai filmben, mindenképp ki kell emelni valamilyen társadalmi problémát. Legyen szó verbális erőszakról, a nők elnyomásáról, a rasszizmusról, vagy bármiről, ami éppen aktuális. A helyzet azonban az, hogy itt egészen az utolsó negyed óráig nem igazán tiszta, hogy mi is a probléma, vagyis a főgonosz. De vajon miért?
21. századi bosszú
A történet szerint Drea (Camilla Mendes – Riverdale, Palm Springs) egy szegény családból szép lassan kiemelkedő tini lány, aki az iskola legnépszerűbb diákja, leszámítva a pasiját. Tökéletes tini álom. Ám miután barátja, Max (Austin Abrams – Eufória, Dash&Lilly) kikönyörgött egy meztelen videót, szinte rögtön meg is osztja a fél iskolával, ezzel nyomorúságossá téve Drea életét.
Másik főszereplőnk Eleanor (Maya Hawke – Stranger Things, Volt egyszer egy Hollywood), aki az iskola legújabb diákja. A nyáron összeismerkedett Dreával és megosztják egymással gondjaikat. Eleanort egykori szerelme, Carissa (Ava Capri – Szeretettel: Viktor) verte át és alázta meg régebben. Így ősszel egy közös projektbe kezdenek. Mivel mindkét lány ellensége az iskolába jár, úgy döntenek segítenek egymásnak és bosszút állnak a másikért. Bonyolult terveket szőnek és valóban lépésről lépésre rombolják le a felépített várat. Akár másokon is átgázolva. Mindezt pedig leginkább Drea irányítja. Akkor ki is a gonosz?
Minden tini fiú hímsoviniszta és minden tini lány egy pszichopata
Drea lenne a főgonoszunk?
Gondolhatnánk egészen addig, amíg ki nem derül, hogy valójában Eleanor hazudott és valójában végig Dreát vadászta. És ahhoz, hogy elérje a célját nem csak az anyukájával fenyegeti meg az állítólagos barátnőjét, de még karambolozni is képes vele, hogy kórházba juttassa.
Akkor legyen inkább Eleanor?
Gondolhatnánk addig, amíg az utolsó jelenetben Drax el nem hordja egykori barátnőjét mindennek. Hogy előjön az ördög belőle, vagyis egy gazdag hímsoviniszta. És itt zárul le ténylegesen a kör és tudjuk meg, hogy ki volt végig a film főgonosza. Vagy legalábbis úgy érezhetjük…
Hogy őszinte legyek a filmnek nincs tartalmasabb mondanivalója, se főszereplője vagy éppen főgonosza. Van egy történet, ami nagyon izgalmas lehetne, a színészek nagyon jók, a képivilág is tökéletes. Csak hiányzik az, hogy legyen egy törzse, egy központja az egésznek, amivel a néző közelebb tudna kerülni legalább valamelyik szereplőhöz. De nem sokan vagyunk szupernépszerűek tűzijátékos szülinappal. Meg nem hiszem, hogy sokan vérbosszút fogadtunk azért felnőttként, mert valaki kicsúfolt minket majd 10 évvel ezelőtt. Hímsovinisztákról nem nyilatkozhatok százszázalékosan, de ők nagy valószínűséggel nem is nézték meg ezt a filmet.
Lényeg, a lényeg sajnos a sztorival nehéz azonosulni. Igazi ’90-es gyerekként nekem a legnagyobb azonosulás akkor volt meg a karakterekkel, amikor konkrétan oda voltak az igazgatónőjükért, akit a még mindig ultraszexi Sarah Michelle Gellar (Buffy, a vámpírok réme, Scooby Doo) játszott. Úgyhogy teljes mértékben egyetértettem azzal, hogy: „Engem kitömhetne, mint egy babát, aztán feltehetne trófeának”.
Kárpótol a látvány
Ha már a híres vámpírvadászt emlegettem, arra szeretnék kitérni, hogy az abszurd szemet bántó ruhák kivételével jó volt nézni a filmet. Friss, de már ismert arcok, akik nem csak fiatalok, de tehetségesek is. És habár reméljük nem ez lesz karrierjük legjobb filmje jó volt mindegyiküket egy kicsit vidámabb, más kaliberű történetben látni, mint amikben eddig szerepeltek.
