A Sólyom és a Tél Katonája második része sem okoz csalódást, mi több, bebizonyítja, hogy nem kell a feszes tempó ahhoz, hogy egy sorozat izgalmas maradjon.
Nem árulunk el nagy titkot, ha bejelentjük, hogy a második rész egy icipicit hagyja kibontakozni John Walker-t, azaz az új Amerika Kapitányt. A nyitány kizárólag az ő karakterére fókuszál, próbálja megmutatni mit jelent neki Rogers öröksége, majd szó szerint egy hatalmas parádéba rohanunk. Az epizód zsenialitása abban rejlik, hogy képes annyira felhúzni John Walker karizmáját, hogy már-már azt gondolnánk, hogy a két címszereplő az igazi gyökér ebben a történetben.
Az epizód ezt megfejelve is izgalmas, Sólyom és a Tél Katonája végre elkezdenek együtt dolgozni, miközben próbálják megemészteni az új Kapitány körüli felhajtást. Kettejük közül természetesen Bucky van igazán lesújtva, hiszen úgy érzi Sam szégyent hoz Steve hagyatékára. Ismét kapunk egy látványos akció jelenetet, Németországban és Sam kezdi megérteni, hogy Amerika Kapitány öröksége összetettebb annál, mint ahogyan azt ő ismeri.
Az első résszel szemben végre Anthony Mackie és Sebastian Stan is kezdi elengedni magát, végre érzik a főszerep nyújtotta lehetőségeket. Természetesen a fő meglepetés Wyatt Russell alakítása. Az első rész végén szavak nélkül elérte, hogy a fél internet haragudjon rá, a második rész után viszont kíváncsian várom, hogy milyen irányba viszi tovább a karaktert.
Technikailag továbbra is remek minőséget képvisel a Sólyom és a Tél Katonája, de az első részhez képest most nem kapunk semmi pluszt. Esetleg Henry Jackman néhány felcsendülő témája lehet ismerős a korábbi Amerika Kapitány filmekből.
Nagyon ízlésesen folytatódik a Sólyom és a Tél Katonája és remélem továbbra is tartja a kiszabott irányt. Mind a történetnek, mind a karaktereknek jól áll ez a középtempós történetvezetés, kár lenne a sorozatért, ha a fináléhoz közeledve elkezdene rohanni.
